Ha tizennyolcban máskép történik... Vannak emberek, vannak „szocialisták”, akik gunyosan nevetik a játékot, a küzködést ezzel a „ha”-val. Komolytalannak tartják... És ezekben a napokban, — tizenkét év után, — megjelent egy könyv (Walter Müller: Wenn wir 1918... Malik, Berlin) egy lázbakergető, egy álmotfosztó, egy felsikoltató könyv, melynek létjogosultsága, ereje, alfája és omegája ez a „ha”. Reálutópia. Azaz: nem — „így lett volna”, vagy: „így lenne, ha”. De: így kellett volna történni. Tehát: nem játék a lehetőséggel, de vádirat a lehetőség elsikasztásáért. Müller nem regényt írt, és nem utópiát, de a történtek nyomán, tizenkét év negatívumából megkonstruálja a szocializmus megvalósításának pozitív korképét, melyet nem az utópia gáncsol el, de azok, akik a valóságot, a szocializmust, utópiát gyöngítették...

Aki regényt vár, csalódni fog. Müller egész eredeti módon közelíti meg az utópia realitását. A könyv: a berlini „Vorw�ärts” cikkeinek gyüjteménye. Kicsit más tartalommal, mint a valóság mai „Vorw�ärts”-e. A könyv a november 9-i Vorw�ärts-szel kezdődik: „Általános sztrájk! A császár lemondott! Éljen a német köztársaság!” — Az aznapi negyedik különkiadás azonban már nem egyezik az akkori lappal — ez már Müller utópiavalósága: „A forradalom győzelme! Nosket a vörös matrózok letartóztatták Kielben! Ebert repülőgépen Hollandiába szökött! Le a reformistákkal! Éljen a szociális forradalom!” — Igy kezdődik, — és a folytatás ennek megfelelő. A német proletáriátus példáját egyre többen követik. A kapitalista front átmegy támadásba: egész Európa hadszíntér. Berlint ki kell üríteni, de az ellenséges front nemsokára önmagában összeomlik. Proletárokkal nem lehet büntetlenül proletárok ellen küzdeni. Győzelem. A Vorw�ärts leszögezi: „Büszkén mondhatjuk, hogy a világforradalom győzelmét a német proletáriátusnak köszönhetjük. Milyen szomorú lenne ma a világ, ha akkor a reformisták és az opportunisták kezében hagyjuk a hatalmat.” — (Milyen szomorú ma a világ!) — A győzelem után következik a felépítés munkája. A véráldozatok után újabb hallatlan erőfeszítések a gazdasági fronton. Amikor az utolsó akadályok: Ausztrália és Japán is beleolvadnak a Szocialista Unióba, felgördül a függöny az utolsó harcra a dollár hazájával, a régi világ utolsó mentsvárával. És a harc eldől: a szocializmus világ valóság!... De másként történt, és hogy mért történt máskép, azt Müller könyve mutatja. Müller reálutópiája célt ad munkájának. Mint maga is mondja: „Célom az volt, hogy az akkori lehetőségek felvázolásával rámutassak az elkövetett hibákra, hogy így érdeklődést és megértést keltsek a végharc problémái iránt.” (-á-o)