Mindig látom őket. Könyörtelenek. Bennem vannak és én ő bennük. Ők zilálják össze, gyorsítják meg és fékezik le a történelem járását.

Részvétnélküliek. Mindenütt jelenvalók. A világ teli Van velük.

Hamburgban, Sankt Pauli kikötőnegyedében, ahol a nyilvános házak állanak, virslit vagy sört árulnak.

Bejárják a boltokat és mindent összevásárolnak. Szemeikkel föliszszák a kirakatokat és vásárolnak, vásárolnak.

Vásárolnak villákat, harisnyákat, vajat, pénztárcát, ingeket, cukrot.

Ők a fogyasztók.

Letapossák a fájdalmat és a holttesteket.

Az emberek meghalnak. De közelükben szalagokat és gombokat! árulnak s harapófogószerű kezek vizsgálják a szövetek tartósságát.

Államok omlanak össze, városokat pusztit el a tűz, nyilt utca során akasztják fel az embereket, menekülőket szegez a szurony a falakhoz, üz a pincékbe és fojt meg a mérgező gáz.

Ám alig lélegzik fel az utca a vér és az üszkös romok alól s a kapu bejárat elől alig szállítják el a hullákat, már is kinyilnak a boltok s a kereskedés ismét megkezdődik a szalagokkal, a gombokkal, a lámpaernyőkkel és. pápaszemekkel.

Rettentő katasztrófák után táviratok röpködik be a világot: „A rend ismét helyreállt, az üzleteket kinyitották”.

A vászonnal és a szappanporral kereskednek ismét.

A legeredendőbb emberi tekintet a határozott, szorgos és sóvár, vizsgatekintet az árúra.

Pogromok alkalmával megfigyelték, hogy a fosztogatásokban a legváratlanabb vendégek vettek részt: békés szomszédok, csendes, tiszta tekintetű, jóságos asszonyok, járásbirák, orvosok. A fosztogatókkal együtt loholnak keresztül-kasul az úton és zsákot vagy batyut cipelnek a hátukon.

Ők a fogyasztók.

Egy kis orosz városkában, Bahmacsban láttam három parasztot egy bolt előtt állni, amint órák hosszát a disznóhájat bámulták.

Korzikán ugyanilyen tekintettel bámultak a parasztok égy nagy darab sajtot. Pontosan ugyanazzal a mozdulattal tűzték csípőre a kezüket.

A fogyasztók mindenütt ugyanazok. Mindenek után való szomjuk kielégíthetetlen, megkülönböztethetetlen és legyőzhetetlen. Világmértékegységük a sajt, a selyem, a cukor, a szakma, a petróleum.

Mindenki tudja ezt. Összeszorul az ember szíve:

Az élet legfélelmesebb elementuma.