Még meg sem született és a Tagebuch már parentálja is: „Meg kell kérdezni a Wilhelmstrasse urait, hogy elhiszik-e még most is, hogy ebből a dologból lehet-e valami? A közönséges halandó már a hullafoltokat véli felfedezni. Épp azért, nem lenne-e okosabb, az egész akciót már most likvidálni és nem várni míg újabb és újabb bajokat halmoz, csak azért, hogy a végén aztán ünnepélyesen visszaszívjuk az egészet.” Fr. W. Foerster a Die Zeit-ban a „Páneurópa csírája” beállítás ellen hadakozik: „Azt mondják, mért ne kezdődhetne Páneurópa a német és osztrák határokon? Páneurópának a (német-lengyel és a német-francia megegyezéssel kell megkezdődni és (nem az oly fatális emlékektől árnyékolt német-osztrák egyesüléssel. Az európai tengerből mint egy óriási cethal háta emelkedik ki az antieurópai germán nemzeti blokk. Az egész vámunió nem más, mint Mitteleurópa előkészítése, egy sakkhuzás Páneurópa ellen.” A Weltbühne szerint a szerződés: „Anschluss gazdaságilag drapirozva. Eminens politikai szerződés, mert hisz a gazdasági haszon mindkét fél részére csekély. A nagy Vámpolitikai esemény a jelenlegi krízisben nem hoz semmiféle megkönnyebbülést. Sőt. Uj merényletet a tömegek már amúgy is nevetséges bérnívója ellen, koncessziót az iparnak és az agráriusoknak, röviden protekcionizmust. Már pedig a protekcionizmus mindig nacionalista, sőt háborús principium. A szerződés Németországot elvágja Európától. Curtius egy mesterséges falat húz Európa ellen és Németország a cellába magával cipeli a kis Ausztriát, hogy ne hasson rá annyira a fogságpszihózis.” A Moskauer Rundschau bevezetőben leszögezi: „Az egyes országok politikai köreinek és sajtójának idegessége a kapitalista Európa feszült helyzetére mutat, A kapitalista világ ellentéteinek kiélesedése egyre nyilvánvalóbb: a legkisebb változás is lázas nyugtalanságot eredményez.” Magáról a vámunióról: „Az egész aktus a német külpolitika aktivitásának egyik jele. A német tőke expanziójának útat kell törni. Az osztrák vámunió csak az első lépés és alapjában véve nem más, mint a háborúelőtti német kapitalizmus kísérletének megismétlése: a hegemóniát délkeleten, különösen a Balkánon visszaszerezni. A szerződés azonkívül Németország első reális tiltakozása Versailles ellen.”