Sok szó esik mostanában Németországban orvosi és nem orvosi körökben egy új gyógymódról, amellyel sikerülne a tuberkulózist nem csak enyhíteni, hanem kigyógyítani. A hivatalos orvosi világ egyelőre tartozkodólag viseltetik az új gyógymód irányában, amin nem lehet csodálkozni, mert hiszen valami új dologról van szó. Mégis a Berlini Orvosegyesületbe már eljutott, a müncheni Sauerbruch-klinikán dolgozó Dr. Herrmannsdorfer magántanár hosszú előadásban ismertette.

Az új gyógymódot nem ő találta ki s nem is klinikán jöttek rá, hanem egy egyszerű bielefeldi gyakorló orvos talált rá, azt lehet mondani, véletlenül. S ez is bizonyára az oka annak, hogy az új gyógymódnak nehezen kell küzdenie elismertetésért. Dr. Max Gerson, így hívják a bielefeldi orvost, évekig harcolt, amig egyáltalában munkásságáról tudomást vettek. Végre 1924-ben a müncheni klinika vezetője, Sauerbruch tanár felkarolta a klinika és kórház nélkül, csak magánpraxis alapján dolgozó Gerson ideáját, klinikáján kipróbálta és a gyógymódot kiépítette.

Dr. Gerson kerülő úton jutott gyógymódjához, amely a természetes gyógymód egy neme. Nagyon erős fejfájásokban szenvedett, amelyen nem segített egyik használatos fejfájáselleni szer sem, egy orvos se tudta meggyógyítani. Mikor már a hivatalos orvostudomány által ajánlott összes lehetőségeket eredmény nélkül végigpróbálta, kísérletet tett kínzó fejgörcseít természetes eszközökkel leküzdeni. A táplálkozáson keresztül próbált betegsége gyökeréhez eljutni. Előbb vegetarianizmussal, majd nyerskoszttal kísérletezett, de eredmény nélkül, míg végül rájött, hogy a test kiszárítása az, ami a gyógyulást meg hozza.

Állatkísérletek alapján ismeretes, hogy erős fehérje-táplálás csökkenti a szervezet fogékonyságát a ragályos betegségekkel szemben, zsiradék és rokon anyagok fokozzák a test ellentállóképességét, míg ellenben szénhidrátban gazdag koszt kedvező talajt teremt a tuberkulozis számára. Kimutatták, hogy a szervezet ragályokra való hajlama a testszövetek víztartalmával van összefüggésben és pedig úgy, hogy minél nagyobb a szövetek víztartalma, annál nagyobb az infekcio veszélye. Ezért a gennyedést és a gyulladást már régen a test kiszárításával gyógyították.

A táplálék konyhasó tartalmának korlátozásával elő lehet segíteni a test szöveteinek kiszáradását; szokás pl. gyermekeknél nedves kiütéseket és gennyedőzéseket sószegény táplálék előírásával kezelni. Ezen az alapon konstruálta meg Dr. Gerson gyógymódját. Ugy állította össze étlapját, hogy lehetőleg semmi só és erős fűszer s hasonló anyag, ami szomjúságot idéz elő, ne legyen benne. Minthogy a húsban is mindig van só, elhagyta a húst is és sómentes ételekből egy sótalan, vegetárius nyers kosztot állított össze. Diétájában legnagyobb szerepet játszanak a zöldségfélék, saláta, nyersen és párolva. Ital helyett zöldség- és gyümölcslé, főleg citrom és narancs. Hús helyett, amit csak ritkán és kis menynyiségben ad, tejet és nyers tojást ír elő. Minthogy azonban az emberi szervezetnek bizonyos kémiai sókra feltétlenül szüksége van, Gerson mészből, foszforból és még más anyagokból egy sókeveréket készített s ezt adja pótlékul az elvont konyhasó helyett.

Diétájának hatása meglepő volt: rövid idő alatt megszüntek fejgörcsei, amelyeket addig semmivel gyógyítani nem sikerült. Ez a jó eredmény arra vitte, hogy diétáját kipróbálja orvosi praxisában. Egy véletlen folytán rájött, hogy konyhasómentes diétája gyógyítólag hat a tuberkulózisra is, különösen a bőrtuberkulózisra, az u.n. lupusra, úgy annyira, hogy ezt a rettenetes betegséget, amellyel eddig nem tudott megbirkózni az orvostudomány, sikerült neki 4—8 hónap alatt meggyógyítani.

Hogy Dr. Gerson sószegény diétája a tuberkulózisnál jó gyógyeredményeket mutat, az e betegség természetéből könnyen megmagyarázható.

A tuberkulozis-bacillus egy parányi gomba, amely befészkeli magát nagy mennyiségben a megtámadott szövetbe s ott súlyos következményekkel járó elváltozásokat okoz. A szövet megdagad, gyulladásba jön, végül szétesik, különösen a tüdő- és a bőrtuberkulozisnál, miközben kissebb nagyobb üregek keletkeznek. A véredényrendszer és a nyirókútak, a csatornák, amelyeken át a test táplálékkicserélődése történik, viszik a tuberkulózisbacilusokat szét a testben. Ha most már a test kiszárad, ezen útak legnagyobb része járhatatlanná válik a bacillusok számára, sőt maguk a szövetek is kiszáradnak s a bacillusoktól elvonódik a növekedésükhöz szükséges víz, elpusztulnak s megszünnek mérgezni a testet, amely így megszabadulva tőlük regenerálni képes magát.

Dr. Gerson diétáját Herrmannsdorffer a Sauerbruch-klinikán kipróbálta és tapasztalatai alapján tovább fejlesztette. Eddig kb. 300 tuberkulotikus betegnél értek el ellenőrizhetőleg kedvező eredményt, súlyos esetek legnagyobbrészt, bőr-, mirigy- és csonttuberkulozisnál. Kevésbé nyilvánvaló még a gyógykúra kedvező hatása a tüdőtuberkulozisnál.

A meggyógyult betegeket továbbra is megfigyelés alatt tartották s megállapították, hogy a gyógyulások tartósak, visszaesések ritkák.

Ha az új gyógymód hatékonyságát a további tapasztalatok is megerősítik, Dr. Gerson természetes tuberkulozis-gyógymódja óriási szociális jelentőséget nyer. Nemcsak mert a tuberkulozis a legnagyobb szociális betegség, hanem azért is, mert az eddigi kezelési és gyógyítási módja nagyon költséges, csak jómódú embereknek hozzáférhető. Magaslati helyeken, drága szanatóriumokban gyógyítják ma azokat a tuberkulotikus betegeket, akik ezt meg tudják fizetni. Nos, a Dr. Gerson gyógymódja nem drága, a népesség széles rétegeinek hozzáférhető, a diéta, amelyet előír csak másfélszer drágább, mint a mai kórházi díjtétel. Ellenben elég nagy követelményekkel lép fel a beteggel és környezetével szemben: mert nemcsak az elkészítés módjában igényel nagy gondosságot, hanem az étkezés egymásutánja tekintetében is a legnagyobb pontosságot követeli. Ezek azonban nem keresztülvihetetlen követelmények, privát háztartásban sem s nem akadályai annak, hogy a gyógymód, amennyiben tényleg eredményes, széles rétegekben alkalmazást találjon. (g.)