A háború 10 millió embert ölt meg és csaknem 20 milliót tett munkaképtelenné. A születések számát is csökkentette a háború és az azt követő tömegnyomor, mely ma is egyre sorvasztja, tízedeli az emberiséget. Szó sem lehet túlnépesedésről. — Marx rég megcáfolta már Malthust. Tudjuk, hogy a nyomor és a munkanélküliség nem a túlnépesedésnek, hanem a mai termelés észszerűtlenségének a következményei. Ezért nem a túlnépesedés, hanem az embervédelem sürgető fontossága lehet csak a ma kérdése. Hisz már a tőke is felismerte, hogy az emberpazarlás nem folytatható: a háborúk embermészárlása és a „béke” emberpusztítása a bérlenyomó munkástartalék számát apasztja, az agyondolgoztatás, a nyomor degeneráló hatása, a táplálatlanság, meg a tanulatlanság viszont a munka intenzitását és a versenyképességet veszélyezteti. Másrészt felismerte a munkásság is az aktiv önvédelem szükségét.

Az embervédelem kérdése nem erkölcsi kérdés már, nem alamizsnás jótékonysági akció, nem szociálpolitikai vezércikk frázis, hanem gazdasági kérdés a kapitalizmus és létkérdés a dolgozók részéről. A kapitalizmus ráeszmélt, hogy gondoskodni kell az emberi munkaerőről, aminthogy az állati és gépi munkaerőről mindig gondoskodott is. A cél most is a hatalom fentartása és a haszon emelése minden áron, még a munkás kivánalmainak tekintetbe vétele árán is. Az egyik oldalon tehát (az „egyén” profitérdeke, a másikon meg milliók létérdeke forog a kockán.A kettő soha sem találkozhat; az érdekközösség köztük csak látszólagos lehet. Ezt a látszatot persze szeretné kihasználni a kapitalizmus szándékai humánusmázú lefolytatására.

Fordizmus, mondizmus, fascista osztálybéke megannyi eszköz a dolgozók osztálytudatának és. önérdekének feledtetésére. Fontos tehát az ebben a mesterkedésben mutatkozó taktikának a megfigyelése, hogy kitérhessünk, hogy védekezni tudjunk.

A potemkin embervédelem és a proletárönvédelem jellegzetes mérközését és a munkásság önvédelmi politikájának már is elért eredményeit mutatja fel a mai Németország. A háború megingatta német kapitalizmus hatalmi politikájának, „osztálybékét” hirdető képmutatásának mindjobban erősödő szerve a Dinta (Deutsches Institut für technische Arbeiterschulung). Vállalkozók létesítették, vállalkozók tartják fenn. 1925-ben, tehát a legerősebb defláció évében alakult. Ma több mint 100 nagyvállalatot foglal magába. 80 tanonciskolája, saját könyvkiadóvállalata, 60 üzemi ujságja van, közel egy millió példányszámban. Kapitalista nagyhatalom ez, mely olyan apparátussal dolgozik, olyan nagy reklámot fejt ki hogy Ausztria, Svájc. Hollandia vállalkozóinak egyrészét is sikerült megnyerni politikai aknamunkájának. A Dinta a technika, a racionalizálás, a szociálpolitika és a szociálhigiénia leplében dolgozik: képességvizsgálat, szakszerű tanoncképzés, testnevelés, munkásképzés, háztartási iskola, anya-, csecsemő- és gyermekvédelem, gondoskodás az aggokról és a munkában megrokkantakról. Valóban szükséges dolog mind!! — de nézzük meg közeiebről. Vajjon a munkás szakszerű képzése, gyors betanítása nem elsősorban munkáltatói érdek-e és az anya- és csecsemővédelem nem jelenti-e a nő befogását a gazdasági életbe? — A legjellemzőbb talán az öreg illetve megrokkant munkásokról való gondoskodás. 30 márkás havi járadékért napi 4 óra munkára (ami 30 pf. órabért jelent) kötelezik őket. — Hirdetik, hogy könyöradomány helyett munkát adnak. De a 30 márka még ezeknek a szűkösigényűeknek sem elég egy hónapra. A járadékélvezőnek tehát túlóráznia kell: a papiros 4 órából 10—12 óra lesz, hogy 30 pf. órabér mellett, (mert többet nem fizet a Dinta) a létminimumot megszerezhessék. Lakatos, szabó, cipész vagy más szakmunkát végeznek. Hasonló munkáért 60 pf. a minimális órabér. A „humanus” Dinta tehát minden „segélyezetten” óránként 30 pf.-et tehát havonként 75 márkát keres. Ha az agyondolgoztatott öregek és betegek közül valamelyik megéri a nyolcvanadik születésnapját azt nagy „öröm és kitüntetés” éri: az igazgató urral együtt lefényképezik és a képet az összes üzemi ujságok leközlik. — Nyilvánvaló, hogy a tanoncképzés, a testedzés, a sportolás csakúgy mint a háztartási iskolák az osztálytudat eltompítását, a munkástovábbképzés pedig a szolidaritás feledtetését, sztrájktörő “vezetők” kitermelését célozza. Az engedelmes, „kötelességét” örömmel végző bérrabszolga a rekordtörekvésű munkagép, az inkollektiv bérleszoritó a Dinta nevelési ideálja.

A tömegeket semlegesítő Dintatevékenységgel szemben a Marxon nevelkedett német proletariátus kiépíteni igyekszik a maga önvédelmi rendszerét. Beleszólási jogot igyekszik nyerni önsorsa intézésébe: a munkaerő felhasználásának és az értéktöbblet hovafordításának kérdésébe.

A kiharcolt politikai jog eredménye, hogy az 1919-es német alkotmány már kivonja a munkást, a munkásvédelmet, a munkásbiztosítást a vállalkozói egoizmus alól és a munkanélküliek elhelyezését és segélyezését az állam kötelességévé teszi. Az anya-, csecsemő- és gyermekvédelem is állami kötelesség már.

Az alkotmány 145. §-a elvben 18 évig terjeszti ki az iskolakötelezettséget, a 122. § pedig a gyermek gazdasági kizsákmányolását tiltja. Ezeket a rendelkezéseket nagyrészt megvalósította a politika előterébe kerülő munkásság. A 8 órás munkanap is realizálódott; már a 44 órás munkahétért küzd a német munkásság. Épülnek az egészséges, olcsó lakások, parkok, játszóterek, bölcsődék gyermekmenhelyek. Kórházak, üdülők, díjtalan egészségügyi tanácsadók létesülnek. Folyik az önvédelem a proletárbetegség: a tuberkulózis ellen, melynek halálstatisztikája Hersch, a svájci szociálpolitikus szerint „mindig a lakósság szegénysorsú részével azonos”. — És hatalmas tejpropagandával harcolnak a másik proletárbetegség: a rombolóhatású, tömegmérgező alkoholizmus ellen. — Különösen sok történik a gyermek-és ifjúmunkásvédelem terén, a „jobb (megelőzni a bajt mint orvosolni” észszerű elv alapján. A gyermekhalandóság, mely 1900-ban 22 százalék volt — 1927-ben már alig 10 százalék. Az ifjúmunkásinternacionálé önvédelmi kívánalmai lassanként megvalósulnak. Intenzív harc folyik most a még mindig kapitalista érdeket szolgáló szakiskolák államosításáért. A látókörtágító, egészségfejlesztő kirándulásokat a tömegesen alakuló ifjúsági menedékházak teszik lehetővé. 1917-ben 17, ma 3000 ilyen Jugendherberg van, hol 20—30 pf.-ért megszálhat a nincstelen fiatalság.

A németországi példa is bizonyítja, hogy a kor felvetette kérdést, az embervédelem kérdését, a fejlődésre képtelen kapitalizmus nem tudja és nem is akarhatja megoldani. Az - embervédelem kérdésének megoldása az érdekelt osztályra hárul. A munkásosztály megmentése, csak a munkásosztály műve lehet. (Budapest)