Akinek némi betekintése és tájékozottsága van a szlovák irodalom berkeiben uralkodó viszonyokról, azelőtt világos, hogy a szlovák irodalomról, önállóságának kivívása óta, pár pozitív esettől eltekintve alig lehet megemlékezni. Viszont ha a szlovák irodalom előfeltételeit ismerjük, megtaláljuk ennek a magyarázatát. Ezuttal elégedjünk meg azzal, hogy a szlovák irodalom: I. hagyomány-istápolás, 2. nacionalista melldöngetés, 3. a magyar irodalomtól örökölt csökevények kiélése, 4. az osztályuralom polipjának egyik hatásos csápja. Ilyen objektív helyzet mellett elképzelhető, hogy milyen nagy jelentőséggel bir egy kompromisszumot nem ismerő, a jövő társadalom felelősségét száz százalékban hordozó folyóirat feladata, amire most ismét a Dav vállalkozott.

A Dav egész röviden jellemezve Barbusse Monde-jának szlovák kiadása s mint ilyen pozitiv ideológiát képvisel s ez azt is jelenti, hogy nem izolálja magát és nem emeli elefántcsont-torony magasságig világnézetét, hanem ellenkezőleg a legszélesebb rétegek előtt propagálja. Nem terjeszt osztályfeletti, u.n. magasabb szociálfilozófiai és etikai kulturát, hanem a mai dolgozó osztály szellemi avantgardéjának vallja magát s a szlovák kávéházi diletáns bohém irodalom helyett jó értelemben vett munkásirodalommal próbál szolgálni. A Dav ankétja Szlovenszkó kulturális orientációjával kapcsolatban, — melyet Ilia Ehrenburg cikke vezetett be — már is sikerült a munkatársak legjobbjait megnyerni. Ez és hasonló akciók révén kétségtelenül remélhető, hogy a mostani lagymatag szlovák irodalmat lényegköltészettel sikerül regenerálnia. (n. ó.)