Dobó Julia, kit személy szerint nem ismerek, de írásaiból tisztelek, Stekel nemrégiben megjelent és magyarra Üzenet az anyáknak címmel fordított analitikai lélektani munkáról írt kritikát a Korunk novemberi számában.

Referátuma illetve véleménye e műről megfelel a szocialista kollektivista nézőpont kívánalmainak, higgadt, okos és jószemű.

Miután a könyv fordítását én végeztem általános szempontokból kötelességemnek érzem, hogy egy Dobó Julia által kifogásolt, de szerintem helyes vonatkozásra felhívjam a figyelmet. A kritikai recenzió helyteleníti a könyv „ájtatos és kenetteljes” Stílusát és úgy véli, hogy a német eredetinél valószinüleg kenetteljesebb a magyar szöveg.

Le kell szögeznem, hogy én a fordításnál a német eredeti szelleméhez és stílusához szószerint ragaszkodtam azért, mert a stílust egyenesen diplomatikusan fontosnak tartottam, mint ahogy azt Stekel is fontosnak tartja, a mű használhatósága és hatása szempontjából.

Az analitikai igazságoknak a nevelési metódusok beidegzett hibái ellen folytatott nehéz harcában számolni kell azzal az ellenállással amely minden forradalmi, új és bizonyos lemondást követelő irányzattal szemben támad.

Az analitikai tapasztalások hosszú praxisból leszűrt irányelveit rendkívül megbízható, a betegek őszintén elmondott, smink nélküli adataiból nyerjük és abból ahogy „nem szabad nevelni”, tanultuk meg „hogy kell nevelni”. A nevelés igen sok lemondást követel a nevelő faktorok narcisztikus beállítottságától és igen kínos igazságok észrevételét, korrektióját sürgeti.

Amit a „régi generáció”-tól elveszünk, azt szerintem is helyes azzal az ájtatos stílussal tenni, amellyel ellenérveiket, komplexumaikat védelmezik. Egyenesen nagyfontosságúnak tartom, ha olyan súlyos mondanivalókat, mint amiket Stekel az említett könyvben hangoztat ügyes taktikai fogással, hogy úgy mondjam „ezüst papírba csomagolva” adjuk be. Nem szabad ugyanis megfeledkeznünk arról, hogy Stekel, nem Dobó Juliának írta ezt a könyvet, mert a dobójuliiknak nincsen szükségük arra, hogy ebből a könyvből tanulják meg a szociális lelkiismeret alapelemeit, hanem azok részére íródott, akiknek a könyv címe is szól, akik révetegül és önzőn csak magukat látják a gyermekük ben, akikhez úgy kell szólni, hogy az első oldalak után ne tegyék le a könyvet etikai felháborodással és polgári öntudattal. (Nota bene: „Üzenet az anyáknak” cím helyett legjobban szerettem volna az „Üzenet a mamáknak” címet adni. Németül „Briefe an eine Mutter” van a fedőlapon).

Ez az amit a tulajdonképpeni könykritikához hozzáfüzhetek, de nem amiért válaszadásra határoztam el magamat.

Dobó Julia az ismertetéstől függetlenül, oda szervesen nem tartozóan megemlékezik Stekel személyéről, illetve munkásságáról mondván hogy: „Jelentékeny újítást, eszméket, gazdagodást nem jelentett munkássága a pszihoanalizis számára, bár ismert könyvszorozata: Störungen des Trieb- und Affektliebbens, sok komoly tanulmányhoz nyujt értékes adatokat”.

Mint Stekel tanítványa és a stekeli analitikai gyógyítás egyik magyarországi reprezentánsa kötelességemnek tudom, hogy Dobó Juliát és olvasói közül mindazokat, akiket igazságtalanságok bántanak, ha csak egy tudós el nem ismert érdemeiről is van szó, felvilágosítsam arról, amit a pszihoanalizis majdani történelemírói megállapítanak és ugyanazon igazságszeretettel regisztrálnak, mint amilyen konzekvensen a kortársak megtagadják.

Aki a „Störungen des Trieb und Affektlebens” tíz hatalmas kötetét, mely körülbelül hatezer oldalnyi terjedelmü, figyelmesen végig olvassa, annak ha nem is ismeri ezen kívül a freudi és egyéb lélektani irodalmat, az az impreszsziója támad, hogy itt minden amit a mélylélektani tudás (pszihoanalizis, individuálpszihológia, filozófia, lélektan) produkált, összefogva és gyakorlatilag átértékelve van meg és írója mindenesetre és legalább is a pszihoanalizis klinikai zsenije.

Pontosabb lélektani irodalmi tájékozottsággal pedig könnyüszerrel lehet e mű adataiból megállapítani, hogy a mai, még az ortodox freudi szemlélet is, határozottabb közeledést, (úgy is írhatnám annektálást) tanusit a stekeli tanok irányában.

Stekel még márkás freudista korában 1908-ban adta ki a „Nervöse Angstzust�ände und ihre Behandlung” első kiadását, amely pontosan körvonalazza mindazt, amit Freud, Stekel kiválása után megjelent és az ortodox pszihoanalizist merőben új elméleti alapokra fektető munkáiban (Jenseits des Lustprinzips, Ich und Es, Massen psychologie und Ichanalyse) megirt.

Ez a kötete a „Störungen des Trieb und Affektleben s”-nek a freudi libidoteoria és infantilis trauma elmélet messzemenő elhanyagolásával, a konfliktustan elméleti alapjára helyezkedik és beledobja a lelki jelenségekkel foglalkozó köztudatba a lelki szerkezet ösztönére és ideálénre tagozódó felosztását és last not least felveti a bűntudat fogalmát. Az egész mai mélylélektani szemléletünk akár freudi, akár individuálpszihológiai, vagy jungi legyen, végeredményben ezeknek az alapfogalmaknak variációival és kiszélesített konzekvenciáival operál.

A gyógyitás menete, az ellentétes lélektani iskoláknál is találkozik abban, a pontban, hogy a beteg biológiai és etikai szemlélete között levő inkongruenciát igyekszik korrigálni. Ez pedig kizárólag Stekel említett meglátásainak következménye.

Az ösztönén lelki tartalmát Freud a szexuális megnyilatkozásaiban találta meg, Adler a hatalomra törekvés tendenciáját tartja printernek és csak territoriális jelentőséget tulajdonit a szexuálisnak, Stekel észreveszi a parapatiák keletkezésében oly nagy szerepet játszó kriminális ösztöntendenciákat és iskolákon túl, a saját hiuságát is legyőzve, azzal igyekszik a különböző felfogásokat egy plattformra hozni, hogy nagyszerű kazuisztikával bizonyitja mindhárom jelenség individuálisan elbírálandó szerepét. Alaptézisa: az ember születésénél fogva polimorf perverz, univerzálisan kriminális, és hatalomratörekvő, megszünteti a kezelés Prokrustes ágyát és a betegből nem azt hozza ki amit akar, hanem ami benne van.

Aktívvá teszi a gyógyitás technikáját, ezzel, az évekig elhuzódó kezelések időtartamát hónapokra rövidíti és az aktív álomértelmezés ragyogó meglátásainak felhasználásával a szenvedő emberiség részére időben, anyagiakban, hozzáférhetővé teszi az azelőtt luxusszámba menő analízist és ami a legfontosabb : nagymértékben valószinűsíti a gyógyeredményt.

Stekelt a fentemlített nézeteltérések, a forradalmársága deplasszirozott helyzetbe hozták, s csak munkáinak nagy sikerei, más lélektani iskolák közeledése és tanítványainak ragaszkodása enyhítették számkivetettségét.

Ez évben végre hivatalosan is elismerésben részesült, mert a Baden-Baden-ben tartott V. nemzetközi pszihoterápiai kongresszus Öt bízta meg a főtéma: a kényszerbetegségek referálásával.

Ugy érzem nem szabad a ráeszméltetés örömeitől megfosztanom azokat, akik nem hívei az elnyomás, elhallgatás és annektálás, tudományban sem alkalmazható módszereinek. (Budapest)