Az ártatlan utópiából program lett. A francia imperializmus programja. S Genf ideálja: jövő.

Európa beteg. A régi betegség vette élő újra. Az egyik oldalon túlbőség, a másik oldalon tömegnyomor. A racionalizálás befejeződött, a kapitalizmus átrohant az inflációval színes válsághullámon. S álmokat szőtt. Az álomból azonban hamarosan keserű valóságra ébredt: újabb. válságra. A termelés anarchiája szolgáltatta a meglepetést: sok árút és kevés fogyasztót. Ebből a válságból csak úgy juthat ki, ha piacot keres, fogyasztót. A maga portáján már hiába kutat: csak munkanélkülieket talál, pénztelen tömegeket, teli magtárakat. A szomszéd ország előtt pedig ott a határ, a vámhatár, mint a kinai fal, amely elzárja az utat előtte. A piac viszont kell, élet-halál kérdés, amelyet legvégső esetben fegyverrel muszáj megoldani. Ám a fegyver veszedelmes játék, nem lehet könnyelműen bánni vele. Előbb jőjjön a diplomácia: Hága, Genf, aztán az utópia: Páneurópa. Ennek az utópiának krisztusi. íze van, pompás görögtűz, a kispolgár előtt, meseország. A jólét, a béke, a szabadság országa. A mai Európával szemben a paradicsom, tejjel mézzel folyó Kánaán: megváltás.

Briand messiás-programja: Páneurópa mögött Loucheur áll, a francia nagyipar. Ennek a nagyiparnak, amely már döntött határokat (a német-francia-lengyel vas és acélkartell) igen kellemetlen az a sok határ, amit a piacok elé vonnak a kisebb országok Európában. S szabad utat akar, bebocsájtást, — szabadversenyt az egész kontinensen. A páneurópás jólét-program csupán csalétek, a tömegek léprecsalása, amelyek könnyen tévesztik össze Páneurópát a boldogság országával. Ami a lényeg, azt eltakarják a színes Briand-frázisok: a lényeg a francia nagyipar piacszerzése. A szabadverseny, amivel falaz, az ő számára komoly előnyt jelent. S mit törődik azzal, hogy a kisebb, gyöngébb versenytárs viszont sírbadől. A nagy halak mindenütt megeszik a kishalakat: ez a kapitalizmus törvénye. Azt sem bánja, ha Páneurópa nemcsak neki, de a német kapitalizmusnak is jó vadászterület lesz. Loucheurnél a hazafiság addig ér, ameddig nem talál zsebet: profitot. Azon túl üzlet ridegen, hidegen, féktelenül, szív nélkül. De lehet-e, sikerül-e a francia imperializmusnak eltüntetni a határokat? S likvidálni a mai Európát, ezt az imperialista tűzfészket, kivezetni a túlbőségben nyomorgó kontinenst a krízisből? Más Páneurópa, mint Coudenhove-Calergi utópia és más, mint a Quai d´Orsay programja. Az utópia utópia marad, álom, amiből soha nem lehet valóság. Európa, mint egységes kapitalista terület (Európai Egyesült Államok) fából vaskarika. Briand programja sokkal szerényebb: nem a vámhatárok eltüntetését kívánja, hanem reformot. Loucheuröknek rést, engedményt, lehetőségét. A többi rábízza a Loucherökre, ők majd elvégzik. S ez a szerény program is egyelőre — utópia. Az igaz, meg lehet csinálni, el lehet intézni, talán az imperializmus fellegvárában, Genfben is. De ehhez hatalom kell, erőszak, fegyver. A kicsiket megfélemlíteni, hogy rajongjanak Páneurópáért. S mindent viszszacsinálni (uszítást, gyülölethadjáratot, titkos szándékot), fölhagyni a kártyakeveréssel, kivágni a szívet — a kapitalizmus szívét. Nehéz dolog. Briand előtt már megpróbálta Chamberlain, de akkor nem Páneurópának hívták, hanem szovjetellenes blokknak. A terv az volt, ami most a francia Talleyrand nemes tanítványáé: összehozni Európát, kigyógyítani a vetélkedésből, a gyülöletből. Páneurópából, ahogy Briand kiszínezte, látszatra hiányzik a politika, tisztára gazdasági koncepció, jólétrecept. Azonban ... a francia külpolitika legföljebb óvatosabb, ügyesebb, juzsuitább. Loucheurnek előbb a gazdasági hegemónia kell, egység, hogy arra ráépíthesse messzibb „gazdasági tervét”: a politikát. S ki ellen? Szovjetoroszország és — Amerika ellen. Briand ugyan kijelentette, hogy arról szó sincs, hogy Páneurópa konspiráció lenne Amerika ellen. De, aki ismeri a gazdasági élet törvényeit, nem kételkedik benne, hogy a francia külpolitika egy ilyen pompás koncepciót, ha életre hív, megpróbál alkalmazni az ő konkurense: a dollár felé is. S ha kell Angliát állítja vele sakkba, ahogy Napoleon akarta. Anglia most racionalizál és most robog majd be teljes gőzzel a porondra. A Mont-Moore elv, hogy a kontinens a kontinensbelieké, lassan kialakul. Páneurópa az első állomás efelé. S Briand az apostol, aki vezet. Loucheur meg az út: a kapitalizmus útja.

Hogy mi lesz a sorsa ennek a meseországnak? Az, ami Chamberlain merész tervének: csalódás. A nagyipar csalódik, piacot akart fegyver nélkül. A kispolgár csalódik, hogy meseországot akart genfi malaszttal. Mindenki csalódik és — újra remél. Addig, amig ki nem fogy a szuszból. A kapitalizmus a mesékből, a milliók pedig a türelemből.