1930-ban a baloldali polgárság hónapokon át előadásokat, vitaestélyeket rendezett Budapesten. Szép csillárok, hatalmas portrék, ragyogó parkettes termek, zöldposztós asztalok és nagyrészt jól szabott ruhák adták a keretet az előadáshoz. Az Ifju Demokraták Szövetsége a fiatalság iránt érdeklődött s hétről-hétre Az Ifjuság Válaszuton címmel tartotta vitaestéit. A Századunk folyóirat viszont ugyanekkor politikai, gazdasági, társadalmi és filozófiai kérdésekkel foglalkoztatta előadóit és felszólalóit. Ugy gondoljuk a legkevésbé sem érdektelen ha pár soron keresztül közzétesszük itt azokat a feljegyzéseket, amelyeket sorok írója ez előadásokon tett. Ezek a feljegyzések — már jó előre megjegyezzük — nem szószerint adják vissza a hallottakat, hanem csak a vélemények értelmét és lényegét. Viszont ez tökéletesen elég arra, hogy lássuk miképen ítéli meg a jelen és a jövő kérdéseit a mái „progresszív baloldali polgárság”.

Előbb az Ifju Demokraták Szövetségében elhangzottak közül jegyzek ide párat. Például:

—   A törökök büntetésből egyszer üregbe falaztak egy törökőt meg egy szalonkát. Hetek mulva kibontották a szörnyű börtönt és csudák csudája: élt a török és élt a szalonka. Egymás hulladékával táplálkoztak. Ugyanígy él a kapitalizmus a proletáriátus — a proletáriátus meg a kapitalizmus ürülékéből. (Dr. Vázsonyi János).

—   A nagytőkések pezsgőznek, ékszereket és selyemharisnyát hordanak stb. A luxuscikkek szükségletének köszönheti tehát a proletáriátus, hogy egyáltalán él. (Az Ifj. Dem. Szöv. egyik vezetője;

—   Ebben a teremben, ahol Vázsonyi Vilmos arcképe lóg, nem lehet osztályharcról beszélni. Osztályharc nincs és aki mégis ezt prédikálja, vét a nemzet, az emberiség ellen. (Dr. Sebestyén Ernő).

—   A szocialista társadalom sem hozhatja meg az emberi egyenlőséget. Mert például ott is lesz ember, aki naponta szeretne fürödni és lesz másik, aki egyszer tartja ezt hetenként fontosnak. (Dr. Rupert Rezső, volt orsz. gyül. képv.).

—   Osztályharc igenis van: a kispolgárság és munkásság együttesen harcol a nagytőke ellen. (Dr. Rupert Rezső).

—   Az ifjuság problémáit meg lehet oldani, ha az öregek, akik a háborút csinálták és még mindig a helyükön vannak, átadják pozícióikat a fiataloknak. (Kárpáti Ede).

—   Alakuljon a polgári értelmiség fiataljaiból egy elit, amely elvonulva tanul és készül arra, hogy az elkövetkező gazdasági, társadalmi és, politikai átalakulás idején az új rendszernek vezetője lehessen. (Dr. Fábián Dániel).

—   A jövő a polgárságé, mert lenyesegeti a jobb és baloldali túlzásokat és mert nem osztályérdekeket, hanem az egész emberiséget szolgálja. (Ligeti Pál).

Még visszatérek az Ifju Demokraták ankétjére, előbb azonban a Századunk szemináriumából hozok néhány ugyancsak nem szószerinti, hanem lényegi szemelvényt.

—   A szellem az, amely egymásra uszítja a különböző népfajokat... A válság és az esetleges háborús veszély ellen az orvosság: egy új kereszténység megteremtése és a szabadságszerető ifjuság világszolidarítása. (Káldor György).

—   Nem igaz, hogy háborús veszély van, mert a kapitalisták tudják, hogy rossz üzlet a háború. Tehát nem háborúellenes propaganda kell ma elsősorban, hanem harc a békés munkáért, mert az építés korszaka következik. (Kassák Lajos).

—   A gyarmati bennszülöttek csak örülhetnek, ha európai kulturállam pacifikálja őket. Mert egyrészt — megszabadítja őket a zsarnok bennszülött törzsfőnököktől, másrészt kulturát, életnívóemelkedést, hygiéniát stb. jelent az európai gyarmatosító hatalom megjelenése... A pszichoanalízis is azt mutatja, hogy másfajuval inkább engedi magát leigázni: az ember... (Szász Zoltán).

—   A marxizmus széllel-bélelt valami, nem tudomány... Az Oroszországról szóló hirek nem igazak, se a hivatalos jelentések, se a polgári tudósítások nem hitelesek. Oroszországban zsarnokság van és rabszolgaság — és ahol ez van, ott csak nyomor lehet. Csak annyi az igaz, hogy még ott van a helyén a Volga, a Dnyeszter, a Néva, ezt nem: lehet tagadni. (Szász Zoltán).

—   Angliában minden munkásnak átlag százötven fontnyi bank betétje van... A munkanélküliség problémáját Amerikában közjótékonysággal elintézték. A munkanélküliség megszüntetésére a szabadkereskedelemnek az egész világon való bevezetése volna szükséges... Hitlerék és Leninék elmélete és gyakorlata közt nincsen különbség. (Szász Zoltán).

— Szovjetunióban elmult a harci periódus és mégis elnyomják a kulákot. A proletáriátus tehát a kollektivizmust se gazdasági, se szellemi téren nem valósította meg. (Kecskeméti György).

—   Páneurópa a szocialista törekvések megvalósításának egyik segédeszköze. (Kassák Lajos).

—   A mai orosz termelési rendszer nem más, mint egy Mária Terézia korabeli matriarchális kapitalizmus. (Polányiné Stricker L.).

—   A kapitalista termelési rend: vadállat-ketrecbe zárva és fékezve a demokrácia által. (Szász Zolltán.)

—   A török pasák Szigetvár alatt eltitkolták Szolimán halálát, mert a padisah mennybemenetelének nyilvánosságra jutása miatt a janicsárok nem harcoltak volna tovább, hiszen meghalt az, akiért érdemes meghalni... A szociáldemokrata vezérek ugyanígy eltitkolják, hogy elméleti és gyakorlati programmjukból kidobták a marxizmus nagy részét az osztályharc végcéljával együtt, mint akadályt az osztályegyüttműködésnél. Ezt titkolják, nehogy a tömegek megtudják: nincs miért harcolniok... A szociáldemokrata vezérek modora, politizálása: egyénisége sokkal jobban elüt a munkásszervezetek látogatóitól, miliőjétől, mint a parlament külsőségeitől és a polgári képviselőktől. (Gönczi Jenő dr.).

—   A német szociáldemokrácia ötvenezer főnyi jólfizetett párt-, szak-és szövetkezeti alkalmazottja, bürokratája biztosítja a sz. d. pártot és a mai német uralkodó rendszert a megrázkódtatások ellen. (Gönczi Jenő).

—   A forradalmár ne akkor vegye át az államhatalmat, amikor azt a kezébe akarja adni a reakció. (Kassák Lajos).

—   A reakció belátta, hogy szavazó cédulákkal a proletáriátus átveheti a politikai hatalmat. (Kassák Lajos).

—   A lázadó szájal, ellentmond, destruál, de a komoly elhatározásoknál elgyávul. A forradalmár bátor, nyugodt, körültekintő, megkerüli a falat és visszavonul, ha ennek szüksége mutatkozik. (Kassák Lajos).

—   A művész a mai társadalomban kivert kutya. (Kassák Lajos).

—   Nyakig benne vagyunk a szociálizmusban, csak nem tudunk róla. (Vámbéry Rusztem).

*

Objektive; Az ifjúság válaszuton-ankét, amely címével sokat ígért — rengeteg felszólalójával megmutatta, hogy a rendezőség csak praktikumból nevezi magát Ifju Demokratának. Az Ifju Zsidók Szövetsége sokkal helyesebb cégér volna. Látókörük, a problémához való közeledésük és állásfoglalásuk azt mutatja, hogy — mert kiszorultak a reakció sáncain belül levő húsos fazekak mellől — háborognak és ellenzékieskednek azzal a céllal, hogy ők is szolgálhassák, intézményesen, államhatalmi segédlettel azt a reakciót, amelynek nélkülök is feles számú csatlósa van.

Az Ifju Demokraták ankétjén beszélt egy ifjú és azt magyarázta, hogy nincs más megoldás, mint: a falusi szegénységet „magunkhoz kell emelni”: demokrata műveltséget kell adni a vidéknek. Felszólalásomra, hogy hogyan képzelhető el a szegényparasztság kulturnívójának az emelése olyan rettenetes anyagi viszonyok mellett, amilyenekben ma él, amikor például — csomónyi statisztikai adat elmondása után említettem: — az idén télen, csongrádmegyei falvakban sok földmunkás és zsellér pelenka hijján ujságpapírba burkolta az újszülött csecsemőt? — erre a kérdésre az ifju demokrata hallgatóság egyrésze hahotázott és hangosan kiabálta: sag´ schon!

Ez a zágson, ez a cinikus pesti kabaréböfögés nagyon jellemző. A munkásság százezrei állati sorban élnek: zágson! A világ gazdasági, társadalmi, politikai és szellemi élete döntő jelentőségű forduló pont felé tart... Zágson — mondja a pesti kispolgár. Zágson — énekli a kabarébohóc... és ezt a zágsont akarja az ifju demokrácia a vidékre kiplántálni. A pesti kispolgárságnak hasonmása Bécsben, Berlinben, Párisban — minden metropolisban él és kétségbeesik a mai válságos — a neki válságos — időkön. De azt hiszem, bár itt nem tapasztalati tények irányítják megállapításaimat: tudatlanabb, zágsonabb kispolgársága nincsen egy metropolisnak sem.

Meg kell még írni, a tárgyilagosság megköveteli, hogy Dr. Feleky Géza, az ankét egyik felszólalója hosszabb előadásban azt az álláspontot képviselte, hogy a mai fiatalságnak nincsen oka a pesszimizmusra. Bár igaz, hogy nagyon keserves dolog történelmi időket átélni, mégis átmeneti periódus csupán a válság — mert egy új termelési rendszer van kialakulóban, amely a termelés intenzivitásával az életnívó magasságát is emelni fogja. Ez az új termelési rendszer már mutatkozik a Szovjetunió ötéves tervével. A napilapok dumpingcikkei ostobaságok és a fegyencmunkáról szóló beállítás naivitás. Csomónyi statisztikai adat elmondásával arra a következtetésre jutott Feleky, hogy ha nem is napokon belül, de idővel eljön az a termelési és gazdasági rendszer, amely elé minden gondolkodó, dolgozó ember optimizmussal nézhet.

Megállapította még Feleky, hogy a kapitalizmus, a liberalizmus, a demokrácia befejezte történelmi feladatát és nincs injekciós erő, amely életét meghosszabíthatná — a diktatura korszaka jön, amely a kapitalizmus tetemén átgázolva megteremti a történelmi fejlődésnek megfelelően az új társadalmi és gazdasági életformákat.

Az ifju demokrata hallgatóság értelmetlenül és riadtan hallgatta Feleky Gézát, a polgári publicisztika egyik exponensét — aki ugyan kerülte nevén nevezni az elkövetkező új termelési és társadalmi rendszert, amelyre azonban félreérthetetlenül rámutatott — az ifju demokraták megadóan tapsoltak és valószínűleg ezt suttogták egymásközt: zágsón...

*

Az a pár idézet, amit felhoztunk, nem akar vitázni az előadókkal. Az ő „objektivitásuk” — objektivitás a polgári társadalom keretén belül kavargó ellentétek megbírálásánál, de szubjektív és ellenséges a dolgozók társadalomszemléletével szemben, mert elítél minden olyan jelenséget, amely a munkásság küzdelmét a felszabadulási harcban segíti vagy lekicsinyli az ebben a harcban elért eredményeket. Ez természetes, hiszen a polgárságot éltető és az „emberiség boldogulására” szóló demokrácia is csak addig demokratikus, amig a polgárság keretén belül egymással versengő rétegeinek érdekellentéteit bírálja és irányítja, azonban diktatúrává változik a demokrácia abban a pillanatban, amikor a kapitalizmus létérdekeit kockáztatja akár a belső ellentéte, — akár a proletáriátus.

A proletár demokrácia is csak a proletár munkásmozgalom keretén belül él, de diktatórikus tendenciájú kifelé, az osztályellenséggel és annak minden életmegnyilvánulásával szemben. Tehát a vita — hasztalan. Annyit azonban még a polgárság is elvárhat szellemi életének bajnokaitól, hogy azok, ha kifelé képviselik őket, legalább szellemi szegénységüket ne árulják el. Az a köpködő és aforizmákba burkolt káromkodás, amely például Szász Zoltán előadását jellemezte s a tájékozatlanság, amellyel a gyarmati kérdésekbe s a munkanélküliség világproblémáiba beletévedt, igazán csak az egyik munkásközbeszólót igazolja, aki — Szász Zoltán mondatára: „Én jártam Algírban, tehát ismerem a koloniális viszonyokat”... — megjegyezte, hogy „Algírban is csak a női bokákat látta meg”...

Nem, se Szász Zoltán antimarxismusa, se Káldór György új-keresztény hitvallása nem vált díszére a „baloldali:” polgári entellektuelleknek. Az előadók előadnak és természetes, hogy mondanivalóiknak konzekvenciáit is levonják. De ha a világgazdaság kapitalista-imperialista, érdekellentétei, a fogyasztás és termelés anarchiájának adatszerű feltárásai — amik Káldor előadásaiban a hallgatót fültövön vágták — mégis azt a konzekvenciákat mondatták az előadóval, hogy erre az orvosság az ifjuság világszolidarítása, — akkor itt valami nagy baj van, amit a hallgatók egyrésze nem tud magának megmagyarázni. Az igazság az, hogy Káldor a baj megállapítást a hosszú éveken keresztül marxista környezetben eltöltött tanulmányainak a szemüvegével végezte — a diagnózist és terápiát azonban neofita-nacionalista-Pester Loyd munkatársaként.

Persze Káldor is hiszi, hogy nem lesz háború. Kassák Lajos, hozzászólásban viszont nemcsak hitte, hanem tudta is! „Mert rossz üzlet a háború.” A világ őrült fegyverkezése persze Kassákot igazolja... És a kapitalista termelési rendszer halálos birokra készülődik az új orosz termelési szisztéma ellen — ez is bizonyítja Kassák Lajos kitűnő jövőbe látását. Káldor György a „nem lesz háború”-magyarázattal a polgárság jövőbe vetett önbizalmát akarja megerősíteni, Kassák a munkásság ébredező figyelmét próbálja elvonni az osztályharc folytonos kiéleződéséről. Igy áll egymás mellett egy „baloldali” polgári szemináriumban a polgárság ideológiájának a terjesztésében a reakciós Szász Zoltán, a neokatholikus és neokapitalisztikus Káldor György, meg a konstruktiv Kassák Lajos.

És hogy a tényekből leszűrt konzekvenciák mennyire elütnek egymástól — mutatják a Gönczi Jenő — idézetek. — „A szociáldemokrácia válsága” volt előadásának a címe, anyaga ennek a válságnak nagyi észben pontos analízise volt. De ez a válság, előzményeivel és következményeivel : a marxista szemlélet szerint a munkás osztály elárulása. Dr. Gönczi Jenő pedig ha nem is mondta, de előadása érzékeltette, hogy örülhet a hallgatóság, mert irrte a munkásság és polgárság már együtt haladhat az új élet felépítésére irányuló célkitűzésekhez.

Werner Sombari nemrégiben előadást tartott a bécsi rádióban.* Elismételte egyik multévi cikkének a tartalmát és leszögezte: Der Kapitalismus ist in seine Wechseljahren. Ez a ginekológiai hasonlat azt példázza, hogy a kapitalizmus ma, éppen úgy, mint a megöregedő férfi vagy nő — elvesztette már teremtőképességét. Nincs tovább! A beismerés, a bucsú a halódó ideáltól nem nagyon tetszett a haldokló szülöttének: a sajtónak, amely nagy bálványát, Werner Sombart ot alaposan támadgatta. Nagy berlini és bécsi polgári lapok vezérkedtek a hadjáratban. Itthon, Pesten ilyen sajtókirohanásokra hiába vár a mulatnivágyó szemlélő. Itthon a kesergő Werner Sombart ok helyett Szász Zoltánok, Káldor Györgyök, Kassák Lajosok és Vázsonyi Jánosok élik „objektivitásukat”, amely még a tényektől sem engedi magát befolyásoltatni.

Tények? Zágson. (Budapest)