Magyarországon jelenleg csupán az 50 holdnál nagyobb birtokok számát, ezek területét és területük megoszlását az, egyes birtok-csoportok között ismerjük a hivatalos statisztikai adatok alapján. Ellenben az 50 holdnál kisebb birtokokat illetőleg az 1895. évi mezőgazdasági üzemstatisztikai összeirás óta statisztikai adatgyüjtés nem történt. Így a hivatalos statisztikából az 50 holdnál kisebb birtokoknak csupán az összes területe ismeretes, de számuk és megoszlásuk az egyes birtokcsoportok között nem, tehát innen a magyarországi birtokeloszlásról teljes képet nem nyerhetünk.

Mindazonáltal az utóbbi tekintetekben is bizonyos támpontot nyujtanak az évenként megismétlődő mezőgazdasági termelési statisztikai összeírások. Azok az ismert adatok, amelyek a 100 holdon aluli földtulajdonosok számát az 1925. év elejére vonatkoztatva 840.000-re teszik, Konkoly-Thege Gyula számitásai alapján az utóbbi összeirásokon és pedig az 1924. évi összeíráson és ezt kiegészítőleg, a Földbirtokrendező bíróságnak (O. F. B.) az un. földreformra vonatkozó 1924. és 1925. évi jelentésein alapulnak. (Lásd Konkoly-Thege Gyula: Magyarország földbirtok-viszonyai és a földbirtokreform, 1925.) Ezek az adatok azonban ma már hét évesek, az un. földreform végső „eredményeit” még nem tükrözik vissza s e mellett, ami nagy hiányosságuk, nem ölelik fel a 100 holdnál kisebb birtokok és területük megoszlását sem az egyes birtok csoportok között. Ennek a helyzetnek azután az a következménye, hogy az 50 holdon alóli birtokokra vonatkozólag, pontos birtokstatisztika hiányában, részben Konkoly-Thege Gyula számításai, részben az 1920. évi népszámlálás, részben az emlitett mezőgazdasági termelési statisztikai összeírások alapján egymásnak ellenmondó, forrásukra és az utóbbiak jelentőségére nézve kellőképpen nem tisztázott adatok kerülnek forgalomba. A kérdés viszont éppen elég fontos ahhoz, hogy érdemes legyen a rendelkezésünkre álló adatok alapján a lehetőségig tisztázni. Ha ezek az adatok nem is pótolhatják a pontos birtokstatisztikai összeírás adatait, arra mégis alkalmasak, hogy a segítségükkel eszközölt számitások útján legalább megközelítő pontosságú képet nyerjünk magunknak az 50 holdnál kisebb birtokokra vonatkozólag és így egyáltalában a magyarországi birtokeloszlásról.

Az 50 holdnál kisebb birtokkal rendelkező birtokosok számát és megoszlásukat, valamint a tulajdonukban lévő földterület megoszlását illetőleg az egyes birtokcsoportok között kiindulhatunk az 1930. évi mezőgazdasági termelési statisztikai összeírásból, amelynek az un. földreform hatásait is teljesen visszatükröző eredménye a Magyar Statisztikai Szemle 1930. évi juliusi számában került nyilvánosságra. (Lásd Salyóhelyi István: Gazdaságaink megoszlása 1930-ban.) Ez az összeírás nem a földtulajdonosokat és nem is a mezőgazdasági üzemeket irta össze, hanem a „gazdaságokat”, amelyeken, termelési statisztikai szükségleteket tartva szem előtt, nemcsak önálló üzemeket ért, hanem egyes üzemrészeket is. És az ily értelemben vett gazdaságok számát, megoszlását az egyes — 100, ill. 50 holdon alul is részletezett gazdaságcsoportok között és az egész ország területének (ill. az ország 16,148.000 holdnyi területe helyett 15.932.000 hold területnek) megoszlását tünteti fel az egyes gazdaságcsoportok között. E „gazdaságok” számából és területéből azonban következtetést vonhatunk le az egyes csoportokhoz tartozó földbirtokok számára és területére vonatkozólag is. Ennél a következtetésnél, némi módosítással, elfogadhatjuk ugyanazt a módszert, amelyet Konkoly-Thege Gyula alkalmazott fentebb emlitett munkájában, amelyben persze csak a 100 holdon alóli földbirtokosok együttes számát mutatta ki. Ebben Konkoly-Thege Gyula azt vette íalapul, hogy az 1895. évi mezőgazdasági üzemstatisztikai összeírás, amely a „gazdaságokat” ugyanolyan szempontból irta össze, mint a mai mezőgazdasági termelési statisztikai összeírások, gyakorlatilag megállapította, hogy ha a „gazdaságok” számát Magyarország mai területére vonatkozólag 14 százalékkal csökkentik, az eredmény a tulajdonosaik, vagy haszonbérlők által önállóan kezelt mezőgazdasági üzemek számát tünteti fel. Konkoly-Thege azután az önálló üzemek így nyert számát csökkentette azzal a. hányaddal, (5.5 százalék), amelylyel az 1920. évi népszámlálás adatai szerint a 100 holdon alóli ténylegesen gazdálkodó birtokosok és bérlők együttes számában a bérlők szerepeltek és az így kapott számot (amelyet még módosított az u. n. földreform időközi adatai alapján) tekintette a 100 holdon alóli birtokok, illetve „tulajdongazdaságok”, a tulajdonosaik által üzemben tartott birtokok számának. (id. mű, 14—15. oldal). A Konkoly-Thege által a 100 holdon alóli birtokosokat, illetőleg így nyert 840.000-es szám, tehát nem tünteti fel az összes 100 holdon alóli földtulajdonosok (telekkönyvi tulajdonosok) számát, se az összes 100 holdon alóli üzemek számát, hanem csupán azoknak a 100 holdon alóli üzemeknek a számát” amelyeket tulajdonosuk — vagy tulajdonosaik együttesen — mint önálló üzemet kezelnek. Ha tehát mi a magunk részéről is átveszszük ezt a módszert, akkor, ami a „birtokok” számát illeti, már eleve tisztában kell lennünk azzal, hogy ezzel a módszerrel csak az u. n. tulajdongazdaságok számát kaphatjuk meg, amelyek azonban mindenesetre a magyarországi mezőgazdaságban a 100 holdon alóli csoportban a döntő jelentőségű gazdasági egységet képviselik. Konkoly-Thege módszerét pedig először azért kell módosítanunk, mert nevezett, akit csak a 100 holdon, alóli összes birtokok száma érdekelt s nem egyben megoszlásuk is az egyes birtokcsoportok között, ennek megfelelően számításainál a 100 holdon alóli „gazdaságok”-ra és üzemekre vonatkozó átlagos kulcsot alkalmazott, amely nem megfelelő többé, mihelyt a 100 holdon alóli különböző nagyságú „gazdaság”-csoportokról és üzemcsoportokról van szó. Ezért mi a „gazdaságoknak” üzemekre való átszámításánál csak az alsó, 20 holdig terjedő csoportoknál alkalmazzuk a Konkoly-Thege által alapul vett 14 százalékos kulcsot, mig a 20—50 holdas csoportnál ennél alacsonyabb, a viszonyoknak megfelelni látszó kulcsot veszünk alapul. (Az 50—100 holdas csoportban a hivatalos statisztika is feltünteti a birtokok számát:). És, természetesen, az üzemekről a tulajdongazdaságokra való áttérésnél sem alkalmazhatjuk az összes 100 holdon alóli üzemekre vontkozó 5.5 százalékos kulcsot, hanem minden egves üzemcsoport saját külön kulcsát kell alkalmaznunk, amelvet az 1920. évi népszámlálás adatai alapján ismerünk. Másodszor pedig annyiban térünk el Konkoly-Thege módszerétől, hogy az 5 holdon alóli csoportnál a fentiek szerint módosított kulcsot az. átszámításnál csak azután alkalmazzuk, miután már minden levonás nélkül figyelembe vettük az u. n. földreform során létesült törpebirtokok számát és kishaszonbérletek területét, amelyekre vonatkozó adatainkat az O.F.B. 1929. XII. 31-i kimutatásából, illetve 1931 juniusi zárójelentéséből merítettük. Ezeknél ugyanis alig lehet szó önálló üzemeket kiegészítő üzemrészekről s az üzemek mesroszlása a tulajdongazdaságok és bérletek között is az O.F.B. adataiból hozzávetőlegesen megállapithatólag és nem az 1920. évi népszámlálási által talált viszonyoknak megfelelően, alakul. Minthogy az O. F. B. csak az un. földreform során létesített kishaszonbérletek területét hozta nyilvánosságra, de e kishaszonbérletek számét nem, az utóbbi kiszámításánál a földtulajdonhoz juttatottaknak átlag jutott 1 hold 1128 öl területet vettük alapul.

Ezzel a módszerrel megkapjuk az 50 holdon alóli tulajdongazdaságok számát és megoszlását az egyes birtokcsoportok között. Ha pedig egvszer így a tulajdongazdiaságok számát az egyes birtokcsoportokban megkaptuk, kiszámíthatjuk az egyes birtokcsoportokra eső területrészt is. Itt kiindulópont gyanánt megint elfogadhatjuk az 1930. évi mezőgazdasági termelési statisztika adatait, amelyek megállapítják az 50 holdon alóli összes „gazdaságok” területének megoszlását az egyes „gazdaságcsoportok” között. Az innen kitünő arányokat azonban módosítanunk kell annak figyelembevételével, hogy az egyes „gazdaságcsoportok”-ban az önálló üzemrészek és a bérletek különböző, a fentiek szerint megállapítható sullyal szerepelnek.

Ennek a módszernek az alapján — kiegészítve az így nyert adatokat az 50 holdon felüli birtokoknál a hivatalos statisztika adataival (az 1928. évi, illetve 1930. évi Statisztikai Évkönyvből) — a következő képet kapjuk a magyarországi birtokeloszlásról:

A táblázatnak a birtokosok, ill. birtokok számára vonatkozó adatai annyiban nem egységesek, hogy mig 50 holdig, mint láttuk, a tulajdon-gazdaságok számát tüntetik fel, tehát azokra az 50 holdon alóli földtulajdonokra nem terjednek ki, amelyek bérbe vannak adva, addig 50 holdon felül a bérbeadott birtokokat is magukban foglalják. Ez a körülmény azonban nem vezethet lényeges eltérésre a valódi helyzettől, mert számításaink szerint csupán néhány tízezer — az egyes csoportok között megosztó — birtokossal csökkenti az 50 holdon alóli birtokosok számát.

Végeredményben azt hisszük, hogy a fenti táblázat adatai, amelyeknél pontosabbakat a magyarországi statisztika mai állása ill. a nyilvánosságra került adatok mellett nem igen lehet elérni, elég közelről fedik a valódi helyzetet. Erről úgyis meggyőződhetünk, hogy összehasonlítjuk a táblázattal az 1920. évi népszámlálásnak a földreform adataival kiegészített adatait. Az 1920. évi népszámlálási statisztika ugyanis feltünteti a földbirtokosok számát azzal a nagyságcsoporttal egyetemben, amelybe birtokuk tartozik és földbirtok alatt — eltekintve a bérbeadott földbirtokoktól, amelyeket szintén tekintetbe vesz — lényegében ugyanazt a „tulajdongazdaságot” érti, amelyre 50 holdon alul a mi adataink is vonatkoznak. Ez az összehasonlitás azt eredményezi, hogy táblázatunk az 50 holdon alóli csoportokban a népszámlálás, ill. földreform adatai alapján nyerhető képtől csak annyiban különbözik, hogy — eltekintve az 5 holdon alóli csoporttól, amelyben kifejezésre jutnak azi u. n. földreform eredményei — valamivel nagyobb számokat mutat, mint az utóbbi. Ez az eltérés pedig magyarázatát találhatja az alkalmazott módszer szükségszerű pontatlanságán és az 1920. évi népszámlálás vonatkozó adatainak esetleges pontatlanságán kivül az időközi „természetes” birtokelaprózódásban is.*

Ha, a fenti táblázatot összevetjük az 1920. évi népszámlálás foglalkozásstatisztikai adataival — és emellett figyelembe vesszük az u. n. földreform hatásait — azt is megállapíthatjuk hozzávetőlegesen, hogy a mezőgazdasági dolgozóknak összesen és az egyes rétegeiknek külön-külön mennyi föld van a tulajdonukban, tehát a birtokeloszlás képét kiegészíthetjük a mezőgazdasági osztálytagozódás képével. ** Az 1920. évi népszámlálás ugyanis kimutatja, hogy az egyes foglalkozási csoportokban hány földtulajdonos van és ezek földtulajdona nagyság szerint melyik birtokcsoportba tartozik. (Lásd Magyar Központi Statisztikai Hivatal: Az 1920. évi népszámlálási, IV. rész). Ezekből az adatokból kiszámítható hozzávetőleges érvényességgel az egyes birtokcsoportokhoz tartozó, a fenti táblázatban megadott földterület tulajdonának aránylagos megoszlása az egyes foglalkozási csoportok között. Ez a számítás az 50 holdnál nem nagyobb földtulajdonnal biró mezőgazdasági foglalkozásúak, tehát a birtokos mezőgazdasági dolgozók tulajdoni részesedését illetőleg az egyes birtokcsoportokhoz tartozó területben, — az un. földreform hatásainak figyelembevétele mellett (lásd O. F. B. 1929. XII. 31-i jelentése) — a következő eredményre vezet:

Az 50 holdon aluli birtokok területéből mintegy 6,715.000 hold, kb. 9/10-ed rész képezi a mezőgazdiasági dolgozók tulajdonát, mig 770.000 hold, mintegy 1/10-ed rész, az egyes birtokcsoportokban, a népszámlálási foglalkozási statisztikai adataiból kitünőleg elsősorban, 1 holdon alul kisiparosok és ipari munkások, 1—10 hold között kisiparosok, 10—20 hold között kisiparosok és közalkalmazottak, valamint szabadfoglalkozásuak. 20—50 hold között közalkalmazottak és szabadfoglalkozásúak tulajdonában van.

Végül, az 1920. évi népszámlálási és az un. földreform adatait összevetve az előbbi táblázattal, azt is megállapithatjuk, hogy a mezőgazdasági dolgozók, az egész mezőgazdasági népesség keretében, hogvan oszlanak meg számszerint és egyes rétegeik viszonylagos súlyát illetőleg az egyes birtokcsoportok és a birtoknélküliek csoportja között. Itt, technikai okokból, számolási egységnek a családot vesszük, a családok számának megállapitásánál pedig a házas, özvegy és elvált férfiak számát vesszük alapul, amit ismerünk az 1920. évi népszámlálás adataiból. Az un. földreform hatásait illetőleg pedig — a hivatalos adatoknak megfelelően — 185.000 földhöz (0—5 holdnyi területhez) juttatott mezőgazdasági bérmunkáscsaláddal számolunk. Az eredmény a következő:

* A táblázat helyességére mutat Imrédy Béla magyar pénzügyminiszter egy legutóbbi kijelentése is. Imrédy a: 33-as bizottság 1932. X. 29-i ülésén; — valószínűleg telekkönyvi adatok alapján — 1,278.000-ben jelölte meg a birtokok számát. („Ujság” 1932. X. 30-i száma). A mi számításaink szerint a birtokok száma kerekem 1,232 000. amihez azonban hozzá kell még adni néhány tizezer 50 holdon alóli bérbeadott birtokot. Igy a mi eredményünk egyezik az Imrédytől származó adattal.

** Magyarország mezőgazdasági osztálytagozódását illetőleg lásd Pálfai István „A mezőgazdasági népesség osztálytagozódása” cimű cikkét a Társadalmi Szemle 1932. évi szeptemberi számában, II. évf. 8. szám.