Ennek a logikus s minden tekintetben méltányosnak látszó követelménynek egyelőre az egész világon csak egy országban tesznek eleget: Oroszországban. Mert mindenütt másutt a női munkások tökéletesen ugyanazon munkáért jóval kevesebb bért kapnak, mint férfi kollegáik. Ilyen tiszteletnek örvend még ma is a nadrág s ilyen messze vagyunk még ma is a nő egyenjogositásától. Ime egy pár újabb adat.

Németországban a munkásnők bére 50—70 százalékkal alacsonyabb, mint a férfiaké s a különbség a nők hátrányára növekvőben van. Például mig 1913-ban a textil-iparban a nő munkások a férfiak bérének 74 százalékát kapták, addig 1929-ben már csak 70 százalékát. A kémiai iparban a nők a férfi munkabér 55 százalékát kapják, a papíriparban 64 százalékát. Kevesebb, mint 18 márka hetibére van a férfi munkások 3,5 százalékának, ellenben a nők 34 százalékának.

Ausztriában is mindig nagyobb lesz az eltérés a férfiak és a nők bére között. Pl. a wienerbergi téglagyárban a következő tarifális bérek vannak: egy óra akkordmunka férfi 72 Groschen, nő 49 Groschen, ifju munkás 17 évig 41, munkáslány 18 évig 32 Groschen. Akkordon kívül órabér férfinak 61, nőnek 42, ifju munkásnak 35, lányoknak 27 Groschen. Tehát hasonló munka mellett a nők a férfi bérének csak 68 százalékát, a lányok a fiukénak csak 78 százalékát kapják.

Az izzólámpa szakmában egy nem kvalifikált munkás kap 35 Schillinget egy hétre, egy munkásnő csak húszat. Férfi ablaktisztogatók kapnak 60 Schillinget, nők, akik ugyanazt a munkát végzik, csak negyvenet. A kocsigyártó műhelyekben ifju munkások kapnak 26 Schillinget, felnőtt munkások csak 20-at egy hétre.

Angliában a munkásnők bérekb. csak 52 százaléka a férfi munkások bérének. Például a gyapotiparban a férfiak 48 Schillinget, a nők csak 20,6 Schillinget kapnak. Franciaországban a fémiparban a munkásnő 30—40 százalékkal kevesebbet kap, mint férfi kollégája, a bőriparban 30—35 százalékkal, az élelmiszeriparban 25—30 százalékkal kevesebbet. Csehszlovákiában a munkásnők a férfiak bérének csak 50-60 százalékát kapják, Lengyelországban szintén.

S ez nem azért van, mintha a nők nem végeznének egyenértékű munkát. Hiszen ha így volna, akkor a munkaadók nem szaporítanák évről-évre a női munkások számát a férfiak rovására. Annyira, hogy sok helyen s sok szakmában ma már a nők kezdik teljesen kiszorítani a férfi munkásokat. Miért? Mert olcsóbbak.

Amiből az következik, hogy nemcsak a munkásnők követelménye kell hogy legyen: egyforma bér, egyforma munkáért, hanem az egész munkásságé, mivel az alacsony női unkabérek csak arra jók ,hogy általuk a munkásosztály életnivóját még alacsonyabbra szorítsák. Detroitban már a férfiak járnak a piacra s a feleségek dolgoznak Fordnak, mert a nőknek kevesebbet kell fizetni. Nyilvánvaló, hogy ez a szerepcsere a háztartás kárára válik, főzzőn bár még olyan jól is a férj. (sl.)