A pacifizmus lejárt politikai deviza, — akárcsak a demokrácia. Ötödféléves háború után, (melynek előkészítésében a pacifista diplomaták s a hágai békekonferenciák ünnepi szónokai játszták a legjelentősebb szerepet) s egy új világháború küszöbén vieux jeu-nek látszik az egész pacifizmus. A háborús erők véresen komoly realitásaival szemben ártatlan „Humanit�ätsduselei” vagy többé-kevésbé érdekes regénytéma ma már az egész pacifizmus.

A pacifista szépirodalom páratlan könyvsikerei után most már egyre-másra jelennek meg tudományos pacifista könyvek is. Viszont a tudományos pacifista irodalom is ép´ oly efemer értékű, mint a szenzációs háborús regények. Mindenesetre érdekes jelenség, hogy a háború kitörésekor sokkal merészebb hangon szólalt meg irodalom és tudomány, mint a háborút és forradalmakat követő mai időkben. A háború első évében jelent meg Georg Fr. Nicolai: Die. Biologie des Krieges című munkája, melyhez hasonló értékes könyvet azóta sem produkált ezen a téren a tudományos irodalom. És ugyancsak a háború elején jelentek meg Leonhard-Frank, Andreas Latzkó és Barbusse írásai, melyek toronymagasságban állnak az azóta megjelent pacifista könyvek felett.

Most jelent meg — Romain Rolland előszavával ékesítve — egy ismert román pacifista író, Eugen Relgis új könyve a pacifista internacionaléról. (E. R.: L´Internationale pacifiste. Paris Delpeuch éditeur. 1929). Jószándékú író munkája, de minden tekintetben a régi vágányokon halad, semmi újat sem mond. Ahogy Comte szerint a tudományok fejlődésében három fokozatot különböztethetünk meg, úgy határozza meg Relgis a pacifizmus fejlődését is. A pacifizmus teleológiai foka az ős kereszténység korára esik, — a metafizikai pacifizmus a renaissance korában kezdődik, a nénémet idealista filozófusokkal, (Kant, Fichte, Hegel) fejlődik s Tolsztoj neokrisztianizmusában csúcsosodik. A világháború után vált a pacifizmus pozitiv tudománnyá, Nicolai munkájának megjelenése után.

Relgis a humanitarista eszmék terjedésétől várja a világbéke megteremtését. Eszmeérlelés és eszmeterjesztés a — politikus munkája, mely szerinte az egyetlen út az örök béke felé. Relgis igazi pacifista, — a szónak régi értelmében. Irtózik minden aktivitástól s tudományos formában hirdeti az egy akol egy pásztor meséjét.

„Mi pacifisták — írja egy helyütt — épp úgy elitéljük a forradalmat mint a háborút, mert irtózunk az erőszak minden fajtájától. Mi békét akarunk nemcsak a népek, hajnem a társadalmi osztályok, között is”. (I.m. 18. old.). Tehát az osztályharcot is épp úgy megszünteti szerinte a humanitarista malaszt terjesztése, mint a háborút. Ezzel sem mond Relgis semmi újat, mert hiszen évszázadok óta szórolszóra ugyanezt prédikálják â világ összes papjai a világ összes templomaiban.

Csodálkozva kérdezheti az olvasó, hogy miként azonosíthatja magát ezzel a könyvvel az egykor aktiv pacifista Romain Rolland? Nos, köztudomású, hogy a nagy francia író épp oly könnyen osztogatja az előszavakat, mint más nagy író az autogrammokat. Ámde ennél a könyvnél mégis csak szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy nem osztja a szerző nézeteit. „Nem — írja Romain Rolland előszavában — én nem osztom az Ön felfogását, én nem ítélem el a forradalmat, mert azt a társadalmi fejlődés szükségszerű, elkerülhetlen jelenségének tartom. A forradalom a világtörténelem szimfóniájának egyik tempója (La revolution est un tempo de la symphonie de L´histoire) dőreség volna tagadni nagyszerűségét és jótékony hatását.” (Marosvásárhely)