A bajor sör-világbajnok. „Raitenhaslach. Sörivó-jubileum. Hermann Hager, sörgyári munkás, aki 30 éve dolgozik a raitenhaslachi sörgyárban, e harminc esztendő alatt kimutathatólag 240.000 palack sört ivott meg. Ez kitesz 1200 hektolitert vagyis 15 teljes vagont. Az irigylendő Hermann Hager nem élt hiába”. (Egy müncheni lapból idézi a Neuköllner Tageblatt).

            „Dann gibt´s keinen Pardon”. Ludendorff elvált felesége kiadta feljegyzéseit abból az időből, amikor még a generális felesége volt (A 1 s ich Ludendorffs Frau war. Dreimaskenverlag, München). A könyvnek dokumentális értéke nagyon csekély, sok fecsegés, kevés uj tényközlés. De van benne egy mondat, ami érdemes a feljegyzésre, mert nemcsak Ludendorffra, hanem az egész ellenforradalomra, amelyet Németországban képvisel, jellemző. A forradalom után Ludendorff felesége feljegyzése szerint a következő kijelentést tette (megjegyzendő a mondás hitelessége szempontjából, hogy az asszony teljesen egyetért férjével, tehát nem esetleges befeketitési szándék vezeti feljegyzéseiben): „A forradalmárok a legnagyobb ostobaságot akkor követték el, amikor bennünket mind életben hagytak. Jőjjek én még egyszer a hatalomra, akkor nem lesz pardon. A legnyugodtabb lelkiismerettel akasztanám fel s nézném lógni Ebertet, Scheidemannt és a többi elvtársakat”.

Einstein, a Cion-bölcse. O´Donnel amerikai kardinális Bostonban nagy beszédet tartott Einstein ellen, amelyben kételyét fejezte ki arra vonatkozólag, hogy „Einsteinnak sejtelme is volna arról, hogy relativitástanatulajdonképpen hova vezet”. Aztán így folytatta: „Nekem is meg van a magam véleménye az u. n. relativitás-elméletről, amely oly ködös ismereteket hoz nekünk a térről és az időről. Én úgy látom, az egész nem egyéb, mint kisérlet arra, hogy a vizet megzavarja, s ártatlan diákokat, akik nem veszik észre a fordított irányt, olyan spekulációkra vezessen, amelyek, ahogyan én látom, csak az istenben és teremtésében való hitet ingathatják meg”. Az angol antiszemita hetilap, „The Patriot” pedig a következőket fűzi a főpap intelligens szavaihoz: „Kétség tárgya sem lehet, hogy Einstein elmélete az emberi elmét csak megzavarhatja. De bizonyára ez is a szándéka: mert a gójok fejét összezavarni egyike az alapelveknek, amelyek a Cion bölcseinek írásaiban le vannak fektetve s amelyekről a kardinális úr ő eminenciája bizonyára hallott már”. Az intendáns művészete. Vilmos, volt német császár nővére, Prinzessin Victória, akinek az orosz Zubkovval való házassága olyan nagy port vert fel pár éve, az „8-Uhr-Abendblatt”-ban közli jelenleg súlyos aranymárka tiszteletdijakért emlékezéseit. Többek között a következőket meséli el:

„Bátyámnak helyes ítélete volt a drámákról és határozott nézetei a színpadi díszítésről. Az udvari színház intendánsa, Georg von Hülsen, segített a bátyámnak kívánságai és gondolatai kivitelében sok hozzáértéssel. Nekem mindig imponált az a művészet, amellyel meg tudta csinálni azt, hogy a magas lépcsőn bátyám fogadásakor felment, anélkül, hogy hátát forditotta volna felé. Mialatt uralkodója beszélt vele, ügyesen és vigyázva ment fel lépcsőről-lépcsőre hátrafelé, anélkül, hogy megbotlott volna, egyedülálló telyesitmény a maga nemében, úgy gondolom”.

Terjesztjük a kulturát a kolóniákon. A nemzetközi munkaügyi konferencián, Genfben, a német delegátus néhány megdöbbentő adattal szolgált a gyarmatokon még mindig fennálló kényszermunkáról. Leirta, hogyan játszák ki a hindu ipari városokban rendszeresen a munkásvédelmi rendelkezéseket; beszélt 360.000 ültetvényes-kuli szenvedéseiről a holland gyarmatokon, elmondta, hogy egy vasútvonal építésénél a francia Kongóban 25.000 néger pusztult el nyomorültan, a Belgium mandátumterületét, Ruanda-Urundit a „Csontvázak hazájának” nevezik, mert ott az elmult évben 60.000 ember pusztult el a „kultura szolgálatában”. Az is jellemző, hogy a portugál gyarmati törvény szerint négerasszonyokat a terhesség hatodik hónapja után nem szabad korbácsolni. Assam síkságain egy millió tea-kulit kínoztak halálra, a volt Német-Keletafrika területén egy egész néger paraszt törzset bekényszerítettek a bányába; az indiai vazallus-államokban a kényszermunka mindennapi dolog. — A német delegátus beszéde láthatólag kellemetlenül érintette Albert Thomas-t, a genfi nemzetközi munkaügyi hivatal szociáldemokrata vezetőjét, aki nemrégen tett hivatalos körútat s mindent a legszebb rendben talált a gyarmatokon; annyira, hogy heves közbeszólásokkal zavarta a felszólalást.

A baktériummentes sziget. A leningrádi geofizikai intézet egyik kutatója, Dr. Kasansky megállapította, hogy az egész Jeges tengerben fekvő Novaja Zemlja sziget teljesen baktériummentes. A sarki expedíciók már régen megfigyelték, hogy a sarki levegő mily feltünően tiszta; de pontos méréseink eddig nem voltak. Kasansky egy teljes telet töltött a szigeten s egyetlen egy baktériumot se tudott találni. Ugy a levegő, mint (a viz, a föld, sőt az állott hús is, teljesen csírátlannak bizonyult. A baktérium tenyésztésre legalkalmasabb anyagokat rakta ki a levegőre, mégse tudott baktérium nyomára akadni. Nyers hús, amely nyolc hónapig feküdt kint a levegőn, a rothadás legcsekélyebb nyomát se mutatta. Ime: tüdőbeteg-szanatóriumok számára a legideálisabb hely. (Umschau).

A német egyházellenes mozgalom ujabb adatait hozza nyilvánosságra a Lipcsében megjelenő „Der sozialistische Freidenker”. Az egyházból való kiválás 1920-ban volt a legnagyobb 305.584 kilépéssel. 1924-ben már csak 68.341 uj kilépés történt, 1927-ben azonban már 180.772-őt mutat statisztika. Szászországban a katholikus egyház 12.31 százalékát, az evangelikus egyház 8.77 százalékát veszítette el tagjainak.

Az ember élettartama rohamosan növekszik. Dr. K. Finkenrath a „Deutsche Medizinische Wochenschrift”-ben összehasonlítja az 1925. évi német népszámlálás eredményeit az 1900-as és az 1871—72. évi népszámlálás adataival s arra a különben másfelől is megerősített eredményre jut, hogy az ember élettartama oly rohamosan emelkedett, amely a régebbi idők higiénikusainak legmerészebb álmait is felülmulja.

A 70-es években 1000 élveszületett fiúgyermek közül első életévében meghalt 253, leányok közül 217. A 20. század első évtizedében már csak 203 fiu és 170 leány, 1925-ben pedig csak 115 fiu és 94 leány halt meg az első életévben. Az első tíz életévben negyedrésznyi gyermek hal meg ma, mint a 70-es években; A háromtól hat évesek közül csak egy ötöde, sőt egy hatoda. A halandóság arányszáma a későbbi életévekben nem apadt ily erősen, de még mindig annyira, hogy az átlagos emberi élettartamot jelentékenyen emelte. Ez azt jelenti, hogy ma kb. egy negyedévvel több ember eléri a kenyérkereső kort, mint ötven évvel ezelőtt, sokkal több nő éri el a kort, amelyben gyermeket hozhat a világra s hogy a népesség számának fentartására ma kevesebb születés elégséges.

Egy ujszülöttnek a 70-es években átlag 35,6 évre volt kilátása, az 1925. évi statisztika szerint egy fiu átlag 56, egy leány 58,8 évre számithat. Tehát egy félszázad alatt egy férfi átlagos életkora 20, egy nőé 21 évvel emelkedett: kb. 60 százalékos emelkedés. Mig azelőtt egy negyvenes férfi már csak 24 évre számíthatott, addig ma 30 évre van kilátása.