Egy amerikai magyar nyelvü munkásdráma.* Az amerikai magyarnyelvű irodalom egy színdarabja került a kezünkbe. Ha az Amerikában élő magyarság szociális sorsát tekintjük, nagyon természetes, hogy ez a darab munkásszinmű s az is természetes, hogy cselekménye a kivándorlás s az amerikai magyar munkás élet probléma körében mozog. Bármennyire természetes is ez azonban, — úgy az amerikai, mint az anyaországbeli magyar irodalom általános természetét véve irányadóul — külön erénye a színműnek, hogy a valósághoz igazodik, a valóság konfliktusait ragadja meg s nem pedig a légüres térben romantizál, mint az amerikai vagy anyaországbeli irodalom termékei általában. Ebből a szempontból a mai magyarnyelvű drámán a mi darabunk mindenesetre túl tesz. Bálint Imre, a darab szerzője keresi és megtalálja a kapcsolatot közösségével s nem egy feltételezett közönségnek ir, mint a mai magyar drámaíró általában.

—   A darab cselekménye 1912-ben kezdődik, amikor Kósa földműves család uton van Amerika felé, hol a „szabadságon” kivül — hiedelmük szerint — dollárparadicsom vár reájuk. Kósáékkal együtt utazik Hidegvölgyi, a szökevény segédjegyző, aki az árvák pénzét sikkasztotta el. Hidegvölgyi minden fogadkozása ellenére nem vetközik ki természetéből: az első felvonás végén egy kivándorlási ügynök segítségével kifosztja utitársait s Kósáék Hidegvölgyi gazsága következtében fél évre lakat alá kerülnek. A hiszékeny, reményteli magyar kivándorló csalódásának drámai képe ez a felvonás. — Dollárparadicsom a második felvonásban sem várja Kósáékat. Tizenkilenc nyomoruságos bányamunkás esztendő telik el az első felvonásban történtek óta. Kósáék fia már emberré cseperedett s apjával együtt vezetőszerepet játszik a munkásmozgalomban. Az amerikai proletársors megedzette mind a kettőt. Épp a sztrájkra készülnek, amikor a háttérben megjelenik Hidegvölgyi, mint a Nép Szabadság cimű lap ügynöke. Kósáné ismét hitelt ad a szélhámos mézes-mázos szavainak s a sztrájkra takargatott pénzüket odaadja neki. Közben Hideg-völgyi kihallgatja a Kósáéknál épp ülésező munkások sztrájkterveit s a hatóságnál beárulja őket. — A sztrájk azonban ennek ellenére kitör. A bányászok az álmunkáspárti vezért elkergetik. Kósáékat a rendőrség letartóztatja, Hidegvölgyi lelövi az öreg Kósánét, aki konyhakéssel támad rá, amiért beárulta a készülő sztrájkot. — Végül a darab azzal ér véget, hogy az öreg Kósa kimegy Oroszországba, a fia azonban Amerikában marad folytatni a felszabadulásért folyó harcot. — Nagy vonásokban ez a tartalma Bálint Imre színművének. A darab kétségtelenül éles képekben leplezi le a „szabad” Amerikát s a sztrájkon keresztül az amerikai munkásélet Európában is ismert tüneteit. A színmű egyes hibáit azonban — épp a darab tisztult törekvései miatt — meg kell emlitenünk. Olyan hibák ezek, melyek szerző bizonytalan drámaírói logikájára utalnak. Itt van pl. mindjárt a darab elején: — mi történik Kósáékkal, ha nem sikerül Hidegvölgyi manővere? Akkor sikerült volna urakká lenniök? Hát csak ezen mulik Kósáék drámai sorsa s nem sajátos helyzetükön az amerikai életben!? — Hiba azonkívül, hogy Hidegvölgyit az uralkodó osztály képviselőjeként állítja be, holott Hidegvölgyi minden cselekedetével csak azt igazolja, hogy az uralkodó osztály rosszul fizetett szolgája, aki Amerikában még jobban lecsuszik, szélhámoskodó ügynök, majd spicli, végül közönséges gyilkossá lesz. „Az ur a pokolban is ur”-t másként kellett volna bemutatni. Például, ha Hidegvölgyi az árváktól sikkasztott pénzzel felcsapott volna vállalkozónak és azt mutatta volna be, hogyan lehet úgy az ó-, mint az új-hazában meggazdagodni. Kivándoroltak és kivándorolni akarók előtt így lenne egész világos, hogy meggazdagodni és némileg szabadnak lenni csak annak lehet, ki a tőke és a termelőeszközök birtokosa: — vagyis, a nincstelen hiába cserél hazát. — A szocdem vezér bemutatása is egyoldalú, mert hiszen itt Európáiban is halljuk osztályharcról, forradalomról és egyebekről szónokolni, megteszik ezt Amerikában is, ezért tehát helyesebb lett volna azt az álmarxizmusukat bemutatni, amivel a kapitalizmussal! való együttműködésüket indokolják. — Mindezek elleniére Bálint Imre színműve igazi munkásdráma anyag. Annak a kapitalizmusban „örök” hazátlan és kivándorló munkásosztálynak a drámája, mely csak a kapitalizmuson túl talál hazájára. (Nagyvárad)

* Bálint Imre: Magyarok az új hazában. Szerző kiadása, New-york.