Ha jól tudom, maga Szent Ágoston irta, tehát egy jámbor és istenes katholikus, hogy semmit, még a szemérmességet sem szabad túlzásba vinni. A mértékletesség az igazi erény, ahogy az arany középút az igazság és aki nem veti le a kombinéját akkor, amikor a kombiné már fölösleges, az minden valószínűség szerint aggszűzként fejezi be földi pályafutását. Nyugaté az érdem, hogy erre a szentágostoni bölcsességre felhivta a magyar irodalom figyelmét, amikor ankétot rendezett a reklám és az irodalom viszonyáról. A polgári magyar irodalom persze nem okult a bölcsességből, a szűzi szemérem piros orcáival kérkedett, akár — a nyíregyházi Magda kisasszony. S aristophanesi jelenetet rögtönzött, igaz élvezetére mindazoknak, akik tudják, hogy a fehérruhás szűznek már nincs is kombinéja, amit levethetne. A reklám-gavallér természetesen Szent Ágostonnal tartott és úgy gondolta, a messalianszot kár tovább titkolni, nincs semmi értelme az álszeméremnek. A szappan nem fogy, a cipőpertligyárosok gondokkal küzdenek, a tőzsdeügynökök havat lapátolnak. Válság van, szörnyű istenítélet, mindenkinek a fedélzeten a helye. Az irodalomnak is, a művészetnek is segíteni kell, hogy a hajó biztos révbe juthasson. A kapitalizmus hajója, amit a bussineshajt egyre bizonytalanabb sebesség gel, mert a lóerők fogynak, akára tőzsdeindexek. A ferdesarkú irodalmi szűzeken a sor, vessék le a kombinékat és — álljanak be lóerőnek. A kombinék azonban nem mozdultak (ugyan, mit szólna a világ?), a magyar irodalom érdekelt csoportja hallgatott és elmélázott. Azon például, hogy ha Hauptmann „goethei magaslatokon” járván, írhatott sajtreklámot és mégis megkapta a Nobel-díjat, sőt a német költőfejedelem rangot, miért nem csinálhatná meg ugyanezt egy magyar író? S miért kell játszani a szűzet annak, akiről mindenki tudja, hogy — ellenkezőleg? Aki szőrös tül-bőröstül az ördögé, miért kell annak szenteltvíz? Aki reklámot csinál a háborúnak, gyűlöletnek, hazugságnak, bűnnek, egyszóval a kapitalizmus számtalan szellemi dugárújának, miért nem csinálhat reklámot a Palma gummisaroknak ? Egészen nyíltan miért nem fekhetik a bussines karjaiba? A hálószoba diszkrét sötétjében úgyis az ővé. Mindenesetre: a bátraké a szerencse, aki korán kel, aranyat lel. Az aggszűznek van becsülete, de nincs árfolyama. S ezért nem lehet zokonvenni Karinthytől, hogy írt már reklámverset. Mint intimpistai habitüé sem csinál egyebet. Vagy Szász Zoltán. A szellemi jampecség nemes mandarinja, a feminista Lipótváros Brehmje. És valamennyien, akik az irodalmat már régen kivitték az — uccasarokra (Budapest)