A nagy orosz írónak, az új orosz írógeneráció talán legjelentékenyebb alakjának új könyve, rokon Hasek Svejkjével és rokon Európa másik persziflázsregényével amit ő maga írt a „Julio-Jurenito”-val. Ebben a könyvében Lasik Roitschwantz úron keresztül, az ő barangolásain keresztül megmutatja (és egyuttal fel is fedi és ki is csúfolja) Európa különböző nemzeteinek, még inkább különböző államainak és típusainak sajátosságait. E nagyszerű berendezésű és legmagasabb kulturájú világban csetlik-botlik Roitschwantz, a kis együgyüen-agyafúrt homeli zsidó szabócska és életének, utazásának viszontagságaiban meglátjuk mindazt, ami szomorúan nevetséges, ami tragikomikus a mi és német, francia, angol, orosz, vagy akár palesztinai embertársaink házatáján. Többször megírtam már, hogy a csavargó és nemzetközi Ehrenburg tipikusan destruktív író, hogy ez tehetségének legnagyobb ereje, de egyuttal fogyatékossága is. Itt, ebben a regényben is ez mutatkozik. Nagyszerűen levetkőzteti a vörösbe és forradalmárba öltözött orosz embert, a a felületbe, szavalásba, sovinizmusba bújt lengyelt, a rendszerbe, korrektségbe és üzletbe skatulyázott németet, a finomkodó és zseniskedő franciát és így tovább, megmutatja mi az ostoba, kirívó mindezekben, de semmi megnyugtató, semmi reméltető semmi biztató szava nincsen. Lasik Roitschwantzot becsukják mert sóhajtani mert Oroszországban a vörös plakát előtt. Mint ellenforradalmár megy szegény feje át a határon és Lengyelországban lecsukják, mint bolsevista kémet. Németországban azzal keresnek és kerestetnek pénzt vele, hogy éheztetik, Párisban nevetséges, okoskodó talmudista viccei alapján költőnek kiáltják ki, aztán ellenforradalmi, emigráns szónok lesz és tévedésből forradalmi beszédet tart, még vagy tízféle fordított meglepő és mulatságos, szomorkás és megnevettető helyzetbe kerül, míg végre kikerül e mindenütt pehes zsidócska Palesztinába és ime: ott, ahol a saját országában érezhetné magát, a nagyszerű, gazdag, modern Tel-Aviv utcáiban éhesen csatangolva, elunja magát, lefekszik az aszfaltra és éhenhal.

Ez Lasik Roitschwantz története utolérhetetlen szatírával, szellemmel, savval és borssal írva, mélyre szállva, keleti ismeretlen zamatokkal és nyugati kulturával telítve, szkeptikusan és valami keserű grimasszal. A béke Svejkje, egy új, másfajta kiadás ez a Roitschwantz, tele csodarabbik okoskodásaival, kacagtató és elgondolkoztató. Kiábrándító talán egy kissé és akinek nem nagyon erős a hite önmagában és az emberekben, akik mégis csak fejlődésre születtek, ha néha másként látszanak is, annak bizony kesernyés íz marad a szájában a homeli szabócska történetének olvasása után.

Mindezekért és mindezek mellett is az új orosz írógeneráció, vagy még talán az egész új mai írógeneráció legnagyobb írójának Ehrenburgnak egyik legjobb könyve (Julio, Jure nito és Lykov mellé állítom) Roit schwantz életének leírása. (Budapest)