A gyárszerű házépítés az építőiparban a kéziiparról az ipari-gépi termelési módra való átmenetet jelenti. Jelenti azt, hogy a házat nem a helyén, hanem ház-gyárakban állítják elő s az építkezés helyén csupán felszerelik.

A külömbség a kézimunkával előállított téglaépület s a gyárszerűen készített betonépület között ugyanaz, mint a bérkocsi és az autó építés között. Természetesen a lakóház gyárszerű előállításának módszerei még távolról sem fejlődtek ki oly tökéletességgel, mint a montageszerű autóépítés, A lakóházgyártás fejlődésének még legkezdetén áll, egész pontosan kifejezve: a kísérleti stádiumban.

Az alapvető probléma az, vajjon a gyárban való házépítés korszerű-e s bogy a házak gyári termelése gyakorlatibb-e, mint a régi kézi munkával való épitkezés.

Az első kérdésre magától megadódik a válasz. Természetes, hogy a házaknak technikai és gépi előállítása a technikai fejlődés egyre haladottabb korában korszerűbb, mint a régi, sok tekintetben elavult épitkezés.

Ami viszont a kérdés gyakorlati oldalát illeti az épületek gépüzemben való előállítása jelentékenyen meggyorsítja a tető alá kerülés tempóját s olcsóbbá teszi az előállítási költségeket. S mert a lakóházgyártás elsősorban tömegigényeket elégítene ki, ezért a gyárszerű házépítés a lakásínséget jelentékenyen enyhítené, így tehát a mai épitkezés terén felmerülő legfontosabb feladat tekintetében volna épp kielégítő.

Igen, volna, ha... Ha a nagy német épitési vállalkozók érdekeibe nem ütközne az építkezésnek az előbbi értelemben való gyors indusztrializálása. Hisz természetes, hogy egy gyökeres indusztrializálás az egész mai építkezési szisztémának a forradalmasítását jelentené. Olyan forradalmasítást, mely a kapitalizmus termelési feltételein belül természetes határokkal bir s a szocializmus nagyvonalú tervgazdaságát tételezi föl.

Valóban takarékoskodni, az építkezést nagyvonalúan olcsóbbá tenni és meggyorsítani ezzel az új módszerrel ma főleg Oroszországban lehet, ahol „épületgyárakban” már is állítanak elő e g y s é g h á z a k a t fából. I. Ermanski írja „A racionalizálás elmélete és gyakorlata” című könyvében; „A megtakarítás nagyságáról, amely ilyen házak épi tésénél elérhető, az a kimutatás nyújt képet, amelyet egy moszkvai, fából készítendő egységházak előállításására alakult gyár állított össze: az individuális munkamód mellett az épület helyén a szóbanforgó egységház felépítésére 875.44 munkanap szükséges, míg ugyanennek a háznak mechanikus termelés útján való előállítására csak 194.01. Ezek szerint tehát ily módon megtakarítottak 681.43 munkanapot, vagyis kerek 78 százalékkal lett olcsóbb az épület”.

*

Németországban ezen a téren különösen Frankfurtban és Stuttgartban mutatnak fel már sikerült kísérleteket.

A kísérletek során az volt az első, hogy egy olyan építőanyagot kellett találni, mely – eltekintve az időjárás befolyásaitól – megengedje a nagy lemezek használatát. Ebből a célbői a legmegfelelőbb volt a kövecses-sikár, mely vizzel és cementtel keverve az előbbi követelményeknek megfelel. Ezenkívül lehetséges még a salakos beton és a liazlt felhasználása.

A beton építőipari megmunkálásának Amerikában szokásos U n i tsystem-je s a Hollandiában szokásos occident építési módnak az a hátránya, hogy az építőanyagot magának az építkezésnek a helyén, nem pedig a zárt gyári termekben kell előállítani, ami által a lemezrészek hibátlan összeillesztésének kérdése megoldhatatlan. Ez az épitkezésmód tehát az időjárás szeszélyeitől még mindig függ.

A frankfurti városi építkezési tanács vezetőjének, Ernst M a y n a k az érdeme, hogy a száraz úton való felszerelés problémáját először oldotta meg megközelítő célszerűséggel. A nagy alakú kövecses sikár betonlemezek előállítása zárt, gyári termekben történik. Az épitkezés helyére ezeket a lemezeket daruk segítségével szállítják. Az építkezés helyén tehát már csak a normalizált, azaz egységesített lemezek összeállítása történik. Az egyes épületrészek tehát tipizáltak, miután a normalizálás és a tipizálás az alapfeltétele általában a gyárszerű házépítésnek. Az ablakkeretek, az ablak, az ajtó, a falak, a menyezetek és a tetők tehát normalizáltak, vagyis mindezek egy megállapított normális nagyságban készülnek.

*

A házépítés technikájának mechanizálása egyáltalán nem jelenti azt, hogy az épület vagy lakóház formája is mechanizált. A mechanikus úton előállított frankfurti telepházak egyáltalán nem hatnak mechanisztikusan, hanem igenis élő-dialektikus benyomást tesznek. Ez az új építkezési módszer csupán azt a felismerést hangsúlyozza ki, hogy az architektura élő formájánál nem a kézimunka nyoma, hanem az épület jó-célszerűséggel működő funkcionálása s az architektónikus formaviszonyok ezeknek megfelelő tisztasága a döntő momentum. – Durus