A francia akadémia nagy irodalmi díját ez évben Henri Massis kapta, ugyanazt, amit 1913-ban Romain Rolland... s 1925-ben Mangin generális kapott. Ez inkább politikai, mintsem irodalmi megnyilatkozás elég fontos ahhoz, hogy Franciaország határain túl is érdeklődésre tarthasson számot.

Henri Massis, Barrés tanítványa, Agathon álnéven a háború előtt nem sokkal hangos hadjáratot vezetett az akkori liberális Sorbonne ellen, amely nem volt hatás nélkül a nacionalista ifjúságra. A háború alatt elemében volt, amikor a germanizmus ellen szállott síkra, mozgósítva a latinság érdekében a jog és civilizáció eszméit. Romain Rolland nagy és bátor alakja volt akkoriban a szimboluma annak a megalkudni nem akaró öntudatnak, amely nem akarta vállalni az emberiség öngyilkosságát. Ezért az „Au-dessus de la mêlée” szerzője ellen irányította Massis támadásait egy háborús benyomásokat adó kötetben és egy tanulmányban „Lutherről, a germanizmus profétájáról”.

1919-ben a forradalmi hullám letörte az imperialista kormányokat s egyidőre erejének tudatára juttatta a proletariátust. Az intellektuálisokat felkavarták és zavarba hozták az események s sokan csatlakoztak a Clart mozgalom zavaros nemzetközi programmjához. E mozgalom növekvő erősbödése aggodalomba ejtette a nacionalistákat s Henri Massis volt az, aki ellen a „francia intelligencia” válaszát kezdeményezte. Néhány évvel később, amikor a háború gazdasági és politikai következményei, valamint a gyarmati népek felébredése újra veszélyeztetni látszott az európai egyensúlyt s Kelet árnyéka kisérteties grimaszt vet a nyugati gondolkozók dolgozószobáinak hamályos ablaküvegeire, megint ott találjuk a küzdőtéren Henri Massist, aki „Nyugat védelme” című könyvében nyugodt és világos energiával veszi fel a harcot minden ellen, ami Nyugat rendjének pilléreit: a latin szellemet és a katholikus diszciplínát megrázkódtatni látszik.

„A nyugati civilizáció jövője, maga az ember jövője forog ma veszélyben. Germanizmus, szlávizmus, ezek a források, amelyekből táplálkozik minden, ami fellázad Nyugat ellen. „Ezt a gondolatot fejti ki Massis szélesen könyvében s felelőssé teszi érte a Nyugatot, amely ostoba kapzsiságból az anyagi hatalomért, elhagyta igazi hivatását. A vallási reform előbb, a világháború később megtörték a nyugati világ egységét; e szakadást kihasználva, Ázsia barbár pantheizmusa elárasztja Európát Moszkván és Berlinen keresztül s veszélyezteti magának a civilizációnak az eszméjét. Mert Henri Massis számára civilizáció nem gondolható el másképpen, mint a katholicizmus hegemoniája alatt és a tekintély és az individualizmus jegyében.

Első sorban Németország kerül a vádlottak padjára, Németország, amely folytonosan ingadózik az ázsiai miszticizmus és a latin szellem között, mert nincs történelmileg és fajilag megdeterminált és saját egyéniségéből folyó tradíciója. Massis, nyilvánvaló egyoldalúsággal, azt a Németországot mutatja meg, amelyik a vereség hatása alatt kétségbeesetten fordult Ázsia felé és szomorú apokalipsziseket profetizált. A német gondolatot számára Oswald Spengler, „Nyugat hanyatlásának” szerzője, valamint Keyserling gróf és az ő hírhedt filozófiai fecsegése képviseli. A másik Németországot, amely Nyugat felé tekint, nem akarja látni Massis, mert zavarná okfejtését. Aztán Oroszországról beszél, de itt is elhallgat mindent, ami a bolsevizmusban ellentmond szándékának, hogy azt a szláv miszticizmussal és a mongol barbársággal azonosítsa. Egyes orosz emigránsok euráziai eszméire és az orthodox egyház elgondolására építve, azt állítja, hogy Oroszország, amelyet soha sem lehetett egészen eleurópaiasítani, visszatért egészen Ázsiához, amellyel egy erős blokkot próbál létrehozni Európa elpusztítására. Ilyenképpen, germán gondolaton és az orosz miszticizmuson keresztül, a megnemmaradás, a személytelenség, a kozmoszbasülyedés eszméi által átitatott keleti vallások régi tartalma támadást vezet a nyugati gondolat ellen, amelyet a kereszténység századok alatt szolidan megalapozott a megmaradás, az egyéniség, a rend és a hierarchia eszméin Hogy a világ idáig jutott, annak oka, hogy a nyugati világ, fellázadva az egyház ellen, a veszedelmes hibák hosszú sorát követte el, és minden tévtannak forrása, a reformációtól a fejlődéstanig, a monizmusig, sőt a bergsonizmusig, Kanttól Keyserlingig, André Gideig és Marcel Proustig; az ázsiai bölcselet. A Kelet tévedése ellen hirdet tehát harcot Massis, szembe helyezve velük a személyiség, az egység, a stabilitás, a tekintély és a folytonosság eszméit, amelyek a katholikus egyház eszméi alapjai.

Eltekintve a részlehajlástól, amelylyel Németországot s a tudatlanságtól, amellyel Oroszországot kezeli; Massis gondolatmenete helytálló és mélyenjáró, ami konkluzióinak tagadhatatlanul nagy meggyőző erőt kölcsönöz. De építménye összeomlik, egyik fejezet a másik után, ha tekintetbe vesszük a gazdasági jelenségeket, amelyeket Massis egyáltalában nem akar észrevenni.

Az eszmeáramlatokat, amelyek ellen harcol, Massis csaknem mindig önmagukban, mint a szociális valóság létrehozóit s nem mint ennek függvényét vizsgálja. Számára Spengler és Keyserling, mint kulturjelenség, azzal magyarázandó, hogy a németeknek nincsen mélyengyökerező és stabilis hagyományuk. Pedig hanem következik be a német vereség, amely annál fájobb volt, mert igen nagy volt az elbizakodottság, soha meg nem született volna a német apokaliptikus filozófia. Mikor Massis megállapítja, hogy Németország pénzügyi magáhoztérésével alábbhagy ázsiatizmusa és elkezdődik egy újabb orientáció nyugat felé, egy pillanatra a realitáshoz inkább közeledni látszik, de csak azért, hogy aláhúzza még jobban a németek alkalmazkodó képességét, ahelyett, hogy felismerné a gazdasági és a szociális tényezők okozatbeli elsőbbségét. Szláv miszticizmusról beszél s Trubeckoj hercegtől és az emigránsoktól vesz át gondolatokat, amelyeket azonosít az orosz gondolattal, amikor pedig azok valóságban nem egyebek, mint a vereség és a gyökértelenség zavaros gyümölcsei a levert agyvelőkben.

A világ gazdasági és politikai fejlődése új életfeltételeket teremtett, melyek teljesen semmivé teszik Massis erőlködését. Már egyedül Németország pénzügyi magáhoztérése elég volt, hogy likvidálja az ázsiatizmust és Keyserling grófot tengerentúli utazó-ügynök tevékenységére redukálja. Japán és Törökország példáját követve, Sun Jat Sen Kinája is polgári köztársaságot épít, amely nem kíván Európa ellen harcolni, hanem inkább megegyezni vele az egyenjogúság alapján. Kelet fenyegető árnyéka a semmibe foszlott, nem a katholicizmus szellemi bástyája előtt, hanem azon gazdasági és technikai győzelem előtt, amelyet az európai kapitalizmus az amerikai financ-tőke segítségével saját nehézségei felett aratott.

A katholicizmus és a nacionalizmus ez által elvesztettek egy területet, amelyen könnyű szerrel azonosíthatták magukat a civilizáció eszméjével. Keresni fognak bizonnyal egy újabbat: ez kétségtelenül az angolszász veszély lesz. Azoknak a fiataloknak feladata, akik ma Franciaországban állást fogainak a konzervatív ideológiák ellen, hogy ne engedjék ezen a területen is elvenni maguk elől azokat az előnyöket, amelyeket könnyű szerrel elemeltek előlük a Kelettel való fenyegetés területén.

Massis befolyása igen nagy a katholikus és nacionalista ifjúságra. Az összeütközésben az egyház és a monarchista Action Francaise között nem foglalt állást, kimutatva ezzel szimpátiáját a Camelots du Roy iránt, anélkül, hogy szakított volna az egyházzal. (Páris)