Korunk 1932 Január
Szilvia (riport)
A szálloda előtt piac zajlik. Kenyér és gyümölcsszag van. Pékek és hentesek árulnak Bátraikban. A söntés üvegajtajánál parasztember 4M meg egy lánnyal. Hosszúfonatú a lány haja, az arca félénk és ünnepélyes. Vidékről hozták be a nagyfalua.
A férfi, aki kíséri a lányt, negyven-negyvenöt év körüli ember, A haján és a ruházatán is lehet látni: erdei ember, favágó, fuvaros, vagy alacsonyabbrendű erdész. Schneider, a vendéglős és szállodatulajdonos kijön eléje, barátságosan kezet fog vele.
— Elhoztam a lányt, Domnule, — mondja a paraszt.
— Azt hittem nem jössz. Nemsoká dél lesz.
— Itt vagyok vele a nagyfaluban régen. De sírt. Nem akarta» idehozni, amig sír.
— Gyere velem. A pénzt megkapod azonnal.
*
Schneider hálószobájába mennek. Két ágy van benne, egy szekrény. A falon szentkép: Mária szelíden nézi őket.
A vendéglős hirtelen körülszaglász s belenéz mélyen az erdei ember barna arcába.
— Szűz még? — kérdi félig súgva, mélyen, mintha a szentképnek beszélne.
— Nem tudom. Nem hiszem. A télen egyszer munkából hazajövet megcsíptem, mikor az udvaron fogdosódzott egy napszámos gyerekkel.
— Jobb lenne, ha már nem lenne szűz, — mondja a fogadós.
— A testvére megmondott neki mindent és beleegyezett.
— Még hálásak lesztek nekem! Büszkék lesztek rá, ha hazamegy egyszer az erdő szélére. Megfogjátok csókolni a kezemet, — mondja Schneider.
Kifizeti a pénzt, a lány háromhónapi bérét. A paraszt zsebrevágja. És megy haza. Marosmenti faluban lakik. Özvegy ember ő. A felesége három éve halott. Valamit manipulált a méhivel. Nem akart több gyereket. Elég volt neki négy. És meghalt. A halál oka: termékenység,
A favágó magára maradt. Se neki, se gyerekeinek nem ad elég kenyeret az erdő.
Mondják és irják a lapok: a szerb, a finn, a norvég fa megütközött a miénkkel és legyőzte Erdélyt. A favidék nélkülöz.
*
A lány már nem az övé!
Eladta a városnak és a szállodának!
Egyétek és vegyétek emberek!
*
Schneider nem akarja árubabocsájtani a lányt.
Megtetszett neki, mikor kinn volt pálinkát főzni az erdőn.
Kiválasztotta magának.
Annál rosszabb a lánynak!
Szilvia, a favágó lánya a vérbajos vendéglős szeretője lesz!
*
A cédaság oly általános az erdőkben és az erdő melléki falvakban, hogy senki sem talál rajta semmi kivetni valót. A nyomor cédává tette az összes erdei asszonyokat, A parasztok feleségéit éppugy, mint a fuvarosok és a favágók feleségeit A lányokat éppugy, mint az asszonyokat, A vállalkoszók, az erdészek, az erdőmérnökök, a gyári és fürésztelepi hivatalnokok s a jegyző cédáivá. Ha valamely asszony állhatatos marad s nem engedelmes az erdei urral vagy fürésztelepi irnokkal, amelyik éppen megkivánta őt, jaj annak. Nem kap munkát többé sem ő, sem az ura! Tolvajságot fognak rájuk. Becstelenséget és lustaságot. A fa, amit az ő férje hoz a kocsin, rossznak és kevésnek találtatik!
És ha százszor nem igaz és ha százszor is rágalom, akkor is „igaznak” kell lennie! Az „ur” mondta. A tisztviselő ur, az irnok, a gondnok ur! Az urnak pedig mindig igaza van az erdei emberrel szemben. Akinek már a rongyai mutatják, piszkos fogai és körme, hogy csak hazug és piszkosszáju lehet a jólfésült emberrel szemben.
Az erdei ember szegény, akinek véletlenül becsületes felesége van az mehet az erdőből máris. Számüzik! Kiüldözik. Kiszekirozzák a lelkét. Kihuzzák a szájából a kenyeret.
Tudja ezt mindenki az erdőben s az erdő körül! És minden ember beletörődött ebbe. Megszokták a cédaságot, mint magát az erdőt.
A legvadabb erdei emberek sem mernek ellene szólni semmit. Akik nem rettennek meg a medvétől sem! S mihelyst urak elé kerülnek, alázatosak lesznek máris.
Szegény ördögök! Lányaikat kénytelenek árubabocsájtani. Asszonyaikat ráadásul adják.
*
Minél nagyobb a nyomor, annál nagyobb a cédaság városban és falun!
Lugoson a „Mámor” étteremben három pincérlány van. Falusiak mind. Tönkrement parasztok lányai. Vérbajosak mind a hárman. Az uraktól kapták, a vendégtől, akik pénzt adtak nekik.
Ezek a lányok nem voltak bordélyban soha!
Szégyeltek volna odakerülni!
Inkább dolgoztak, mint a kutyák!
És a vérbajt bárca nélkül kaptáit!
A prostitució századában élünk.
Vissza az oldal tetejére
