Azt hisszük, hogy nem végzünk felesleges munkát, ha ezt a Balzac tollára méltó urat a Korunk olvasóinak bemutatjuk. Sokfelé ismerik, parfümjeiről híres. Valahonnan a Balkánról, Korzikán keresztül érkezett Párizsba. Görög származására emlékeztető nevét útközben cserélte fel a franciásabban hangzó Cotyra. Mire Párisba jutott nemcsak görög származásának nyomait dobta ki útitarsolyából, hanem a renegátok szokásos receptje szerint a százpercentes franciánál is franciább lett. Mostani millióinak első részét a rossznyelvek szerint a büntetőjog rendelkezéseibe ütköző módon és eszközökkel szerezte. Ezek a rossznyelvek azt mondják, hogy Coty úrnak a háború alatt szoros öszszeköttetései voltak azokkal a londoni körökkel, amelyek a szövetségi szerződés dacára is pontosan akarták tudni, hogy a párisi párnázott ajtók mögött milyen dolgok történnek. Ezek a londoni körök párnázott ajtók mögül ellesett titkokért súlyos pénzekkel fizettek...

A háborúnak vége volt. A verduni halálmezők aratói, vagy a kárpáti hulla hegyek aranyra váltói, úgy Európában, mint Amerikában igyekeztek a vértengerből kihalászott zsákmányukat konzerválni. Coty úr is ezt akarta. Meg is tette. De az európainál nagyobb amerikai aranyhalászok, európai társaik felé vétót kiáltottak, az adósságok számláját még a nyugodt konzerválás megtörténte előtt prezentálták. Az európai aranyhalászok kormányai, akarva nem akarva, kénytelenek voltak az átnyújtott számlát megbízóik cimére továbbitani. A megbízók erre tanácsot ültek, kisütötték,” hogy nem ők, hanem a népek akarták a háborút, az abból származó adósságokat is tehát a népek fizessék.

Coty úr erre legelőkelőbb lapjában a Figaróban magáraöltötte a „Nagy-tisztességes” tógáját, írnokainak megparancsolta, hogy az ő nevével ellátott stílusgyakorlataikban követeljék az Amerikával szemben lévő adósságok rendezésének szükségességét. Coty úr mindenáron fizetni akart. De miért? Fizetni akart, mert mielőtt még Amerika prezentálta volna a számlát, dollárokban is sokmilliós vagyonát átsíbolta Amerikába. Számitása egyszerű és világos volt. Ha Franciaország fizet, mivel neki minden vagyona már dollárban van, neki nem kell fizetni. Sőt. Miután Franciaország fizet, a verduni halálmezők aranyaratásának áldásaiban most másodszorra, mint amerikai nagytőkés fog részesülni. Coty úr nem csalódott.

Ugyancsak abban az időben történt, hogy Franciaország kormánya borzalmasan felszaggatott sebeit, üres zsebeit mutogatta a számlát küldő Amerika felé. Coty úr ebben az időben már nemcsak a Figaró, hanem a L´Echo de Paris hasábjain is, de megint csak idegentollak publicisztikai készségével azért hadakozott, hogy Németországot mindenáron kényszeríteni kell a jóvátétel megfizetésére. Nem akart kevesebbet, mint azt, hogy a francia hadsereg vonuljon ujra a lefegyverzett Németország ellen. Coty úrnak, amint később kiderült nem a jóvátétel, hanem valami más fájt; az, hogy a németek Coty úr néhány izléstelen vérvádja miatt bojkottálni akarták parfümjei t. A franciák nem voltak hajlandók a parfümgyáros hadvezér biztatására Berlin ellen vonulni, erre Coty úr kénytelen volt profitjai érdekében a Németországgal szemben eddig tanusitott magatartását revízió alá venni. Irnokainak parancsot adott, hogy ezentúl stílusgyakorlataik határtalan n é -metbaratságáról szóljanak. A német bojkottal megfenyegetett Coty még tovább is ment, ügynököket küldött Németországba, akik ott az egyes lapokban olyan értelmű cikkeket helyeztek el, hogy Coty már az anyatejen keresztül szivta magába a németek iránt táplált nagy barátságát és tiszteletét. Ez a manöver is jól sikerült, a bojkott elmaradt. Coty úr nyugodtan árusithatta a Rajnántúl rossz parfümjeit. Azóta a Figaro, az L´Echo de Paris és az L´Ami du Peuple nem szállitanak reggelenként nyájas olvasóiknak Coty aláirással ellatott Németországot felapritó vezércikkeket.

Coty úr egyelőre, amíg német nagyipar érdekszférájába bele nem ütközik a németbarátok, a megbékélést hirdetők táborába szegődött.

Oroszország és Coty úr viszonya már valamivel kényesebb. A cári Oroszországnak abban a reményében, hogy a sokmillió muzsik és munkás vére ott is arannyal fizetővé trágyázna a földet, jelentős összegekkel sietett segítségére. Itt azonban a számítás körül egy kis hiba esett. Coty úr és sok hasonló társa előtt lezárultak a határsorompók. Oroszországba nem mehetett aratni. Tehát mi „sem természetesebb, hogy azóta Coty úr állandóan hadsereget szervez Moszkva ellen. Volt ugyan olyan időpont is, amikor Coty úrék tájékain a hadseregszervezési lármák elcsöndesedtek. Ez pedig akkor történt, amikor arról volt szó, hogy Oroszország rendezi a cári uralom adósságait. Coty úr csahosainak kíséretében erre elhallgatott. Ebben a halálos de gyanus csöndben ügynökeit Moszkvába küldte, akik ott bizonyos koncessziók iránt érdeklődtek. Moszkvában azonban már ismerték Coty ügynökeinek parfümös rosszszaguságát. A várt koncessziók helyett azonnal érvénybe lépő menetlevelet nyomtak a markukba. Azóta változatlan a helyzet. Azaz Coty úr most négy napilap hasábjairól köpködi Moszkva felé gyülöletének szagos lavináját.

A champs elysée-i palotában Coty úr és legényei most különösen hangosak. Coty úr miután megértő barátja, Chamberlain a szovjetellenes blokk létrehozásának harcában sulyos sebet kapott, a kidőlt hadvezér örökébe akar lépni.

Nem lenne teljes a portré, ha Coty úrnak a frank megjavítása érdekében indított országos akcióban való aktiv részességéről megfeledkeznénk. Huszonhatban történt, hogy, Coty úr mint százpercentes hazafi százmillió lejegyzésével sietett a különböző börzecsatákban elvérezni látszó frank megmentésére. Azóta három esztendő telt el. A naivak tényleg lefizették az általuk lejegyzett összegeket. Coty úr másként cselekedett. Először hónapokon keresztül dicsérte lapjaiban nagyszerű gesztusát, de magáról a tényleges befizetésről a maga által gyújtott lelkesedés izgalmaiban megfeledkezett. Most néhány hónappal ezelőtt egy rosszmájú ujságíró felhívta Coty figyelmét erre a minden halandóval könnyen megtörténő feledékenységre. Coty úr az ilyen apróságokra még akkor sem akar emlékezni, ha az emlékeztetés törvényes úton történik. Coty úr egyszerűen nem fizet.

Coty úr étvágya napról napra növekszik, már nem elégszik meg Moszkva felperzselésével. Veszettségre valló dühében mindent és mindenkit felakar falni, aki nem áll szolgálatában, világosabban parfümjeit nem akarja vásárolni. Mindezt természetesen a hazafiasság könnyen cserélhető, parfümös togájában, az erkölcs, a vallás neki és hasonló társainak sokmilliós profitokat jelentő igéinek jegyében teszi.

Coty úr pályafutása során, amely szépséghibákban még a polgári-morál megítélései szerint is igen gazdag, eljutott a közéleti purifikátor szerepköréhez. Már nem elégszik meg azzal, hogy egy világot meggyujtani akaró hadjárat fővezéri kardját kezébe vegye. Mint ilyenre úgylátszik senkisem akar hallgatni. A francia anyák Coty úr tüzes szavaira nem akarják fiaikat Moszkva ellen küldeni. Nem elégszik meg azzal, hogy lapkoncernje tintakuliainak stílusgyakorlatai alá szerzőként kizárólag az ő neve kerül. Bokros elfoglaltsága mellett arra is van ideje, hogy a sovinizmus nevében, amelynek az egész földkerekségén hasonló pretoriánusokból verődik össze tábora és dicső vezérkara, a különböző foglalkozási ágakban vagy hivatásokban elhelyezkedett idegenektől Párist megtisztitsa. Nem régen, a produktív munkát végző idegen származású, de már naturalizált orvosokat akarta máglyára vettetni. Most az írókra és művészekre került a sor, különösen pedig azokra, akik írásaikban, képeikben, szobraikban a Coty urékat halálraitélő holnap emberének útját egyengetik. Ezektől akarja most Coty úr a francia irodalmat és művészetet megtisztítani. Közben nem feledkezik meg az útszéli antiszemitizmus szólamainak elpuffogtatásáról sem, ami itt azonban nem talál fejbeverő, zsinagógákat leromboló meghallgatókra. Itt már jól ismerik Coty úr receptjeit. Itt már jól tudják, hogy az idegen származású, de már francia írók és művészek ellen indított antiszemita velleitásokban gazdag coty-i kámpány mögött mi rejtőzik. Itt tudják, hogy a roszszagú parfümgyárost más templomi hitet valló, de hasonszőrű társai valami nagy hasznokat hozó üzletből kihagyták.

Itt a baj, aminek kellemetlen szagát Coty úr legjobb és legdrágább parfümjeivel sem tudja eltüntetni. (Páris)