A római kúria újabban egyre-másra bocsájtja ki enciklikáit. Egyszer az ifjuság neveléséről, egyszer az Oroszország elleni kereszteshadjáratról, most újabban a házasság szentségéről, a mai szexuális erkölcstelenség: a „fehér halál”, a magzatelhajtás és a fogamzás megakadályozása ellen. Ezt az enciklikát lehet támadni, magyarázni, védeni, egy azonban bizonyos: időszerűtlen, mert antiszociális és így reakciós. Annál feltűnőbb, hogy napjaink szellemi irányai nemcsak a jobb, de az u. n. baloldalon is a pápa enciklikája mellé sorakoznak fel. Ha ezt Fr. W. Foerster teszi a Die Zeit-ban, még érthető. Ez a valahai szabadgondolkodó a pacifista aktivizmus álarcában klerikális elefántcsonttornyát védi. De amikor a Literarische Welt-ben a baloldali intellektuel (és tegyük hozzá: zsidó) Willy Haas mondja ugyanezt, akkor felfigyelünk: „A kúria új enciklikáját, mint korunk nagyon radikális és alapvető szellemi szimptomáját kell értékelnünk. Csodálatos bátorság korunk nyomorával és munkanélküliségével szembehelyezkedve egy népszerűtlen és korszerűtlen princípiumot a világba dobni! Az egyház nem törődik a népszerűtlenséggel, nem a materiális szociális világ gúnyjával. A mi időnkben a „korszerűség” jelszavának tyranizmusa idején, ez a tény már egymagában is tiszteietet parancsol.” Mi ez? Egyik út — visszafelé. Baloldali intellektueljeink annak idején nagyon előreszaladtak, aztán megálltak, lemaradtak, most alkalmazkodnak és — ez a vég szimptomája — belekapaszkodnak egy letünő világ egyetlen sziklaszilárdnak megmaradt tekintélyébe: a kereszténység világhatalmi szimbólumába, a pápaságba. W. Haas feltünéstkeltő igenléssel állt az enciklika oldalára, de a Friedrich Wolf esetre — nóha egy világismert német íróról van szó — eddig nem reagált. Mert ez az eset kirántja a biztosnak hitt talajt az enciklilka és védői alól. Friedrich Wolf az orvos, magzatelhajtás vétségével terhelten, ma börtönben ül. Mért éppen Wolf? Százezer orvos közül, mért épp ez az egy? Mert Friedrich Wolf nemcsak orvos, de szocialista — tettben és írásban.. aki az emberiség szégyenparagrafusa ellen küzdők seregében mindig az élen járt. Ezért kellett lefogni és azért tiltakozik börtönbevetése ellen csak a német munkásság és dicséretreméltón a Weltbühne: „A 218. § elleni mozgalom nem újkeletű, de eddig hiányzott belőle a központi erő, az utóbbi években, amióta különösen a színpad propagálta, erős irodalmi jelleget kapott, de tömegbeható erő még nem lett. Most egy túlbuzgó államügyész jóvoltából a mozgalom megkapta azt, ami eddig hiányzott: egy előharcost, aki az eszme makulátlan képviselője. Fr. Wolf így egyszerre központi figura lett, szimbolum.” A Tagebuch: „A társadalom fejlődésének minden lépését mártirszenvedés trágyázza. Ilyen trágyázó mártirium Fr. Wolf esete is. Egyelőre azonban nem szabad sok reményt táplálni ez esettel kapcsolatban. A 218. § ellen nem lehet parlamenti többséget összehozni, mert a szociáldemokraták gyávaságból nem. mernek majd ezért a kérdésért a centrummal összeveszni... Évente 20 millió ember vétkezik ez ellen a paragrafus ellen és évente elítélnek 6000 peches embert. És ennek a szerencsétlen hatezernek a 99 százaléka a munkásosztályból kerül ki.”