Az európai és amerikai általános gazdasági krizis egyebek közt aktuálissá tette a születésszabályozás kérdését is mindennütt a világon. Lapokban és előadásokon s különleges e célból kiküldött bizottságokban folyik a vita. Ebből az alkalomból szólaltatjuk meg Friedrich Wolf Ciankáli cimű nagysikerű darabjának egyik jelenetét.

(Dr. Moeller rendelője: íróasztal, műszerállvány, Sollux-lámpa, mosdó, székek. Bejárat jobbról és balról... — Dr. Moeller ép egy hölgyet konzultál; a kiállított bizonyítványt teszi borítékba).

A HÖLGY: Ugy-e bizotsan számíthatok a diszkréciójára, doktor úr?

Dr. MOELLER: Kötelező orvosi titoktartás, nagyságos asszonyom! (A borítékot leragasztja és átadja a levelet).

A HÖLGY: Szabad érdeklődnöm, doktor úr, pozitiv a bizonyítvány?

Dr. MOELLER: Ez függ még a beavatkozó gynÃäkológustól, aki a műtétet csinálja.

A HÖLGY: (Gyorsan) Ezt garantálom.

Dr. MOELLER: Ön lebecsüli a mi felelősségünket.

A HÖLGY: Mit kockáztat ön? Bocsánat doktor úr, én értem. De hát egy véletlen miatt az egész telemet tönkre tegyem, most amikor a legjobb formában vagyok! Hockey-csapatom sürgősen vár Davosban.

Dr. MOELLER: Véleményezésem kizárólag a konstatáltakon alapszik.

A HÖLGY: Doktor ár, én nem szeretem ha nem felelnek a kérdéseimre; — javasolja a beavatkozást?

Dr. MOELLER: Azt hiszi, hogy írtam volna különben? (Felsegíti a hölgynek a köpenyét).

A HÖLGY: Ezer köszönet! Nagyon köszönöm...

(A hölgy az orvos kiséretében balra el. Dr. Moeller visszatér, rendezi a műszereit, az íróasztalhoz ül, följegyez valamit, azután jobbfele megy) Na tessék — (jobbról belép MAX).

MAX: (Az előtérben. Betegsegélyző könyvecskéjét az íróasztalra teszi).

Dr. MOELLER: (Átveszi a könyvecskét. Beírja a nevét): Mi a baja ?

MAX: A bordáim között, doktor úr....

Dr. MOELLER: Lázas?

MAX: Nem tudom.

Dr. MOELLER: (Még mindig ír). Vetkőzzék le.

MAX: Egészen?

Dr. MOELLER: Ugyan kérem, csak annyira, hogy a. szóbanforgó helyet lássam ! Ma már maga a nyolcadik az üzeméből! Sztrájkbetegség, mi ?

MAX: Hogy gondolja a doktor úr?

Dr. MOELLER: Ugy gondolom, hogy a betegpénz sem megvetendő ha a szakszervezeti pénztár felmondja a szolgálatot, mi?

MAX: (Meztelen felsőtesttel): Orvosi vizitre jöttem, doktor úr.

Dr. MOELLER: (Élesen szemügyre veszi): Aha! Hát hol az a baj fiam?

MAX: Itt a bordák közt... Lélegzetvételkor fájdalmakat érzek.

Dr. MOELLER: (Hallgatóval vizsgálva): Vegyen lélegzetet... Most eressze kit... Mégegyszer!... Most megint eressze ki!... (Kezeit a (lapockák alá teszi) Mondja: háromszáznegyven, négyszázhetvenhárom! — Pompás! Mindenesetre elsőrangú apparátusa van... Ellenőrizhetetlen... Képzelje... (Ismét leül az iróasztalához) Mellhártyagyulladás, mi?

MAX: Lehetséges.

Dr. MOELLER: Ecetet, fiam. Ecetet. Azt hiszi nekem nincsenek szurásaim olykor latyakos időben. Ilyenkor azonban azt mondom magamnak: huzd ki magad! Összeszorítani a fogakat! A szellem az, ami a testet élteti. MAX: Mi bajom, doktor úr?

Dr. MOELLER: Több keménységet önmagával és több felelősségérzetet az állammal szemben...

MAX: Ha az ember még két tojást és egy pohár tejet sem vehet magának.

Dr. MOELLER: Ahá.

MAX: (Ingerülten): Természetesen! A maguk számára az éhség nem betegség!!

Dr. MOELLER: Frázisoki Az embertől függ, az embertől!! A szorgalomban, a tisztességben, a kitartásban való hitétől! Hisz az asszonyaik is sztrájkolnak és nem akarnak több gyermeket! Nincs nap, hogy valamelyik ki ne nyissa a gázcsapot, vagy ne jőjjön hozzánk bűnös szándékkal.

MAX: Hát még egyre több gyerek és éhenkórász és munkanélküli legyen?

Dr. MOELLER: A legfontosabb isteni parancs a ne ölj ellen cselekszik!

MAX: (Nyugodtan néz az orvosra).

Dr. MOELLER: Az a nép, amelyiknek nincs szülésfeleslege...

MAX:.... nem szállít többé ágyútölteléket és sztrájktörő-tartaléksereget.

Dr. MOELLER: Moszkva!! Gurul a rubel megint! Azt hiszi mi nem látjuk! — Itt a könyvecskéje.

MAX: (Megnézi): Egészséges! Munkaképes! Köszönöm doktor úr! (Elakar menni jobbra).

Dr. MOELLER: (Balfelé irányítva): Arra! (Max el, balra). Ez hiányzott még a várószobámban! (Megmosakszik, jobbra kiszól) Tessék!

(Belép HETE nagyon félénken).

Dr. MOELLER: (Az íróasztal előtt): Kérem a könyvecskéjét. (Ránéz a lámpára): Legyen olyan jó nyilatkozzék egy kicsit gyorsabban! Mi baja?

HETE: Doktor úr... (Hallgat)

Dr. MOELLER: (Felismeri a helyzetet): Oda kint még tíz beteg vár. Valamennyinek igénye van rám. Kérem nyilatkozzék röviden.

HETE: (Hevesen, de halkan): Segítsen rajtam, doktor úr.

Dr. MOELLER: (Jóllehet már tudja miről van szó): Mégegyszer kérdem, miről van szó?

HETE: (A legnagyobb szorongásban): Nem bűn, doktor úr... Tényleg nem bűn, doktor úr ha segít rajtam! El kellett mennem hazulról... Hisz magunknak sincs... Már negyedik hete tart a kizárás... Alig jut valami krumpli és kenyér... Hatan lakunk egy szobában... Hogy legyen még ott egy hetediknek helye? Ön orvos, doktor úr és látja napról-napra az egész nyomorúságot. Kell, hogy segítsen rajtam!

Dr. MOELLER: (Feláll): Ha jól értem, egy büntető törvénykönyvbe ütköző cselekedetet kíván tőlem.

HETE: Doktor úr én nem tudom mit mond ön... Szükségem vani a segítségére, doktor úr... Mi munkásnők nagyon keveset értünk ahhoz, amiről tudnunk kellene. Sohasem hagynak békiben... S azután nem segít rajtunk senki.

Dr. MOELLER: És az anyja!? Mit mond az?

HETE: Beszél... szégyenről.

Dr. MOELLER: Hát talán tisztesség! Az „új kor” vívmánya, amikor minden fék és gyeplő elszakadt! Vagy nem?

HETE: Igen, igen, doktor úr! Igaza van! Most azonban segítségre van szükségem, doktor úr, segítségre! Nem szabad, hogy megszülessék: tincs hely ahova fektessem, nincs rongy, amibe takarjam, se kosár, se élelem.

Dr. MOELLER: És az apja?

HETE: Oh, doktor ár. (A sírás rázza) Nem birom tovább.

Dr. MOELLER: (Megfogja a vállánál): Mindig ugyanaz, minden rendeléskor... (Megsimogatja a haját): Szedje össze magát!´ Kint az emberek hallják! Hát senkise gondoskodik a gyerekről?

HETE: De igen, doktor úr, de igen... De nincs munkája.

Dr. MOELLER: Ezzel a kifogással lapul meg valamennyi.

HETE: (Belevág az orvos szavaiba): Ő nem lapul. Ő vállalja azt, amit csinált!

Dr. MOELLER: Hát miért nincs akkor most itt?

HETE: Mert bujkálnia kell.

Dr. MOELLER: Ugy!?

HETE: Nem, nem doktor úr, nem csirkefogó! Ember, aki a többiekért harcol! Szükségből tette, amit tett, a többiekért, doktor úr.

Dr. MOELLER: Magát azonban a bajba hagyja, mi?

HETE: (Egy pillanatra elbágyad, de azután összeszedi magát): Mellém állna és a gyerek mellé is; de lássa be, doktor úr, hogy üldözik. Hisz maga is ember, ember, egy orvos, akinek segíteni kell...

Dr. MOELLER: Ha szabad volna segítenem. De mit tegyek? Hisz nekünk orvosoknak a törvény megköti a kezünket... (Egy pillanatra tétováz; azután): Ugy látom, drágám, maga nincs a dologgal teljesen tisztában. (Az íróasztalról felvesz egy könyvet): ime itt áll a német birodalom büntetőtörvénykönyvében, a 218. paragrafusban:. „Az a terhes nő, aki magzatát szándékosan elvetéli, vagy az anyatestben megöli, öt évig terjedő fegyházzal büntettetik. Ugyanezek a büntetési rendszabályok alkalmazandók azokra, akik az elvetélés eszközeit szolgáltatták, avagy alkalmazták rajta.”— Tessék!

HETE: (Hallgatagonáll).

Dr. MOELLER: (Kikelve magából, szinte lelkesen). Ugy-e bár ez egész máskép hangzik! És azután: az Eisenachban tartott 45. német orvosnap és a birodalmi gyűlés egyik bizottsága megállapították, hogy Németországban ennek ellenére mégis évente nem kevesebb, mint nyolcszázezer tiltott magzatelhajtás történik; több mint tízezer német anya hal meg évente ilyen nem orvosok által történt beavatkozás révén. Ezenkívül ötvenezer körül jár évente Németországban az olyan súlyos megbetegedések száma, amik az ilyen hozzá nem értő beavatkozás következményei.

HETE: (Ránéz az orvosra): És ilyen körülmények között ön még mindig orvos ?

Dr. MOELLER: (Zavart): Hogyan? Mit jelent ez? Engem okol talán ezekért az állapotokért? Hisz éppen mi orvosok beszéljük agyon a tüdőnket; ha azonban ma minden kötelék és kötelesség hiába, ha szívesebben rohannak a moziba és a sportterekre és kigúnyolják azt az örök igazságot, hogy „fájdalomközt szüld gyermekeidet”...

HETE: (Némán az ajtó — fele megy)

Dr. MOELLER: (Utánna megy). Mit akar csinálni?

HETE: (Ránéz): Oda menni ahol segítenek rajtam. Dr. MOELLER: Ne csináljon butaságokat! Ne menjen oda, ahol ciankálit adnak vagy pedig mosószódát avagy piszkos műszerrel megsértik, hogy azután gyermekágyi lázban, görcsök közt pusztul el; ne menjen oda, figyelmeztetem !

HETE: (Feljajdulva): De hiszen... Hiszen maga küld oda!

Dr. MOELLER: (Elrémülve): Én? Én küldöm oda? Megőrült? Én nem hivtam magát és nem is küldöm! Hát bűntényt kövessek el? Megváltoztathatom a paragrafust?

HETE: (Rámered): Annyian vannak maguk orvosok Németországban... Ezren és ezren... És így hagyják meghalni az embert. (Az asztalba fogódzik) .

Dr. MOELLER: Ugyan... Üljön le... Ide... Felindult. Nyugodjon meg és szedje össze magát... (Egy pohár vízbe Hoffmann-cseppeket önt) Igya ki és mindjárt jobban lesz... Látja? Nem mondtam.... Minden elmulik, fiam, minden....

HETE: (Feláll):

Dr. MOELLER: Igy, fiam, most aludjon az egészre... Holnap mindez már egész máskép fog hatni.... Ez egy tiszta pszihogén eset, fiam, nagyon tipikus a második hónapra.... (Joviálisan) Most haza mégy az: anyádhoz, hallod? Az édes anyádhoz és megint jó lesz minden! (Elvezeti balra) Tudod... Csak nem szabad az embernek elveszíteni a fejét, hanem mindig legyen szilárd. Fel a fejjel... Fel a fejjel, fiam!

HETE: (Zokogva el, balra).

Fordította : Szentgyörgyi Anna