A polgárság forradalmi harcában föl-föl villogó súlyos fegyver volt a szabadgondolat. Ám alig hogy uralkodó és hatalmát féltő osztállyá vedlett át a polgárság, sutba került a szabadgondolat, a rozsda ette s legfeljebb néhány humanista fitogtatta néha — rozsdásan — könyvtárszobája félhomályában. Marx meg Engels bukkant rá valamelyik zugban. Mindakettő felismerte a benne rejlő tömegmozgató erőt. Megtisztították hát a rozsdától. Ragyogóvá csiszolták. Át is formálták az új harcok szellemében. A „szabadgondolat” kezükben többé nem önmagáért való; sorsa a dolgozók ügyévé válik, új nevet is kap (a tűzkeresztségben!): „proletár ateizmus.” És ez a név nemcsak tagadást fejez ki, hanem pozitívumot: szemléletet. A proletár-ateizmus alkotó eleme a marxista világfelfogásnak. Jelent: fegyvert a polgári rend tekintélyei ellen vívott küzdelemben. Jelent: fegyvert a vallás mákonyával meg a babonával szemben. Jelent: irtó szerszámot a reakció gyökerei meg a tudatlanság ellen. Igy szakadt ketté a szabadgondolkodók tábora, ígyalakultak mindenfelé külön proletárszervezetek, melyek azonban a pártoktól ténylegesen függetlenek maradtak. A proletár-ateizmus körül mostanában fokozott mértékben folyik a mérkőzés ezeken a szervezeteken belül is kívül is. A harcvonal már-már végighuzódik egész Európán. Néhány hónappal ezelőtt futott hire, hogy a magyarországi szociáldemokrata párt vezetősége merész lépésre szánta el magát. Engedélyezte, hogy néhány fiatalember Jaures-munkaközösség elnevezéssel szabadgondolkodó szervezetet alakítson a párt keretén belül. A kezdeményezés érdeme tehát nem a vezérférfiakat illette. Mégis meglepetést keltett a hír mindenfelé. — Mi történt, hogy e párt vezetősége, ha suba alatt is, de kezd a „szabadgondolattal” kacérkodni? Hiszen hozzászoktunk már nagyon is ahhoz, hogy a szociáldemokratapárt a felekezeti egyetértés bajnokaként szerepeljen, hogy a vallást mindenképen „magánügy”-nek tekinti” éles ellentétben persze a tiszta marxista felfogással, mely szerint a vallás lehet magánügy a kapitalista állammal szemben, (nincs államvallás, egyháztámogatás, stb.) de nem lehet magánügy egy szocialista párton belül, a tagok közt.

Ime különben néhány dokumentum hamarjában arra nézve, hogy lehetett-e várni tőlük szabadgondolkodó-szervezet alakítását: 1. A vezérférfiak között egyetlen egy felekezetnélküli van: Propper Sándor. 2. A „Népszava” 1925 június 6.-i számában a szerkesztői üzenetek közt az alábbiak is olvashatók: Sz. János, Práter-ucca: „A szoc-dem. párt nem szögezi le magát semmilyen vallási vagy filozófiai rendszer mellé. Tisztán a munkásság gazdasági és politikai fölszabadításáért küzd. Tagjai között egyaránt vannak keresztények, zsidók, buddhisták, mohamedánok, mert mindenki tagja lehet, aki a párt alapelveit magáévá teszi! Filozófiai álláspont tekintetében is megoszlanak a párt tagjai. Vannak, akik idealisztikus (Hegel-Fichte) álláspontot vallanak magukénak, vannak hívei a kriticizmusnak (új kantiánusok) és a filozófiai materializmusnak is. Ez egyéni fejlődésfok és hajlamosság kérdése...” 3. Vanczák János orsz. gyül. képviselő (r. k.) a leányát a Dohány-uccai zsinagógában eskettette, miközben meghatottan ölelte magához nászurát, aki az izr. hitközség egyik vezetője. A lapok akkoriban színesen leírták a történteket. 4. Györki Imre orsz. gyűl. képviselő Debrecenben az izr. nőegylet bálján a megnyitó csárdást táncolta el nemrégiben. — Hozzunk fel azonban legalább egy külföldi -példát is: (Az Est ápr. 15.i számából). Cím: „Az angol szocializmus kezetfogott a vallással” (nagybetűsen szedve!) „Lansbury közmunkaügyi miniszter az orosz vallásüldözések ellen tartott gyűlésen olyan keresztényi hittel és alázatossággal telt beszédet mondott, hogy maguk a jelenlevő egyházi méltóságok is könnyeztek... az ősz miniszter beszédén...” És így tovább... No de ne vágjunk elébe a dolgoknak. Vizsgáljuk meg futólag, de tárgyilagosan, hogy mi minden történt ebben a Jaures munkaközösségben idáig; I. folyt-e ott marxista szellemben a tagok oktatása, különös tekintettel az egyházzal, a vallással szembeni állásfoglalásra. Továbbá: 2. vajjon a proletáriátus harci szervezete volt-e valóban? 3. Az előadások céltudatosak voltak-e? 4. Törekedtek-e a mozgalom kiszélesítésére? És: 5. egyáltalában megnyilvánulhatott-e itt a szabadgondolat, mint proletár-ateizmus ? Mint fegyver megvillanhatott-e?

Körülbelül 16 nyilvános előadás volt eddig. Ezekből 5 szexuális, 2 etikai-, 1 irodalmi-, 4 szabadgondolattal kapcsolatos és 4 különféle kérdésekkel foglalkozott. Az egyik előadásnak ilyen címet adtak. „A szűzesség, mint társadalmi probléma.” Azután: az egyik előadó ilyen értelemben plántálta a proletár-ateizmust: „A vallás forradalmat, az egyház ellenforradalmat jelent.”

Ám mindebben nincs semmi meglepő. A „szabadgondolat” már a megalakulás pillanatában megcsorbult, mint fegyver a Jaures-közösségben, azáltal, hogy tagjai csakis párttagok lehetnek. Tehát a szervezet élete, munkája eleve determinálttá vált kezdettől fogva. Külföldön sehol nincsen példa erre. Legfeljebb a bürokrata tulkapások gyakoriak.

Kár volna azonban elsiklani amellett a jelenség mellett, hogy a munkásmozgalom mostam állásában bármiféle keret között csoportosul is a proletárfiatalság, a hangulat semmiképpen sem a szociáldemokrata pártokra kedvező s a rokonszenv mindig megnyilatkozik a tiszta marxista álláspont mellett.

Ez a tény vezetett azután arra is, hogy az illetékes párttényezők megsokallották még a Jaures-munkaközösség működését is s annyira meghökkentek egyik-másik „információ”-jelentésen, hogy elhatározták a „szétszórást” és sürgősen cselekedtek is. „Eltanácsolták” az elnököt nyilvános előadások rendezésétől, no meg sejtették a helyiség-megvonás lehetőségét stb... Egész nyilvánvaló, hogy a szabadgondolkodó mozgalom kiszélesítését „illetékesek” nem látják kívánatosnak. (Budapest)