Krupskaja 1893 előtt ismerte meg Lenint, amikor... „a pétervári marxista körökben egy küVerlag für Literatur und Politik 1929, lönös felfogás kezdett kialakulni. Ennek a felfogásnak a képviselői a társadalmi fejlődést mechanikusan képzelték el, amely teljesen elveti a dialektikát s ezzel a proletáriátus szerepét is a társadalom alakulásában”. Lenin ezzel szöges ellentétben látta a dolgokat s amikor Krupskaja, aki egy pétervári külvárosi iskolában tanította este a munkásokat írni-olvasni, közelebbről megismerte őt, egész életére mellé szegődött.

Küzdelmeik és munkásságuk emlékének szenteli ezt a kis könyvet, amely Lenint csak az eseményekben, szervező munkájában és azokban a harcokban mutatja meg, amelyet a marxismus tudatos, vagy tudatalatti félremagyarázói, meghamisítói ellen vívott 1905-ig (A további eseményeket egy újabb kötetben írja meg Krupskaja). Lenin egy az orosz munkásmozgalom kezdetével is és annyira elválaszthatatlanok, hogy a korszak és annak sajátos jelenségeinek a megírásánál mindig őt is elénk állítja a szerző.

Ez különben a legnagyobb érdeme ennek a kis könyvnek, amely nem irodalmi munka, semmi hasonlatosságot nem találunk közte s általában az emlékiratok között. Nincs benne érzelgőség, a kettőjük viszonyáról, mély szeretetéről sem beszél és nincsenek frázisok sem benne. Tények, egyszerű, objektív hangon és szellemben megírt tények és események telítik meg a könyvet, a szervezésről, a gyülésekről, a lapszerkesztésről és az emigráció életéről. Amely eseményekben azonban úgy Lenin, mint a körülötte lévő embereknek hallatlan akaratereje, szívós és céltudatos munkája és mélyen karakterisztikus emberi vonásaik is kidomborodnak. Különösen Martow, Plechanow, Trockij, Vera Sasulitsch arcait mintázza meg plasztikusan és érdekesen, anélkül, hogy az eseményekből kiemelné őket. Plechanow később is annyira ingadozó jellemét pl. egyszerű hangon, elfogódottság nélkül magyarázza s mennyire világossá válnak előttünk a dolgok. És mennyire érdekessé is, ami különben a Londonban eltöltött idők megírásánál mutatkozik meg. A világnézeti különbségek tárgyalásánál sem feledkezik meg az emberi sajátosságokról. Személyes élményeit mondja el Krupskaja, de miután mindig benne voltak az eseményekben, munkájaolyan történelmi érték is, amelyből sokat lehet tanulni annak, aki Oroszország utolsó évtizedének eseményeit megakarja ismerni és megakarja érteni. (Budapest) (G. Ó.)