A film repülőgépe a haladásnak. Nem akadhat olyan feladat, amelyet a film segítségével meg nem oldhatunk. Élnek is bőven a képességével, sőt vissza is élnek vele. Kantárja is, fékje is van. Kantárja a vállalkozó tőkés érdeke, fékje, a hatalmon levők reakciós cenzurája. A film tehát „szabad”. Szabad, amig a reakciónak kedvezi s nem szabad, ha a haladás szekerét tolja. Georges Altman könyve (Ca´c est du cinéma) némi esztétikai felháborodással piszkos üzletnek titulálja a filmmel folyó üzérkedést. Nacionalizmus, kapitalizmus, vallás egy huron pendülnek, ha a. naiv lelkek megkaparintásáról van szó.

Mi a film igazi hivatása? — propaganda! S ezt nem kell szégyenleni. A fogalom legtisztább értelmezésében a propaganda egyet jelent a tanítással. Természetes, hogy amióta a kapitalizmus felfedezte a propaganda új hatásu lehetőségeit — a filmre célzunk elsősorban, — azóta egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy ezen a területen is gyökeret verjen. (Ne feledjük el: a rabszolgákkal termelő latin imperiumnak is meg volt a magához való esze, amikor a földmunka s a dolgozó földműves különös társadalmi értékét felismerve költőkkel iratott dicsérő verseket. Mondják, hogy Vergilius a Georgikonját s abban a földművelés dicséretét Augustus császár megrendelésére irta. A mai uralkodó osztály hatalmasai kézzelfoghatóbb eszközöket mozgatnak. Hugenberg a német nehézipar mindenható hadvezére ujságtrösztje mellé filmsztrösztöt (Ufa) épített. Az Ufa szervezete mindent tud és mindent jobban tud. Neubabelsberg Berlin mellett propaganda arzenállá nőtte ki magát s ahány agyongiccselt nacionalista reakciós szellemű film akad, majd mindegyikén az Ufa márkája díszeleg.) Igy jutottak el ahhoz az ötlethez, hogy a mezőgazdasági termelést a, film utján fokozzák. Ez a gondolat is Mussolinitől ered. Amikor az olasz buzaföldek sztrájkba léptek, mert a szokottnál is kevesebb hozadékot adtak, a bérlők által kiuzsorázott földeket Mussolini egy trükkel szerette volna felültetni. Teremjetek több buzát, akkor érdemrendet tűzök a melletekre! De a földek az üres szavu szónoklatoknak nem ültek fel. Mussolini elvesztette a buzacsatát. Ma arra kényszerül, hogy a Szovjettel kössön üzletet. Buzáért cserében hajót, repülőgépet ad. De a buza-csatának volt egy eredménye: kitermelte az agrárfilmet. Az olasz Luce közpénzeken, állami támogatással, mozgó mozijaival végigjárta a földműves vidékeket s házhoz szállította a föld szépségeit, a földmunka, örömeit éneklő filmszimfóniákat. Daloltak a traktor, a gépek, a technika megszépítő hatalmáról. Kábítottak a föld egyszerű egészséges örömeket osztó bukolikus hangulataival. A láz terjedt s ma már kevés kivétellel majd minden ország, még a nem agrár jellegű is külön szervezetet épitett ki az agrárproblémának film utján való szanálására. Igy vált az agrárkrízis ellensulyozójává — az agrárfilm. Ennek a kísérletnek a paradox volta miatt nem kell lebecsülni a kapitalizmust, amiért hisz az ilyen csodaszerek gyógyító hatásában. Mert ha egyebet nem, annyit elér ezuton, hogy az agrárrétegek, a paraszt, a földmunkás, a mezőgazdasági cseléd, a falu szegényei kapnak egy falat földi világosságot a sok égi világosság kompenzálására. A film (a rádió is) addig csiszolnak, amig megszületik a vágy a kendőzetlen valóság megismerése után. Lényegében nem is megvedendők e célkitűzések: az agrárfilm ugyanis gazdasági, társadalmi és kulturális nehézségeken kivánja átsegíteni a mai gyökértelen világrendet. Például: normális időkben is gondokat okozott az ugynevezett rurális exodus jelensége, amin azt kell érteni, hogy a falu lakosságának jó része bizonyos időközökben nosztalgiás vágyat érez a város után, hátára veszi tehát a cók-mókját s felkerekedik. Kivándorol a faluból a városba. Békés viszonyok mellett s akkor, amikor a munkanélküliség fogalma ismeretlen, erre szinte szükség is van. Az ipari centrumok mágnesek. Az ipari fellendülés idején magukhoz vonzzák a falun fölössé vált munkáskezet. De amikor a munkanélküliség az ipari munkásságot tizedeli, erre a technikai szaporulatra semmi szükség nincsen. A film ilyenkor két lehetőséggel dolgozik. Vagy csáb-filmeket gyárt „vissza a faluba” jelszóval, vagy olyanokat, amelyek a földművest a faluban marasztani hivatottak. A filmek tárgya a város, mint a tiszta erkölcs megrontója, mint az egészség pusztítója, mint a nyomoruság okozója. Ezzel szemben a falusi élet, a mezőgazdasági élet minden jónak, egészségnek, bőséírnek, tisztességnek pártfogója és fölidézője. E propagandának aligha lehet komoly hatása.

*

Nem lehet részletezni a mezőgazdaság bajait, annyi van s még kevésbé a bajok okait, annyifelé ágaznak a gyökerei. Nem kétséges azonban, hogy egyik döntő tényező: a combine, a cséplő-aratógép s egyáltalán a tengerentuli mezőgazdaság átszervezése gépi módszerekkel. A mezőgazdaság korszerű tökéletesítése egyfelől, másfelől, a mezőgazdasági oktatás kiszélesítése és a szakismeretek alapos elmélyítése, c szociális követelmények megközelítő megvalósítása visszafelé sült el a kapitalista gazdálkodás keretén belül. Mert nézzük csak közelről, a tudomány lencséjén át e törekvéseket.

Esztendők óta hirdetik a szakértők, hogy a gabonaneműek termelése, a szemtermelő gazdálkodás Európában nem versenyképes többé. Legyűrték a tengerentuli államok (Északamerika, Kanada, Argentina, Ausztrália) s ezért át kell térni a mezőgazdasági termelés ez időszerint haszonnal kecsegtető ágainak megművelésére. Válogatni lehet a kapás növények, az ipari célokra használható növények, a gyümölcsök között stb. S mi történik ez irányban? Kongresszusokon, ankéteken vitatkoznak s megszületik az elmélet. Uj módszerekre és tökéletesített eljárásokra van szükség, — népszerüsítsük tehát ezeket. Aztán a gépi erők alkalmazásáról se feledkezzünk meg. A gép mindenhatósága áldást hoz a vállalkozónak. Mindezt természetesen szépen kiállított filmeken át szűrik gondos tanulságokká. A falu dolgozóinak akarják felfedezni a természetet, a földet, az állatot, az erdőt, a virágot. De hogyan felejtethetik el vele a mezőgazdasági munka erőtfogyasztó, lélekölő nehézségeit? A falusi életet megszépítik a filmeken. Mintafalvakat mutatnak be, ahol a lakhelyek diszesek s a felszerelés, a bebutorozás prima, ahol virágos kertek, tiszta udvarok váltakoznak s közben növényi- és diszitőkultura kelleti magát. Milliókat költenek el így. De egy pillanatig sem jut eszükbe, hogy egészségi felszerelése, kulturális eszközei, kórháza, orvosa, egészséges ivóvize, rendes utjai, termőföldje, trágyája, igásállatai nincsenek. Mennyi ellentmondás! A film a falusi élet, a mezei-munka könnyebbitéséről beszél. Talajjavításról, utépitésről, csatornázásról, könnyítésekről és hasznosításokról. És ugyanakkor — nincsen munka. Vagy ha akad — minimális. A drága filmek halomszámra közlik a mezőgazdaság eleven ügyes-bajos dolgaira a jobbnál jobb recepteket. Nem hiányoznak a műtrágyát gyártó vagy a peronoszporát írtó vállalatok reklámfilmjei sem. Ugyanakkor a paraszt alól kihúzzák a földjét, a bank nyakába szakad az eladósodott föld ... A brazíliai fazendákon a kávéültetvények rabszolgája éhbéren tengődik...

A mezőgazdasági helyzetnek javitása és az állattenyésztés sorsának gondozása közben egyszerre arra döbbentek, hogy számításaikból kifelejtettek egy tényezőt: a dolgozó embert, akivel eddig alig törődtek. Észbekaptak. Hiszen a mezőgazdaság problémája szociális kérdés is! — Nos hát mit tettek a kérdésnek ilyen irányú megoldása érdekében? Filmeket gyártottak, főleg gyártattak s elsősorban a fiatalságot, az új generációt próbálták meggyőzni, hogy a földet, a falut ott ne hagyják. A fiatalságé a jövő. De előbb ki kell művelni, meg kell nevelni. — A földművesifjuság nevelése vesszőparipája e szociális gondoskodásnak. Szociális sínekre váltották át, hogy a problémát könnyebben megkerüljék s a film dolga rózsás színekkel kendőzni a valóságot. A film szerepe: idomítani a rakoncátlan, az izgága fiatalságot. Meg aztán itt van a. nő. A parasztasszonynak fontos és hasznos munkakör jutott a gazdaságban, a mezőgazdasági munkában. Korán megöregitő, elráncositó, nehéz munka a sorsa. Hamar elcsunyul, hamar kifárad. De azért csak szüli a gyerekeket rakásra. Ki ápolja, ki neveli őket? Amikor még arra sem ér rá, hogy magával törődjék. Több időre volna szüksége, amit otthon a csinosítására, gyermekei nevelésére s a maga pihenésére fordíthatna. Vajjon nyujt e módot erre a mai termelési rend? Nem! Ehelyett színes filmeken mezőgazdasági virágnapokat, háztartási munkaünnepeket rendeztetnek neki. E propaganda munkában Belgium vezet. Nagy szervezetekkel behálózza a legapróbb falut is. Agrárfilmjeit a legszélesebb körök ismerik.

*

A dolgozó, különösen a földdel dolgozó a filmet főleg szórakoztatónak élvezi. A film tudományos éle, nevelő szerepe sajnos nincsen ínyére. A fáradtság elnyomja, a nehéz munka figyelmét lekoptatja, ernyedt izmai és fásult idegei frissítőkre szomjuhoznak s frissítőnek csak a mulattató, a kedvderítő filmeket fogadja el. Ezt a gyengéjét csípi el a kapitalizmus érdekeit jól szerelt ötletekkel kiszolgáló filmipar a legdivatosabb salakfilm termékekkel: szerelmi duók és triók, előkelő csábítók és raffinált házasságtörések, andalgások és szenvelgések táncolnak el a szeme előtt. Ezért van a holywoodi márkának jobb neve az európai gyártmányokénál.

Vonatkozik ez a megállapítás az agrárfilmekre is, amelyekkel az agrárkrízist meggyógyítani szeretnék. Meggyógyítani? Hát olyan tájékozatlanok a kapitalisták, hogy ebben komolyan hisznek? Önmagunkat vezetnők félre, ha, feltételeznőnk ezt. Csak jelszó ez! S a jelszó mögött a valóság: színes képekkel, hamis hangulatokkal elkábítani a mezőgazdasági dolgozókat, hogy türelemmel és bizalommal várják... A jobb jövőt? Nem! Az életük elmulását. Képigéretek és fénykáprázatok. Szemet csiklandozó fotográfiák, mozgó álompaloták. Ópium. (Budapest)