A kompasz szerzője persze ugyanaz a R. N. Coudenhove-Kalergi, aki Páneurópának is a megteremtője. Kétségtelenül: — Coudenhove-Kalergi Páneurópája még nem létezik, a kompaszról azonban, amely ebben a Páneurópában tájékoztat már beszélhetünk, ha semmi konkrétebbet, legalább annyit, hogy milyen. Egy finoman kiállított s a német nyomdaipar nívóját dicsérő könyvben Coudenhove-Kalergi most a kezünkbe nyomta. „Le a materializmussal!”* a címe s a jelszava. A-mint kézbevesszük, rögtön kiderül, hogy a „Le a materializmussal” filozófiai kiegészítője Coudenhove” Kalergi politikai törekvéseinek. S ha bai van a könyv filozófikumával, az ugyanaz a baj, mint ami a Páneurópa koncepció politikumának a baja: — egyik se számol a gazdasági faktorral: a filozófikum nem ismeri a homo oeconomicust, a politikum meg az ehhez tartozó világot. Mindakettő olyan szférákba révedez, ahol párolognak a káprázatok, de nem jön megoldás. A „Le a materializmussal” persze emellett még lehet szép, mintahogy a Páneurópa politikai koncepciója is szép. Szép volt eddig még minden utópisztikus államfilozófiai elképzelés. A kiábrándító azonban az, hogy az ilyesminek az értékelése nem a szép kategóriája alá tartozik. A széppel el lehet játszani, az íróasztalra vagy a szobába lehet állítani, be lehet projiciálni esetleg a havasokba, mindenféle elképzelhetetlen régiókba ezer alakban szét lehet szórni, csak ép´ nem lehet vele semmire menni. Páneurópát is el lehet képzelni, be lehet állítani a vitrinbe, nagyon sokat lehet írni és beszélni róla (Coudenhove-Kalergi már harminc könyvet írt mellette és egy folyóirata is van, amely kitartóan erről beszél) napról-napra: az egész azonban még sem vezet sehova. Minden pontosan marad a régiben, még Coudenhove-Kalergi maga is. — Mert hiszen végül mit akar Coudenhove-Kalergi? Sok jelszava közül ragadjunk ki egyet: pl. az örök békét. Hogy valósítja ezt meg a nemes gróf? Ugy, hogy — politikai koncepciója szerint — egy egyetemes nagy frontba tömöríti Európát — Oroszország ellen. A „Le a materializmussal!” című könyvében ennek a közös európai harci frontnak a filozófiai kiépítését, elvi tartalomadását forszírozza. Egész egyszerűen tehát a legkevésbé sem békességre, hanem harcra, háborúra késztet. — Hát´ ez igazán nem szép, egy ilyen nemes s az örök békét áhitozó lélektől! Azzal a széppel tehát, amelynek a filozófiai tankönyvekből és smokkszenvelgésekből ismert rágó-gummiszerű fogalmával a „Le a materializmussal!” oldalam annyit találkozunk, valami bai van. Felettébb üres, színes és zavaros, sőt — hogy Coudenhove-Kalergi egy szavát használjuk, — elfajzott; a magunk szavával viszont: háborús uszító...

A „Le a materializmussal!” oldalain tehát csörög a fegyver. Ezért azonban álljunk a Páneurópáért lelkesülő mellé és jelentsük ki ismét: ez a könyv szép. Szép a kiállítása és szép az, ami benne van. Szépek a mondatai. Szép a könyv aránya, tagozása. Szép a szerző fényképe a címlapon. Szépek az elvek is, amiket hirdet. Mindez oly szép a könyvben és könyvön, hogy el lehet andalogni felette. Azután: — hallatlanul könnyen olvasható. A szerző érzi, hogy az elmemunka és a szórakozás közti nagy távolságot a lehető minimumra kell korlátoznia az ő-fajta gondolkodónak. S ha a kettő közt a távolság nem csökkenthető, hát akkor az egyiket ki kell dobni a kosárból. Hogy az után így az elmemunka homokzsák ja sülyed a mélybe az csak egész természetes a szépség hyperetikájának, a heroikus igenlésnek és a neoarisztokráciának a hirdetőjétől. Csak természetes, hogy a meggyőző erőhelyébe mindenütt a káprázatos beállítás kerül így s az a bizonyos „tisztaság” és „egyszerűség”, amiért oly sokan lelkesülnek Coudenhove-Kalergi írásai körül, filozófiai zsurnalizmussá silányul. Világunk „túlérett” komplikációi közt így alakul át kényszerűen a magány őszinte raptusaiban gondolatokat gyöngyöző nietschei szenvedés Zaratusztra nyelve azokká a kávéházi paradigmák amilyenekkel a bécsi bárokban és a Riesenradon lehet filozófálni. (— Holott ennyire még sem lehet leegyszerűsíteni a dolgokat s olyan publicisztikai trapéz-fordulatokkal aminőkkel minden újabb bekezdésében (s a „Le a materializmussal!” minden oldalán van tíz új bekezdés) Coudenhove-Kalergi operál még se lehet a nehézségeket megkerülni!) Ezért azután itt a gondolat már belülről ott tart, hogy nem is törekszik meggyőzésre, hanem csak szórakoztat, meglep és kápráztat, — s legfeljebb egy-egy új beállítást, egy-egy szellemes értelmezést, egy-egy repülőgéptávlatból konstruált sémát, bárpult mélységet s Riesenrad-tarkaságot ad, de semmi — megvalósíthatót.

Ennek a központi beállítottságnak azután puszta reflexe minden a könyvben. A Coudenhove-Kalergi-féle stílus „egyszerűségéből” szervesen következik pl. a probléma elszimplifikálása. — Coudenhove-Kalergi úgy látja, hogy a mai nyugati műveltséget, ami nála az idealizmussal egyértelmű, veszélyezteti a materializmus. Ezzel a tételezéssel még egyet lehetne érteni, ha ezt az egyetértést nem tenné lehetetlenné az az értelmezés, amit például a materializmusnak ad. Coudenhove-Kalergi szerint u.i. az életünk elmaterializálását előidéző mozgalom fokusza Oroszország s elfelejti azt a csekélységet, hogy az európai életet Amerika materializálta el a szónak abban a vulgar értelmében, ahogy az iskolamesterek és maga Coudenhove-Kalergi is a materializmus fogalmát értelmezi. A fogalmak e zavara és „elegyszerűsítése” mellett azután nem meglepő ha végig a könyvön Coudenhove-Kalergi lázas és elfogult a legújabbkori szociális mozgalmak irányában és nem látja, hogy ezeket a szociális mozgalmakat milyen nagy és szenvedélyes és tiszta (még pedig az ő értelmében való) idealizmus fűti s ezzel együtt persze azt is eltagadja, hogy milyen kicsinyes, üres és silányan materialisztikus ép az az idealizmus, amire esküszik s amit az egyetemes európai nevelés generációk óta prédikál. Kétségtelenül: — bárkinek jogában áll, különösen ha osztályhelyzete diktálja, hogy ne fogadja el a történelmi, illetve dialektikai materializmus felfogását. Az azonban elfogadhatatlan ha a hívőknek és a harcosoknak azt a heroikus idealizmusát, amit különben a legnagyobb emberi erénynek tart, egyszerüen nem létezővé játsza azért, mert ez a heroizmus ma Európában kizárólag ellenfelei sorában, a materialista Oroszországban található... Igy azután üres és elfogult szó mindaz, ami a hamisan értelmezett fogalmak vakvágányokon való ide-oda tolatása révén a könyvben szanaszét fölszáll. — Nem segít ezen a könyv állítólagos praktikus beállítása sem. Nem segít az úgynevezett konkrét helyzet analizise s a könyv folyamán tényleg sűrűn előforduló aktuális kérdésekre való válasz. Mert mit érnek ezek a még oly csiszolt s az európai intellektuel szemében még oly „progreszsziv” formulák ha például a szerző minden hyperetikus lármája és fogadkozása ellenére nem ismeri el a tömegek szociális igazságra törekvő jogát s (ezt a jogot legfeljebb paradox rekeszek tekervényei közt engedélyezi félig-meddig? Mit ér az a sok übermenschi bíborpárlású halandzsa, Platon-hivatkozás és kozmos-idézés ha a „hyperetikában” annyi „etika” sincs, mint egy egyszerű szívben? (Kolozsvár)

* R. N. Coudehove-Kalargi: Los vom Materializmus! Paneurópa-Verlag. Wien. 1931