Oroszországban most lépett életbe az új szerzői jog, amely nagyon lényeges elvi ujitásokat tartalmaz. Az új jog szerint az író, zeneszerző, festőművész, szobrász, sőt a fotografus is jogi helyzetükben az előnyben részesített osztállyal — a bérmunkássággal kerül egyenlő színvonalra. Eddig például követelések behajtásánál a bérkövetelés első helyen, mint külön kielégítésre jogosult követelés állt, mig a szerzői követelés a kereskedelmi követeléssel egyenlő elbánásban részesült. Ma a szerzői honorárium első helyen külön kielégítésre jogosult, behajtásukra nézve ugyan a szigorú és gyorsított eljárás az irányadó, mint a bérkövetelések esetében. A szerzői jog minden törvénybe ütköző sérelme a megszolgált bérvisszatartásával egyenlő horderejű magánjogi sérelem.

A szerzői honorárium terhére felszámított eddigi, az értékesítés körül felmerült kiadások többé nem a szerzőt terhelik. Sok esetben az eddigi törvény olyanformán intézkedett, hogy adott körülmények között a szerzői jog érvénye megszűnt. Az új törvény ezeket a lehetőségeket erősen korlátozza és csak a fordítás jogára vonatkozóan áll a régi törvény alapján. A szerzőnek ugyanis nincsen joga műve más nyelvre történő lefordítása esetén külön honoráriumra igényt tartani. Az indokolás nagyon érdekes: „Minthogy ennek az állapotnak a megváltoztatása (t.i. újból való elismerése) veszélyeztetné a nemzeti kisebbségek kulturáját, amely nemzetiségek korábban politikai és kulturális elnyomás alatt éltek és amely kulturák felvirágoztatásáért a kormány annyi jelentős áldozatot hozott, elrendeli a kormány a szerzői jognak az erre az esetre vonatkozó érvénytelenítését. A szerzőnek juttatott fordítási jog sokkal nagyobb általános veszteséget jelentene, mint amekkora a szerző vesztesége azáltal, hogy műve más nyelveken is megjelenik. Annál is inkább, mert hiszen a fordításokat úgyis súlyosan terheli a fordítás költsége és a külön szerzői honorárium. Mindezek végeredményben a művek terjesztésének lenne anyagi „akadálya”. Uj intézkedés védi a szobrászokat. Eddig nem volt a szerzői jog sérelme nyilvános tereken, utcán, vagy muzeumokban elhelyezett műalkotások reprodukciója. Az új törvény a szerző hozzájárulásához köti a reprodukciót.

Drámai műveknek és filmkéziratoknak regénnyé, vagy fordítva történő átdolgozását az új törvény - ugyancsak a régivel ellentétesen — a szerző beleegyezéséhez köti. Csak kivételes, közérdekű esetekben van joga a közművelődési népbiztosságnak a szerző beleegyezése nélkül is, de honorárium ellenében az átdolgozást elrendelni.

A régi törvény szerint a szerzőnek nem volt joga nyilvánosságra hozott művének (drámai, vagy zenei) előadása ellen tiltakozni. Az új törvény szerint joga van honoráriumot kérni minden esetben, kivéve, ha olyan helyen adják elő, ahol a látogatók nem fizetnek beléptidíjakat.

A zeneszerzőnek műve minden előadása után joga van honoráriumra. A szerzői jog tartamára vonatkozólag érdekes újítás, hogy a szerzői jog nemcsak a szerző élete fogytáig, hanem halála után 15 évig áll fenn. Fényképekre vonatkozóan a szerzői jog érvénye 3 és 5 év helyett 5 és 10 év lett.

Intézkedik az új törvény a kiadók által fizethető minimális honoráriumok felől s kiszabja a különböző példányszámok után járó honoráriumskálát. Alapjában az új jog egészségesen kapcsolja össze a szerzői tulajdonjog és az uralkodó osztály, a közösség érdekeit. (Bécs)