Álszeméremből történt-e, avagy szándékosan; annyi azonban tény, hogy csak most jött ki az „Union internationale de se-cours aux enfants” a „La guerre et les enfants” cimű kiadványában közzétett adataival. Pedig ezek az adatok régi keletűek és ha a megközelítő pontosságra való törekvés volt is a cél, s az adatokat a különböző leszerelési konferenciák előadóinak közléseiből merítette, az a pár hetes mult, amire a megjelenés visszatekinthet, valahogy kétségbe vonatja a teljes jóhiszeműséget. Az imperialista ellentétek kiélesedése folytán egyre valószínübbé váló báború előestéjén ha időszerűnek is látszik a háborús veszedelmek egyes fázisait feltárni, vitás, bogy lehet-e ennek az adathalmozásnak és komoly dokumentumokkal való előállásnak valamelyes gyakorlati értéke épp most, amikor a konfliktusok anynyira kimélyültek? Egyetlen momentum sem látszik azt bizonyitani, hogy a kapitalista államok komolyan foglalkoznának egy esetleges háború esetén a „Hinterland” védelmével, avagy magának a háborús veszedelemnek elhárításával. Sőt... Éppen napjainkban világlik ki egyre élesebben, hogy a francia és angol konzervatív háborús párt politikai boszorkánykonyhája mennyinyire igyekszik minden jószándékot elgáncsolni.

Ugylátszik, hogy a kapitalizmus a maga ellentétem belől a világkrizis megoldására nem talál más kivezető utat, mint a háborút. Ebben s az ezt megelőző háborús készülődésekben látja a piac kiszélesítésének lehetőségeit. Igy aztán természetes, hogy a többi problémákkal egyetemben avval sem sokat törődik, hogy ez az eljövendő háború milyen károkat okoz pld. a gyermekekben. Pedig hogy minden képzeletet felülmuló károkat fog okozni, az mindenki előtt nyilvánvaló. Az eddigi háborús készülődésből teljes élességgel világlanak ki az új háború gázbaktérium- és gyujtóbomba által okozandó károsodások konturjai.

Mindazonáltal nem érdektelen bepillantást szerezni az elmult világháborút illető adatokba, amelyekből megközelitőleges képet alkothatunk egy eljövendő háború esetére.

1919-ben Európa egyes részeiben a 10 éven alóli gyermekek 90 százaléka ki volt éhezve, 10 százalékban pedig olyan betegségek támadták meg őket, amelyek az éhezés folytán jöttek létre. A lakosság 30—60 százaléka testsulyából átlagban 30—35 százalékot vesztett. Morális szempontból a különböző európai államokban az ifjú bünözők száma 1918—1919 között a békebeli számnak majdnem kétszeresére emelkedett.

Németországban a hadiárvák száma 1920-ban 1 és félmillió, a rokkantak gyerekeié 800.000. A segélyre szoruló hadiárvák 1924-ben 1 millión felül emelkedtek, 1931-ben még mindig félmillió a számuk. Az 5—15 évek között elhalt gyermekek száma 1913—18 között több mint 100 százalékkal emelkedett s ilyen korúak közül tbc.-ben 1913—18 között 30 százalékkal több halt el, mint azelőtt. A legtöbb vidéken a gyerekek 50—80 százaléka volt skrofulás. A tbc.-ések és skrofulások számának emelkedése az összes egyetemi városokban megállapítható, ugyancsak gyakoriak a sulyos és tartós angolkóros esetek. Az elégtelen táplálkozás miatt a gyermekek nagy részénél magasság- és súly-csökkenést konstatáltak különösen az iskolakötelesek között. Morális szempontból elsősorban azt kell tekintetbe venni, hogy a családfő hiánya miatt az anyáknak kellett munkábaállniok s így nem volt aki kellően felügyeljen a gyermekekre. 12—18 éves delikvensek között 89 százalékban voltak olyanok, akiknek anyjuk egész nap házon kívül dolgozott. A morális színvonal lezülléséhez járult hozzá az is, hogy a mozgósítás folytán redukálódott a tanszemélyzet; az iskolák nagy részét kaszárnyákká alakították át; gyakoriak a szénszünetek, viszont nyaranta intenzivebben állították a gyermekeket mezei munkába. Egyes városokban a tanulók igazolatlan óramulasztása megnégyszereződött. Mivel a fiatalkorúakat olyan üzemekben voltak kénytelenek alkalmazni, amelyekiben azelőtt felnőttek dolgoztak, a gyermekek karakterét ez a körülmény is nagyon kedvezőtlenül befolyásolta. Tgy a büntények száma óriásira emelkedett, 1913-ban a fiatal delikvensek száma 54.000, 1918-ban már 100.000.

Ausztriában a gyermekek 93 százaléka elégtelenül táplált a háború következtében s 200.000 vizsgált gyermek közül csak 9 százalék egészséges. 1919-ben még mindig 75 százalék rosszul táplált skrofulás és angolkóros és 50 százalék tuberculotikus. A háboruelőtti 43 százalékos angolkóros százalék 65 százalékra emelkedett. A 9—10 éves gyermekek közűl a magasság 16 cm.-rel esett normális alá, a testsúly 0—4 év között 16—20 százalékkal, sőt súlyos esetekben 30 százalékkal is. Az 1914-es 132.2%o-es gyermekhalandóság 1918-ban 158%o-es s ugyanebben az életkorban Bécsben a gy.-halandóság 2 és 15 év között 60 százalékkal emelkedik. Ifjumunkásoknak éjszakai üzemekben való alkalmazása mind fizikai, mind erkölcsi szempontokból a legkárosabb befolyásokat mutatta.

Belgiumban 1914—18 között a gyermekek fizikai fejlődésében ugyancsak nagy a visszaesés. A 7—14 évesek között a súlycsökkenés 1, magasság tekintetében pedig félévvel vetette vissza a fiukat és 1/7-el a lányokat. A periférikus mirigydaganatokban szenvedők elérték a 43, sőt egyes iskolákban a.70 százalékot is. Az angolkór elérte a 9 százalékot. Az 1911—14 közti gyermekhalandóság (14.3%) 1915-ben leesett ugyan 11.3 százalékra és 1916-ban 8.3 százalékra is (az anyák ugyanis az üzemek leállása folytán inkább lehettek otthon), de ez a százalék 1917-ben ismét 12.1 százalékra emelkedett. Az ifjú bűnözők száma itt is jelentős.

Angliában munkáért jelentkező gyermekek száma a háború első évében 10 százalékkal emelkedett. 1917-ben 600.000 gyermeket vettek ki az iskolákból, akiket aztán municiógyárakban, bányákban és főképpen mezei munkára alkalmaztak. A munkaidő médiája 18 éves ifjúmunkásoknál 80—90, sőt 100 százalékkal is emelkedik hetenként. Azok közüli, akik hetenként 60 óránál többet dolgoztaik 10.6 százalék, akik 60 óránál kevesebbet dolgoztak 6.7 százalék betegedett meg. Egyes városokban a 12—13 éves gyermekek közül a bünözők száma 56 százalék körül mozgott. 1916-ban 150—200.000 12—13 éves gyermeket szabadságoltak az iskolákból háborús munkák elvégzésére. 12—14 évesek közül a környezet kedvezőtlen befolyása miatt a bűnözők száma 11.4 százalékról 17.7 százalékra emelkedett.

Magyarországon 2 milliónyi gyermek közül 1 millióról az állam volt kénytelen, gondoskodni. A Pest környéki iskolákban végzett vizsgálatok adataiból az világlott ki, hogy a tanulók 90 százaléka vérszegény, rosszul táplált és tbc.-és. Az újszülöttek testsúlya 1600—2500 gr. között váltakozott. 13.000 csecsemőnek segélyezésre volt szüksége. Az angolkór, amely a háború előtt alig volt ismeretes, ugyancsak jelentkezett. A tbc. folytán elhalálozottak száma 4—5-ször magasabb a háború előttinél. A születések száma a gyermekhalandósággal szemben nagy visszaesést mutat, amennyiben az 1918-as 14.735 szülésnek 29.924 elhalt kisgyermek fellel meg. A szülési ezrelék, amely 1914-ben 34.7, 1921-ben 28.4 százalék. Ugyanebben az intervallumban a halvaszületettek arányszáma a születésekkel szemben 2 százalékról 2.6 százalékra emelkedett, viszont a gyermekhalandóság 14.9-ről 18.1 százalékra, ami elsősorban a lakáshiányra vezethető vissza.

A Franciaországra vonatkozókat mindössze Lille városának adatai mutatják. Itt 18.000 iskolás közül 8000-nél többet kellett nyári üdülőtelepeken elhelyezni. A háború végén az iskolások közül 6 százalék esett vissza növekedésben és 40 százalékban volt köztük mirigyés tüdőtbc.-és. Még 1920-ban is 50.000 olyan gyerek volt található az egykori megszállott területeken a 6—13 évesek között, akik menthetetlenül le voltak züllve mind fizikailag, mind erkölcsileg. A segélyezett gyermekek halálozási arányszáma a háború előtti 10.66 százalékról 1918-ban 44.68 százalékra emelkedett.

Lengyelországban a gyermekek 47 százaléka volt rosszul táplált. Az amerikai Vöröskereszt megállapításai szerint a lengyel gyermekek minden háborús nemzetéinél siralmasabb állapotban voltak. Nagy területen pusztította őket a kiütéses tífusz és rengeteg volt az angolkóros. Néhány nagyobb városban 1921 kezdetén semmiféle ennivaló nem. volt, amennyiben különböző járványok megtizedelték az állatállományt. Nagyon sok gyerek kénytelen volt szuterénekben, elhagyott fedezékekben és magaásta gödrökben meghúzódni. A hadi árvák és elhagyott gyermekek száma 2 millióra emelkedett s azoké, akik a visszavonulás alkalmával vesztették el szüléiket 250—500.000-re. Varsóban 1631 gyermeken, végzett, vizsgálat azt mutatta, hogy 0—5 év közötti gyermekek sulya 6 hónapos korukig normális volt, azután, fokozatosan csökkent, ugy, hogy a 2—3 évesek között a normális 2/3-adára csökkent, a fogzást illetőleg a 2 éves gyerekek közül 13 százaléknak egyetlen foga sem volt, a gyerekek 1/3-a négy éves korig nem tudott még járni és mind az 1631 gyermek a rachitis jeleit mutatta. 1—2 évesek, közül a tbc. 14 százalékban, 4—5 éves gyerekek között 37 százalékban . volt kimutatható.

Csehszlovákiában 1920-ban 132.000 vizsgált, gyerek közül 15.000 volt tbc.-és és ezek közül 13.500-at nem tudtak gyógykezelni, vagyis a betegek 9/10-ed részét. 1918-ban a gyermekhalandóság 66 százalékra emelkedett a táplálkozás hiánya miatti betegségek folytán. Háború előtt a halálozási általános százalék 9.03, 1920-ban már 19.85 százalék, különösein az ipari üzemekkel bíró városokban.

Oroszország déli részén a születések száma nagyot esett. Moszkvában a hideg és az éhség folytán a gyermekhalandóság elérte a 40, más helyeken a 80, sőt a 90. százalékot is.

Lettországban a 228.000 hadiárva közül a legtöbb koldulásból élt.

Szerbiában a gyermekek 90 százaléka volt tbc.-és és sulyosan vérszegény. Az 1914-beli gyermekhalandóság 15—18 százaléka felemelkedett 70—80 százalékra is. 1920-ban itt félmillió a hadlárva.

Romániában az 1919-ben végzett becslés szerint a gyermekek több mint 80 százaléka reagált tuberculinra, egyes orvosok szerint még 100 százalékban is. A ragadós betegségek folytán a gyermekhalandóság óriási. A hadiárvák száma 296.000

Görögországban Athénben az óriási gyermekhalandóság folytán a halálozási százalék megkétszereződött, amely falusi viszonylatokban még ennél is magasabb volt.

Törökország és Kisázsia. Konstantinápolyban az újszülöttek sulya 2000, sőt 1500 gr.-ra is leesett. Jó néhány százezer gyermek hadlárva, és elhagyatott. Kisázsiában sok tízezer gyerek kóborolt tétlenül a hegyekben,

Örményországban ezer és ezer gyerek élt vadállat módjára füvekkel és férgekkel táplálkozva, ahogyan azt boncolásoknál meg tehetett állapítani. Nagy részüket a kiütéses tifusz tizedelte meg, ezenkívül a tbc. és különböző bőrbajok. Egyetlen vidéken 300.000 gyermekből 250.000 pusztult el kiütéses tífuszban. 1920-ban előrelátható volt, hogy a járványok és a hideg következtében a lekosságnak mindössze 20 százaléka fogja tulélni a telet. Az éhség következtében a sínylődök száma félmillióra emelkedett, ezek közül 150.000 volt a gyermek. Voltak esetek, mikor a lakosság kannibalizmusra is vetemedett.

Azonban magukat a semleges államokat sem kímélte a háború. Svájcban a rosszultáplált gyermekek arányszáma nagyon magas. A berni iskolákban végzett vizsgálatokból megállapitották, hogy a gyermekek súlya és magassága a gazdasági viszonyok sulyosbodásával párhuzamosan csökkent és az angolkór 41 százalékos még a privilégizált osztályok gyermekei között is. De a többi semleges államokban is tapasztalhatók voltak általános sulycsökkenések a gyermekek között.

Igy a mult háborúja... Ezek után könnyen elképzelhető, hogy mit tartogat a gyermek számára a jövő... (Nagybánya)