A világtörténelem egy kevésbé ismert s nagyobbára fel nem jegyzett részlete bontakozik ki az olvasó szemei előtt, ha ezt az aktiv pacifizmust ismertető, alapvető munkát kezébe veszi, A könyv 43 kiváló munkatársa (többek között M. K. Gandhi, Rom. Rolland, Art. Ponsonby, General v. Schönaich, St. Zweig, Leonh. Ragaz) az erőszaknélküliség gondolatának univerzális hatásáról és erejéről tesz bizonyságot s elsősorban tisztázza a pacifizmusról elterjedt és sok esetben szándékosan terjesztett téves nézeteket és előítéleteket. Nem „dogmákat” állit föl az erőszaknélküliség „theoriája” alapján, s nem „autorit�är” théziseket közöl. Az olvasó maga vonja le a konzekvenciákat. Sőt az egyes cikkek irányzata sem egyöntetű. Mégis az indokok és világszemléletek változatossága nem hátráltatta, hanem elősegítette az aktiv pacifizmus közös bázisának és együttes munkaprogrammjának létrejöttét. Az egymás közötti eltérő nézetek tisztelete és a személyes elhatározás szabadsága tette lehetővé a hadiszolgálat ellenzők világszövetségének (War Resisters´ Internatial) megalkotását, melyre a megrendíthetetlen nemzetközi szolidaritás, és a másutt előforduló „frakcióharc”, „párttaktika”, s hasonló jelenségek kiküszöbölése jellemző.

Van-e az erőszaknélküliségnek akcióprogrammja? Csak az ige és az erős hit volna az eszme egyetlen eszköze? Paul v. Schönaich, a német „békegenerális” főként e kérdéssel foglalkozik, eltekintve Gandhi passzív ellenállásától (Satyagraha mozgalom=non cooperation), mely utóbbi egy kulturális és gazdaságilag az európaitól eltérő területen, Indiában, sikeresen bevált. A pacifizmus nem volt mindig tömegmozgalom, de m a a z, mely főleg a nyugateurópai államokban és Észak-Amerikában miliónyi tagot számlál. A gázháború lehetősége különösen hullámzásba hozta a demokratikus országok nagy jelentőségű közvéleményét s egyre nő a békemozgalom tényezőinek befolyása. A munkásszervezetek konferenciáin, az „egyházak nemzetközi baráti tevékenységének” kongresszusán Stockholmban, s más háborúellenes kongresszusokon tapasztalható voll a növekvő ellenállás a háborús veszedelem ellen. A gyilkoló eszközök hallatlan technikai fejlődése az ellenakciót is kifejlesztette.

Megtaláljuk e könyvben a kapcsolatot a munkásmozgalom eszmekörével és hatásos vérontás nélküli „fegyvereinek” (sztrájk, boykott, stb.) jelentőségével is. Megemlítendő, hogy az aktív pacifizmus a háború okainak megszüntetésére, tehát a fennálló gazdasági rendszer helyett egy igazságos és háborús veszélyeket nem tartalmazó termelési mód elérésére irányul.

Az emberi haladás útja hosszú, sok idő telt el míg az időből a boszorkánypör és az inkvizíció eltünt s ezért remélhető, hogy a háborúellenes mozgalom egyre nagyobb fejlődése révén a háborúnak is már végsőt üt az órája.– R. F.

* Gewalt und Gewaltlosigkeit – Handbuch des aktiven Pazifismus, Rotapfel Verlag, Zürich, 1928.