A hangosfilm kéziratában a következő áll: „Kert. Albert, még mindig izgatottan, jön a házból... Jólesően szívja be a friss levegőt”.

A második dramaturg nagyon száraznak tartja ezt a jelenetet. Megváltoztatja: „Szökőkut a kertben. Albert felhevült fejét a cseppek zuhataga alá tartja. És ezt mondja: milyen jó ez a benti átkozott meleg után”.

Az első dramaturgi az átblendolások fanatikusa, maga is költő, a szökőkut helyett tavat iktat a szövegbe. Albert letérdel, hogy a homlokát hüsítse, majd meglátja tükörképét a tóban. Kép: a nyugtalan víztükör miatt eltorzult arc. Albert (keserüen): „Egy alkalmat sem szabad elmulasztanunk, hogy a saját képünkbe köpjünk”. Beléköp a tóba. Közelkép a köpésről. A köpés átblendol tengeri hullámverésbe, amelybe bájos lányok csapata ront, fürdőtrikóban. Edith azonban nincs köztük. Hasonfekszik a strandon. Hátsórésze átblendol holddá, amely felé Albert a tópartról sóvárog: „Edith”.

A film gyártását vezető igazgató sógora, kétes esetekben döntő a publikum ízlését illető pontok felöli tájékozottsága miatt, a rákok helyett pisztrángokat ajánl. Közelfelvétel a pisztrángokról. A ház nyitott ablakából Schubert „Pisztrángok” cimű darabjának zongorajátékkal kisért énekét hallani.

A rendező: ha már ének, akkor magának Albertnek kell énekelnie egy chansont. Természetesen vidámat. Körülbelül ezzel a refrainnel: „Mit szólsz te ehhez, halacskám?” Kint tovahuzó füttyinstrumentumos madarak átveszik a refraint. A vándormadarak körtánca. Esetleg halak felvonulása (vizalatti felvétel), melyek a dal ütemére a farkukat mozgatják.

A színész, aki Albertet alakítja, ellene van a vándormadaraknak és a taktusra mozgatott halfarkoknak. Ez eltereli a figyelmet róla.

Az irodalmi tanácsadó a legszerencsésebb megoldásnak tartja, ha Albert a chansonja után beleesik a tóba. Eközben foghat egy halat, amely aztán kisiklik a kezéből s a nyaka és az inggallér között a mellére csuszik, ami egy csomó komikus fejleményt tesz lehetővé.

A publikum izlését ismerő sógora a film gyártását vezető igazgatónak, teljességgel helyesli ezt a javaslatot. Maga a film gyártását vezető igazgató azt mondja, hogy az inggallér és a kabát közé került hal már előfordult. A második dramaturg ellenveti: „Igen” néma filmen. A hangosfilm új művészete azonban ezt a motívumot eddig elhanyagolta”.

Az első dramaturg, az átblendolások fanatikusa, maga is költő, felhívja a figyelmet arra, hogy a jelenet az összes javasolt formában nélkülözi a szociális vonatkozást. Javasolja, hogy Albert friss levegőért ne a kertbe menjen, hanem a háztetőre másszon. Talán álomkórosan. A háztetőről kilátás a környező házak nyomorudvaraira. A megalázottak fenyegető kórusa. Albert a kórus énekétől sziven találva, arany zsebóráját földhöz vágja és eltapossa. A zsebóra átblendolódik Edith karkötőórájába. Edith, az időhöz mérten, épp egy vitorlás regattaversenyen tartózkodik. A lobogó vitorlák fehérneműdarabok lobogásába blendolódnak át, melyeket az egyik nyomortanya udvarán akasztottak ki száradni. Albert (meghatódva): „Ezek rongyokba öltöznek... És mi?!” Szójáték-átblendolás: rongynépek egy éjjeli lokálban, akik elegánsan öltözve, mulatnak. Albert közöttük. Gondolataiba merülve szemléli a pezsgős pohárból felszálló gyöngyöket. Közelfelvétel a pezsgőgyöngyök ről. Átblendolás egy kirakat gyöngynyakékére, amit Edith már nagyon rég óhajt magának. A kirakat előtt egy csavargó, aki gyülölködő tekintettel szemléli az ékszert. A csavargó bozontos szakála átblendolva bokorrá, amely mögött...

A film gyártását vezető igazgató megkínzott közbekiáltása: „Hogy jön ez ide?!” Az első dramaturg válasza: „A hangosfilmben minden mindennel összekerül. Ezáltal különbözik a hangosfilm a színháztól. A hangosfilm teli marokkal nyul bele a teljes emberéletbe. És az ember élet szimultán. Különösén ma.”

A cég főnöke föláll pénztárkönyve mellől és sóhajt: „kinek mondja ezt?” A leghelyesebbnek tartja, ha takarékossági okokból az egész jelenetet törlik.

Ez ellen az irodalmi tanácsadó a leghevesebben tiltakozik. „Esküszöm! Hagyjuk csak Albertet a tóba esni. Ha azután a nadrágja a porolón szárad, akkor folytat azzal egy beszélgetést. Plienecke asszony rettenetesen nevetett, amikor ezt az ötletemet elmeséltem neki”.

Plienecke asszony, akit józan film-nézetei miatt kétes esetekben sürün megkérdeznek, az atelier sokat tapasztalt toalettes-asszonya.

Az irodalmi tanácsadó még hozzáteszi: „Természetesen a nadrággal való beszélgetés humoros. Végül is: miért van itt a szerző?”

„Ezt kérdezzük mi is valamennyien” — dörmög a konferencia helyeslésével a film gyártását vezető igazgató sógora.

A rendező teljes mértékben méltányolja az irodalmi tanácsadó intencióit, a vándormadarakat azonban nem szeretné mellőzni. Már a zeneiek miatt sem, ami sohasem árthat.

A következőkben egyeznek meg: Albert nem a tóhoz megy, hanem egy közeli folyóhoz. Ebbe esik bele. Egy tovahaladó gőzös menti ki, amelynek a fedélzetén ép´ bál-ünnepély van. Albert egy hajószakács ruhájában vesz részt a bálban. Az első dramaturg erőszakoskodására rövid optikai szembeállítás a fedélzeti bálrumli és a kazánteremben dolgozó izzadt fűtők között.

A kritika felpanaszolja, hogy a film előalitásán dolgozó szakemberek talentumukat nem tudták teljességgel kibontakoztatni, mert láthatólag szorosan kötve voltak a. kézirathoz.