Th. Geiger 1926-ban megjelent könyve a „Die Masse und ihre Aktion” óta nem kétséges, hogy 1 lebon-i: futó jellegű és kötöttségű (úgynevezett pszichikus) tömeg mellett, van egy másik is: a forradalmi, a geigeri echte Masse. Ezt a tömeget nem valami véletlen emeli a fizikus együttlétből a pszichikus egyetakarás állapotába. Fordítva: Ez a tömeg már pszichikusan: a fennálló rend elvetésében létezik absztraktam mielőtt még fizikusan: testi együttlétben, konkréten (és legtöbbször a tömegakarat exploziv kirobbanásában) léteznék.

2. Geiger tömegelméletét átveszi L. von Wiese is, aki szerint a tömeg „sozial es Gebilde geringster Potenz”) mint absztrakt tömeg, mint „az egyesek érzelmi alapú kötöttsége” előfeltétele a konkrét tömegnek. E konkrét tömeg illusztrációjára pedig idézi a „bécsi puccsot” 1927 július 15-én, ahol a konkrét tömeg egy pszichikus együttlétből keletkezett: „aus einem Gefühl, das eine Viel heit von Menschen beherrschte und sie zu einer latenten Einheit verband, dem Gefühl der Kr�änkung des Rechtsbewusstseins. Es gab eine abstrakte Masse, denen innere Empörung zu einem Kollektivhandeln dr�ängte”. (Allgemeine Soziologie II. Band, 1929; S. 103).

3.    Geiger szerint a tömegakció — persze a „forradalmi tömeg” akciója — minden pusztitás ellenére is értékalkotó erő: „Protest aus dem Geiste der Gemeinschaft gegen die Gesellschaft”. A közösség szelleméből fakadt protestálás a fennálló és bilinccsé vált társadalmi rend ellen — mert csak így fordíthatjuk magyarra ezt a súlyos értelmű, szociológiai meglátásokkal teljes mondatot.

4.    De viszont — Geiger értelmében — csak az absztrakt és konkrét tömeg együtt „echte Masse”. A „forradalmi tömeg” lényegéhez hozzátartozik azoknak az objektivációknak exploziv elpusztitása, amelyek az uralkodó osztály értékei. Hogy XV. Lajos lefejezésében, szimbólumok megsemmisítésében (zászlók elégetése, tiszti jelvények letépése stb. ) vagy a bécsi Justizpalast felgyujtásában nyilatkozik-e e — végső fokon mindig jövőt kereső, ezért nem ellenforradalmi : l´art pour l´art — pusztitás, ez mellékes. De ép ezért az „echte Masse”, a „forradalmi tömeg” történelmi kategória : a tömeg csak ott érik az aktivitásig, csak ott lép a jelenségvilágba, ahol a kollektiv akarat megnyilatkozása elől el van zárva minden lehetőség. Ezért a tömeg szociológiája amint Geiger már könyve címében hangsúlyozza — „ein Beitrag zur Soziologie der Revolutionen”.

5. A hitleri „választó tőmeg” nem tömeg a szó szociológiai értelmében: meg van adva a lehetőség akaratának nem explozív formájú nyilvánítására („ob Hitler koalitionsf�ähig ist?”) de egyegyuttal ez akarni formálására is. Hogy e ma még Hitlert választó „tömeg”-akarat haladó irányu átformálása (s ezzel a. társadalmi haladás szolgálatába állítása) sikerül-e vagy sikerülhet-e a mai német adottságok között, — (a demokrácia e nagy problémája) az más kérdés mely külön studiumot igényelne.

Osztály tudatos tömeg nincs. Aki „osztálytudatos tömeg”-ről beszél, az veszélyezteti a tömeg nehezen megalkotott, de végre kész pozitiv-empirikus fogalmát E fogalomhoz hozzátartozik a tudattalanság; amint a tömeg-valósághoz hozzátartozik a fizikus megjelenés. Az a társas forma (vagy csoport: „Gruppe”), amelynek tagjai tudatosak és szervezett munkával igyekeznek megvalósítani a közös célt (vagy épen osztály-célt), nem „tömeg” többé, hanem a társas csoport egy lényegében magasabb formája. Egy ilyen a tömeg-nél lényegileg magasabb társas csoport az „osztály tudatos tömeg”: a proletariátus a maga orgánumaival és szervezeteivel. (Nem szeretnők, ha ez szkolasztikus szófűzésnek tetszenék. Meggyőződésünk, hogy a tudományban, de különösen az úgynevezett szociológiában, egy lépés se tehető a fogalmak szigoru elhatárolása nélkül) (München)

* Adalékul a Korunk legutolsó (dec. és jan.) számaiban lezajlott vitához.