Ezt a feladatot természetesen csak regény végezheti. S végzi is. Cime: A moszkvai lány. Szerzője: Tamás István! S bár 64 oldal, ára csak 10 fillér. Budapesten minden trafikban árulják az „Aranyháló”, a „Túlvilági nyíllak”, a „Diadalmas szerelem”, a „Rajta házasodjunk” stb, szomszédságában.

Ez a regénv iskolapéldája annak hogvan leheti beadni a happyendes szabvánvt orosz változatban a „népnek.” Ez pedig: adva van két gróf, — Boris gróf és Szasa gróf — fessek, strammok, hősök, keménvek de azért nemeslelkűek és jószivűek — egyszóval: gárdatisztek! Szerepel még: Kaviar, Boris gróf kutyája — és hát a címszereplő: a moszkvai lány, aki természetesen prostituált! Idő: 1917—19. Háttér: a forradalom és az ellenforradalom. Statisztál: a tömeg (a „gyáva” vörösök és a „hős” fehérek). Cselekmény: A moszkvai lány, Lisette egy gázlámpa alatt megszólitja a dorbézolásból hazatérő Boris grófot, a délceg gárdatisztet. A gróf azonban durván ellöki magától, mondván: „Én veled?” Ez persze a forradalom előtt történik. — Aztán következett a nagy helycsere: „a vörösök reszkess burzsuj! kiáltásokkal konfiskálták el a gazdagok javait, felfordult, a fejetetejére állt minden!” — Boris gróf most rongyos, piszkos földönfutó — Lisette pedig a „mindenható városparancsnok elvtárs” titkára és bizalmasa. Bonyodalom: a gróf mint gyanus ellenforradalmár a vörösök kezébe kerül. Lisette felismeri — éa még úgy, rongyosan, piszkosan is olyan kívánatosnak találja, hogy egy neki „ajándékozott” éjszakáért hajlandó megmenteni. Hiába a gróf csak gróf marad! A sárban, a piszokban, a börtönben is „sex-appeal”-je változatlan! Melleslieg: Lisette — mint kisül — nem is olyan „közönséges” prostituált, hanem kényszerprostituált; egy (a cárizmus alatt Szibériába számüzött) szalonforradalmár lánya. Ereiben tehát nem proletárvér csörgedez! — és így inkább „méltó” a grófhoz. Tetőpont: éjjeli jelenet! — a gróf most már kivánja Lisettet, de Lisette ellentáll és ugyanazt mondja a grófnak, mint amit az mondott neki egykor — „én veled?” — Tehát most már kvittek egymással! — következhet a happy-end: diadalmas ellenforradalmi csapatok rontanak a szobába! Vezérük: Szasa gróf — Boris gróf legjobb barátja. A két jóibarát természetesen: „Szervusz öregem!” — csatakiáltással üdvözli egymást. És most minden megoldódik! — Lisettet eleinte ugyan meg akarják ölni — de Boris gróf közbelép — tehát életmentő lovag! a „megálmodott” ideál! — Boris gróf most tulajdonképpen beléphetne a hadseregbe, visszakaphatná rangját — de neki most már csak Lisette kell! Csak két utlevelet kér! — Ajkuk csókban forr össze és a hajnal rózsaszínű fényénél utra kelnek — ők ketten: a gróf és a moszkvai lány (a prostituált!) — a „boldogság” felé — azaz Párisba. Voilá!! Igy lehet feltálalni orosz mártásban a szegénylány-álom lovag sablont. Igy lehet a szovjetnőt prostituáltnak beállítani! Igy lehet beadni, hogy „forradalmárnő” nem megértő élettársat keres, hanem mégis csak a délceg grófot kivánja, ha ellenforradalmár is, ha osiztályellen-ség is! Merthát a nő — az csak Nő! Érzései és ösztönei vezetik! — Ennek a tételnek, ennek az „örökigazságnak” a bizonyítása is szükséges néha — és talán mint szovjetszatira még hathatósabb mint a másik, az ellenkező póluson mozgó legenda: hogy Oroszországban indexre helyezték a szerelmet!

A magyar iró 1932 végén így is nemesiti a népet. (Budapest)