Ha az egész földön rendelkezésre álló összes energiaforrásokat tekintjük, aligha kell attól félteni az emberiséget, hogy az energiaforrások kiapadása miatt jó néhány évszázad folyamán zavarba jön. Zavart egyelőre csak a nemzetközi finánctőke mohó aranykövetelése okoz, amit a népek adóskonzorciuma 200.000 év leforgása alatt sem tudna kifizetni. (Szerencsére Oroszország már precedenst teremtett a nyugati finánctőkének meg nem fizetendő „adósságok” fumigálásával és ha Németország is követi a ragadós példát, akkor rövidesen megszünik az a nagy gond, amely ma az európai kontinens legtöbb országára nehezedik.)

A föld energiakészlete viszont olyan hatalmas arányu, hogy nem öt, de talán száz évekre garantálható volna minden racionális tervgazdaság programja. Ha egyelőre nem sokat építünk a szélerő, az apály és dagály energiájára, ha egyelőre nem is vesszük programiba a föld belső melegének, a lávafolyamok hevének kihasználását, ha egyelőre le is mondunk a légköri elektromosság, a nap sugárzó energiájának általános gyakorlati kiaknázásáról, sőt a rádióaktiv anyagok és az atomenergia technikai alkalmazása is csak a távolabbi jövő zenéje marad, akkor is nyugodtan állithatjuk, hogy az emberiség oly rengeteg méretű nyersanyag és energiaforrás fölött rendelkezik, amelyek az ember életét, valamennyi ember életét még eddig meg sem álmodott standard magaslatán tudnák biztosítani. Ennek nem a technika, nem a gép, nem is a föld szegénysége, hanem kizárólag a jelenlegi tőkés termelési rendszer áll az utjában. Mihelyt megszünik a haszon szertartása, legkevésbé sincs ok a sötéten látásra.

Hogy a föld nyersanyagkészlete körül nincsen baj, azt bizonyítja a sok gyapotmáglya, a buzával és kávéval fűtött lokomotivok sokasága, amik tényleg azt igazolják, hogy a jelenlegi termelési rendszer igen átlátszó fogásokkal szabályozza a kínálat és kereslet megfellebbezhetetlen mindenható törvényét, amikor profitjának védelméről van szó.

Nem áll azonban rosszul a dolog az energiakészletek körül sem.

A világ jelenleg ismert szénkészlete 7.5 billió tonna, azaz 750 milliárd vagon. Ez a mennyiség több mint ötezer évre volna elegendő, ha a szaporodás és fogyasztás tempója nem növekednék, viszont csaknem ezer évre volna elegendő akkor is, ha a szaporodás és fogyasztás olyan növekedésével számolunk, ami az eddigi arányoknak megfelel. Csakhogy még rengeteg a fa, az őserdő, ma is keletkeznek kőzettelepek és azonkívül nem állitható, hogy a föld minden szén-előfordulását ismerjük.

Csak magának Európának a szénkészlete közel jár a 800 milliárd tonnához. Ez a körülbelül 80 milliárd vagon szén — a jelenlegi viszonyok mellett — még 900 évig fedezhetné a fogyasztást.

A föld aránylag könnyen kiaknázható vizienergiája meghaladja a 600 millió lóerőt, ebből eddig mindössze 28 millió lóerő van kiépítve, körülbelül 7 millió lóerő van építés alatt, úgy, hogy mindössze 35 millió lóerő, azaz még 6 százalék sem került kihasználásra, — nem valami nagy dicsőségére a jelenlegi termelési rendnek. Pedig az ilyen vizierő csaknem örök, azaz geológiailag beláthatatlanul hosszú életű. Ameddig a felhők, folyók járnak, szállnak, tengerek párolognak, folyton ontják az energiát. (Tulajdonképpen a napsugár energiája kerül itt kihasználásra, jóllehet a magasból lehulló víztömegek munkája keveseknek juttatja ezt az eszébe.) A tőke azonban nem tartja missziójának az emberiség kiszolgálását. Csak ott invesztál, ahol eladási lehetőség, haszon és kamat kecsegtet. Lenin egyik beszédében tréfásan utal arra, hogy „a komunizmus a szocializmus plus elektrifikáció.” Ha ez így van, akkor a kapitalizmus nem igen lehet a villamosság lelkes hive és bizonyára parlagon hagyja heverni a vizierőket, hacsak az árameladásnak nincs valami előnyös konjunkturája holmi koncepciók révén, vagy azáltal, hogy olcsóbb energia folytán a konkurrens ipart legyűrheti. Mert a haszonért arra is hajlandó, hogy a kockázatba belemenjen. Igy történhetett meg. hogy az amerikai Niagara- és az afrikai Viktoria-zuhatag hatalmas viziereje legalább részben kiaknázásra kerültek.

A föld vizienergia forrása mindenesetre jóval nagyobb, mint 600 millió lóerő, ha tekintetbe vesszük, hogy úgyszólván minden folyóviz energiája, ha nem is mindig „jutányosán”, de kihasználható.

Nem lekicsinylendő kvantum a föld nyersolajkészlete sem. Az évi fogyasztás eléri a 170 millió tonnát, azaz 17 millió vagont. A jelenlegi össz-szénfogyasztás 1400 millió tonna, azaz 140 millió vagon évenként. Az évi tüzifafogyasztás 400 millió tonna, vagyis 40 millió vagon, az évi földgázfogyasztás 85 milliárd köbméter, azaz körülbelül 18.5 millió tonna.

A természetes nyersolajat pótló szintetikus olajat tetszőleges mennyiségben elő tudják állítani szénből és hidrogénből. Ezt az új, de gyakorlatban teljesen bevált eljárást a trösztök megvásárolták és csak kontingálva engedik meg a termelését. Üzletpolitikájuk és haszonhajhászásuk tehát egyelőre utját állja annak, hogy a kérdéses találmány segítségével a szintetikus olaj termelése és fogyasztása fokozódhassék.

Különböző növényi eredetű nyersanyagok desztillációja ia eredményez olyan anyagokat, amelyek elégetésre vagy motorok hajtására alkalmasak és mint ilyenek energiahordozóknak tekinthetők. Számos vegyiipar melléktermékei, hulladékproduktumai is fölhasználhatók motorok hajtására, így sok nitrogén tartalmu szén vagy hidrogénvegyület is, továbbá az elektrolitikus eljárásoknál föllépő szabad hidrogén gyakran feldolgozható az előbbi kategóriájú vegyületekké is, amennyiben egyéb célokra nem volna alkalmazandó.

A légköri villamosság alkalmazhatóságának utjait is sikerrel egyengeti az újabb buvárkodás. Az eredeti cél ugyan a laboratóriumokban alig vagy csak nagyon nehezen elérhető, igen magas feszültségű áramoknak az atombontásra való alkalmazása volt. Sikerült immáron körülbelül 15 millió voltos feszültségig jutni. A Monte Generoson, Dél-Svájcban épült kísérleti állomáson sikerült a légköri elektromosságot (villámokat) ily módon hasznosítani. Kaliforniában viszont létezik egy telep, amely a napsugár hevével fűt kazánokat, megfelelő sugárgyüjtő tükrös berendezések segítségével.

Az emberi társadalom gazdaságának összes energiatermelése csillagászati viszonylatokban persze igen csekély. Amig a nap sugárzó energiája 530 trillió kilógramkalória, azaz körülbelül 226 ezer trillió lóerő), tehát több mint 200 ezerszer a millió köbe, lóerőben kifejezve, addig az emberi társadalom gazdaságának össz-energiatermelése csak 4150 milliárd kilowatt-óra. Ez a mennyiség, amely mindössze körülbelül 5530 milliárd lóerőóra, a következőképpen oszlik meg eredete szerint:

szén és tőzegből termelnek hőgépekkel 1100 milliárd kilowattórát,

nyersolajból) termelnek                               300 „                     ,,

vizierőből termelnek                                   2750 „                    ,,

Az elektromos energiatermelés általában azokban az országokban nagyobb, ahol sok a kiépített vizierő, persze kivételek is vannak. Igy Franciaországnak az átlagtermelése kisebb, mint Németországé, jóllehet Franciaország nagyobb vizierőtelepek felett rendelkezik, viszont Németország nagy hőelektromos centrálékat épített ki.

Romániának igen sok viziereje volna, viszont kiépítve alig van valami. E tekintetben nagyon elhanyagolt terület. Lehetne legalább 200—250 ezer lóerőnyi viziereje, ezzel szemben alig van egy rendes elektromos centráléja. Legújabban nagy lármák folynak az elektromos koncepció körül, de aligha fejlődnek a tervek tovább, mint az állami monopólium eladásáig és a hasznok biztosításáig vezetett tranzakciók stádiumáig. Ujabban ugyan bizonyos vizierő-centrálék és a földgáznál már — eredetileg a nitrogéngyártás céljaira — kiépített elektromos centrálék és bizonyos elektrifikációs koncessziókkal kapcsolatban a beharangozások s parlamenti polemiák már több izben nagy port vertek fel.

A következő táblázat mutatja, hogy egyes országokban mennyi fejenként az évi elektromos energiafogyasztás kilowattórákban:

Ez a statisztika meglehetősen szomorú Romániára, ha tekintetbe vesszük, hogy néhány nehéz üzeme mégis meglehetős nagy energiára van berendezve. (Dicsőszentmárton, Resica, stb.) Elképzelhető, hogy mi jut a falvakra!

Másrészt igaz, hogy kenyér és ruhagondok közepette úgy Magyarországon, mint Romániában az elektromos energia fogyasztása egészen fölösleges pazarlás és luxus. Oroszországban az elektromos energia termelése és fogyasztása, mint általában a termelés és fogyasztás lehetősége rohamlépésekben halad előre. Az elektromos centrálék gombamódra nőnek ki a földből és rövid idő kérdése, hogy átlagfogyasztásban a valaha legvirágzóbb kapitalista államokat megelőzze a fenti skálában.

A jelenlegi termelési rendszer fogásainak olyan a varázsereje, hogy technikusok is készek bebizonyítani, hogy a vizierő nem ad okvetlenül olcsóbb energiát,mint a hőerőgépek, mert az előbbi invesztíciója nagyobb lévén, a „drága kamatok” fölemésztik a hidroelektromos centrálék javára könyvelhető előnyt. Az ilyen okoskodás mögött rendesen vagy egy szénbánya részvénytársaság magánérdeke lappang, vagy valamelyik „bevezetett” külföldi cég kazánokat akar eladni. Ezzel szemben a legjobb gőzgépeknek 13—18 százalék közé esik a hatásfoka, míg a hidraulikus turbináké akárhányszor meghaladja a 80 százalékot. Csakhogy itt van tényleg az invesztíció kamatja és amortizációja: a tőkés könyvelése, de mindenek előtt valamely latens üzleti szempont, amely előtt állam, ország, nép, technika, természettudomány, a világegyetem és a társadalom minden törvénye meghajolni kénytelen.

Se szeri, se száma azoknak a példáknak, amelyek azt bizonyítják, hogy a jelenlegi termelési rend a technikai kultura és civilizáció szabad fejlődésének tulajdonképpen az utjában áll. Az ennél jóval magasabbrendű termelési forma bevezetése révén az emberiség a föld energia- és nyersanyag-készleteivel beláthatatlan időkig fog tudni gazdálkodni még akkor is, ha aránytalanul gyors tempóban szaporodnék és szokatlanul magas nivót biztositana a termelő elemeknek. A jelenlegi termelési rendszer fenmaradása a természetes fejlődés megfeneklését, géprombolást, végre teljes visszasülyedést jelentene. Lehet, hogy az emberi történelem mélyebb értelme a történelemből ki sem olvasható, de az bizonyos, hogy az emberiség küzdelme az anyaggal szembe« primar feladat, míg az emberekközti küzdelem kultusza a kapitalizmus a feudalizmus és az ókor közös tévedése. Az ebből a kultuszból eredő szenvedés fölösleges. Az Ember, — mint a diszponibilis energiák ura — osztálykülönbség nélkül uralkodhat az anyag fölött. Az anyaggal és energiával való racionális gazdálkodás korszaka addig nem jöhet el, míg osztályok és családok kiváltságos előjogok fölött rendelkeznek és a természet meghódítása helyett emberek leigázása és elnyomása a céljuk.