1.) Egy generációs mozgalom hullámai sodródnak végig az egész magyarságon. Az ifjúság, melyet oly szivesen címeznek dús magyar frázissal: a magyar jövő letéteményesének, megállította önmagában a tradíciós rothadás folyamatát. Magyar nyügökből és magyar délibábokból, vidéki kaszinók kártyaasztalai mellől és egyetemi városok farsangi zülléséből fölütötte a fejét. Ez a fölütött fej néz most kitárult szemekkel a sáros jelen dolgain át Európára, izgatottan figyel kifelé, lázas szemmel sír a magyar pusztulásokon, de erős hittel, tudattal és értelemmel, dolgozni akar. Ez a munka ma csak tömörülést és teóriákat jelent, de kétségtelen, hogy itt egy új magyar világ kiépítésének első téglahordozásánál állunk. Erdélyben épúgy, mint Szlovenszkóban, Budapesten épúgy, mint Szegeden egy idő óta más törekvésekkel jár az egyetemi diákság egy része, mint a hivatalos tömegdiák, a turulromantika és a politikai reakció szomorú statisztája. Ennek az új nemzedéknek első éles vonása: a generációs öntudat. Második: elszakadás minden illúziótól, a dolgok reális látása. Harmadik: a szocializmus egy körvonalazatlan elképzelése, melyet ők magyarnak, kispolgárságnélkülinek, osztálytalannak akarnak. Innen ködlik fel a színtézisük, mely rendkívül tág és plasztikus; a lelkesedés gyúrja, amikor röpirataikban hirdetik „a magyar paraszt, munkás és friss értelmiség új magyar életet teremtő végtelen gazdaságú erejét”. Negyedik vonásuk: az új magyar irodalom alkotásaiból kapott szuggesztiójuk. Ügyszólván az egész magyarságban — ők a keresztények, középosztálybeliek —, megindították az apák és fiúk harcát, maguk ellen sorakoztatták a konzervatív magyar politikai frontot, az agyonhallgatást és a gáncsvetést. Idáigérésük sajátos történelmi vonalt mutat, ámbátor sem formai, sem ideológiai szervezettségük a szó tudományos értelmében nincsen. Egész közelről nézve zavaros, naiv és reménytelen ágálásnak látszik az egész. De madártávlatból kell nézni a dolgot s akkor észrevesszük ennél az ifjúságnál a magyar történelem progresszivitásának felfejlődési vonalát, mely ösztönösen és belső kényszerből akarja önmagát: új magyart, új embert, új Európát. Csehszlovákiában van a Sarlós-mozgalom. A Sarlósok adják ki a nagy port fölvert Vetés című röpiratot, melyben az új magyar ifjúság ideológiája viszonylagosan a legforradalmibb síkokban bontakozott ki. Az erdélyi fiatalságnak nincs még a csehszlovákiaihoz hasonlítható tömörülése és ideológiai erjedése. Viszont Magyarországon a Kassák Lajos Munkája köré tömörült szocialista diákok és a 100₀/° ifjúmunkás és diákköre mellett ott van a Bartha Miklós Társaság, mely Új magyar föld címen negyedévenként megjelenő lapban hozza a maga zászlóit. A vidéki magyaregyetemek ifjusága között vannak a mozgalomnak hívei, de csak Szegeden találni állandó tömörülést a kálvinista színekben pompázó Bethlen Gábor Körben. Mindenesetre az egész magyar diaszpórában ma már megtalálhatjuk ezt a par excellence hivatalos pedagógiai befolyások nélkül megjelent generációt. Nincs még szervezetük, lelkiformát jelentenek csupán, tele kovásszal és izgatottsággal és a cselekvés órái elé tornyosuló felhőkkel. Haladást, szociális törekvést, természetesen máris jelentenek és jelentenek a kispolgári osztálynacionalizmus megrökönyödésén és ellenállásán matematikai pontossággal lemérhető politikai veszélyt az uralkodó rendszer számára. És ez elég volt egy szlovenszkói költőnek: Győry Dezsőnek, hogy verskötetének megrázó címébe szimbólumként helyezze el lényegüket. „Új arcú magyarok”: ez a kötet címe és ezt a nevet vállalja ez a nemzedék.

2.) Vállalja pedig elsősorban a csehszlovákiai magyar haladó ifjúság vezérszervezete: a Sarló. A Sarlósok genealógiája szervesen szlovenszkói adottságokból érthető csak meg. A világháború Trianont hozott és az egységes magyar nemzetből négy nemzetet csinált. Szlovenszkó új országot jelentett, új életet, új lehetőségeket. Ezerkilencszáztizenkilencben két nemzedék állott egymásmelleit a bizonytalanúl futó, ködös és különös ízű órákban. Az egyik volt az a diákgárda, amelyik már testével is beleborult a háború gőzeibe. Ezt a germán imperializmus vak kulijává bódúlt tanár nevelte, ennek adott öngyilkos pátoszt és szép őrületet a kongregációs Zászlónk szőnyeges szalónlírája, és ez a sereg diák Piaverői visszadobottan, fáradt és züllött lelkiségével volt a magyar tragédia igazi ibseni fordulója. A háború utolsó hónapjaiban középiskolás kisdiák volt a mai Sarlósok nemzedéke. Még kóstolt valamit az apái életalapjaiból, Ösztönösen megérezte a régi Magyarország hatalmi bukásának mértékét. De úgyszólván pillanatok alatt magára maradt. A háborús fiatalságot fölszívta a forradalom és az ellenforradalom. Az apák mesehősi atavizmussal csinálni kezdik a passzív ellenállás Garanvölgyi Ádámját és megszületik a csehszlovákiai magyar kisebbségi politika. A föld néma és hallgat. A diákszobák mélyén egy új ifjúság vajúdik, keserves csalódások, megtépett hitek, félénk álmok között: krajcártalanságban, jövőtlenül, céltalanul. Az új történelmi helyzet európai ereje löki őket életté. Az országhatárok le vannak vágva és Európából föltartózhatatlanul nyomul a nyugati levegő Szlovenszkóba. A csehek intellektuális materializmusa, a bécsi emigráció politikával fűtött szocialista szellemiségű mozgalma, a magyarországi turánizmus, az első új német könyvek, valami lassú és hosszantartó ritmusban átszűrődő Ady-vers sikoltása, az új állam keretében a nemzeti- és osztály differenciálások közvetlen átélése, egy fővárostól elszakadt magyar vidék irodalmi decentralizációja, a szociális nyomor döbbenetes sorsosztása: összesűrűsödött a szemük előtt, és amikor fölutaznak Prágába: ez már utazás volt egy új világba, számukra ősélmény és tudatosító akarat. Prágában kapja meg az egész mozgalom gyökereit. Öt-hat nemzet diákjai közt forgolódva kerülnek tükör elé önmagukkal szemben a szlovenszkói fiúk. Egyelőre cserkészettel foglalkoznak. Naiv forradalmárok, akik szórói-szóra veszik a formák közt tátongó légürességet s etikai mozgalommá növesztik itt a nyugat-európai kapitalizmus álszemérmes fiatal militarizmusát. A cserkészet magyar reformálását határozzák el, gimnázista fiúkat küldenek a falukba: mesélni, regösjárásra, kapufaragásokat rajzolni, tábortüzeket gyujtani. Kiélési rés lesz ez a falujárás és munkaserkentő emlék: az Elsodort falu. Már hullámzó vérrel szívják prágai manzárdszobákban Ady verseit. Móricz Zsigmond és Szabó Dezső regényei szinte forradalmi kátészerűen járnak kézről-kézre közöttük. A cserkészeten kívül aktív munkával avatkoznak bele a középiskolás diákság önképzőköri pedagógiájába. A Mi Lapunk című ifjúsági folyóiratból színvonalas diáklapot szerkesztenek. Szabadegyetemet rendeznek Prágában, diákszociális intézményeket létesítenek maguknak, újságvitákat kezdeményeznek, költőket szuggerálnak, kisebbségi géniuszról szavalnak, „kisebbségi kultúrát” invokálnak. Még mindig kialakulatlanul, cserkészingben, terminusok nélkül.

Ez az időpont a Szent György Kör hőskorára esik, a liptószentiványi táborozás idejére, ahol először jelent meg a húszéves legöregebbek ajkán az ideológia. A liptószentiványi tábor 1926-ban volt és két esztendőre rá megrendezte a Szent György Kör a gombaszögi tábort.

A gombaszögi tábor történelmi pontot képvisel a csehszlovákiai magyar ifjúság fejlődésében. A Sajó völgyében szétterülő tíznapos táborban fektették le a főiskolai hallgatók a népi gyökerű magyar cserkészet alapjait, hogy: „a kisebbségi magyar ifjúság a földből és a faluból őserőt merítve egészséges munkásként állhasson be a haladó kor egyetemes demokráciájába”. Gombaszögön változott át a Szent György. Kör Sarlóvá, ott született meg a Vetés, és ott bontakozott ki tisztább képben az egész mozgalom lényege.

1928 májusában Budapesten az Ady-ünnep alkalmával Ady sírjára koszorút tett a szlovenszkói magyar ifjúság nevében egy diák és a következőket mondotta: Mi csehszlovákiai magyar egyetemi hallgatók hiszünk a magyar munkás és paraszt új történelmi erejében, hiszünk az eljövendő magyar demokráciában, hiszünk az építő magyar forradalomban!

Nyilvánvaló: a gombaszögi táborozást követő hónapok voltak a Sarlós-mozgalom ugrópontjai. A reakciós tábor teljes fegyverkezéssel pergőtűzbe vette a pozsonyi bemutatkozó est forró hullámaiból sodró erővel kiemelkedő csapatot. Akkor már az Ady, Móricz, Szabó-triász mellé hozzákerült Kassák Lajos, Bartók Béla, Kodály. A „tanítómesterek” mellett jutott hely mások számára is. Jutott hely még Oswald Spengler számára, Szekfű Gyula történetszemlélete számára, a Jászi Oszkár dunai föderációja részére. Lassan megismerkednek a Sarlósok a szocializmus tudományával is. Látják a középeurópai helyzetet, a magyarság sorsproblémáit, és:

Hogyan akarnak segíteni mindezeken?

3.) Aki végigolvassa a Vetés eddig megjelent négy számát, és ez az, amit föltétlenül el kell olvasni mindenkinek, aki látni akar a dolgok velejébe, tüstént észreveszi, hogy a csehszlovákiai magyar ifjúság Sarlósai kimondottan lírai fejlődésen mennek át. Az egész nemzedék egyetlen nagy magyar lírikus formáiban akar szociális és gazdasági haladást. A Vetés gondolatainak lírai érdekességei adják meg azt az irrádiáló erőt, amelyik diáktömegeket vonz az érzelmi szocializmus divatja felé; ebben a sajátos elbeszélő lírában adva van az egész új magyar irodalom stílusátszűrődése és szavajárása, kispolgárt háborító szabódezsőisége, babitsos sznobizmusa, a Kassák kimért újfajta beszéde. Meglepő társadalmi jelenség ez. A háborúutáni magyar szépirodalom ad ideológiát egy kisebbségi magyarságban régi rendet bolygató fiatalságnak. Innen van, hogy az új magyar könyvet emelték föl maguk fölé és használták föl a felelőségrevonásnál nemzeti tanúnak az apákkal szemben. Mert ez a nemzedék nem szakadt el a szó társadalomtudományi értelmében a legidősebb generációtól, ahogy az orosz új nemzedék tette, mely alapjában véve szintén népi, dosztojevszkíji messianizmus líráján csinált forrongásokat és beleojtotta minden orosz diák lelkébe a forradalmi indulat sajátos jogfolytonosságát. A csehszlovákiai új nemzedék harcot hirdetett az új magyar kultura érdekében és ezt a harcot a kispolgársággal szemben meg is nyerte. Magyar relációban példáúl egyedülálló, ahogy ezek a diákok propagálták íróikat, művészeiket, országszerte, minden eszközökkel. S az irodalomnak tökéletes átélése, asszímilálása döntő arányú determinánsá izmosodott náluk. Ady, Szabó Dezső és Móricz Zsigmond sajátosan magyar metafizikájában és etnikai érdekességeiben fejezték ki magyar kulturprogramukat. A líra jó, mert érzelmi gőzeiben szolidaritást lehet vállalni máskülönben ijesztő és végkövetkeztetést váró nézetekkel és emberekkel. Idővel kibővült a kulturprogram és belehelyezték a már említetteken kívül a szláv orientációt is, a Dunamedence közös politikai címerét. Önkényes és érdekes szintézis rakódott így össze. Ez a szintézis magába foglalja az újarcú magyarok másságát minden megelőző generációval szemben. Ez a színtézis mutatja az ő külön érdekességű építő forradalmiságukat és szocializmusukat. Erről szóljunk itt néhány analitikus szót.

A csehszlovákiai új nemzedék a magyar kisebbség társadalmi közösségében él, ezt a közösséget akarja és vállalja és minden munkáját elsősorban kisebbségi meliorizmusból kezdeményezi. A csehszlovákiai magyar társadalmi élet kispolgári idillizmusából indul az összmagyar társadalmi formák kritikája és megváltoztatása felé. Innen: a kissebbségi magyar determinációból és az összmagyar keretből kell figyelni a mozgalom irányvonalát, a Sarlósok szocializmusát. A kisebbségi sors: biológiai valóság. Ezzel a valósággal aktíven áll szemben a mozgalom. Itt van az eltérő ösvény az apák paszszív politikai érdekvonalától. Az új nemzedék komolyan akarja a maga kisebbségi elhivatását reális tényezőkre helyezni. A csehszlovák-magyar kulturérintkezés lehetőségeit a Sarlósok mutatták meg, amikor megjelentek a csehszlovák haladó egyetemi hallgatók radovi nyári táborában. Itt szögezték le először a mozgalmuk kisebbségi pontjait is. A Vetés negyedik száma összefoglaló mozaikot ad ezekről a pontokról.

Terebessy János szerint: „az új magyar generáció a szocializmus tiszta világában akar találkozni a fiatal cseh és szlovák nemzedékkel, hogy együtt harcoljon az új etikai és, szociális embertípusért. A Vetés vezetőcikkét vendég írta, Kodolányi János budapesti író, aki a szocialista nemzedék kisebbségi harcát jellemezve megállapítja, hogy: „A csehszlovák köztársaság kapitalista organizáció, ami annyit jelent, hogy a termelőeszközök és termeivények bizonyos osztályok birtokában vannak. De jelenti azt is, hogy nem csupán egy osztály, hanem egyszersmind (az állam uralkodó nemzetéhez tartozó osztály birtokában is vannak”. Kodolányi nyilvánvalóan önkényesen használja a történelmi materializmus dialektikáját, mert hiszen Szlovenszkóban nemcsak az uralkodó nemzetnek vannak kapitalistái, hanem épúgy vannak kisebbségi kapitalisták is. A kettő között különbség szocialista szempontból nem létezik. Azt is Kodolányi írja, hogy „az elproletarizálódott magyarságnak a megmaradásáért folyó harcban a proletariátus eszközeit kell használnia”. A proletariátus eszköze: az osztályharc. Lássuk most hogyan értelmezik ezt a Sarlósok. Brogyányi Kálmán: Kisebbségi magyar küldetésünk című írásával vezeti be a lap ideológiai fölvonulását. Ez a cikk összesűrítve adja az egész mozgalom sui generis lírai társadalom- és kulturszemléletét „A megértett magyar történelmiség hite indít el munkánkra — írja Brogyányi: — Hitünk, az alkotás vágya, magyarságunk örök emberi értékű kiteljesítése. És mi a magyar élet keresztültaposott, visszatartott vágyakozásait bocsájtjuk magunkban e távlatok felé. Megakarjuk teremteni befelé a kisebbségi magyarság osztálytalan, harmónikus emberi egységét. Kifelé az egyetemes magyarság gondolata gyűl terveinkben valósággá... Emberi közös sorsunk, dunamedencei (megkötöttségünk az élet ezer fonalával vert egységgé a környező népekkel. Igazságos kiegyezést és közös történelmi sorsmegoldást keresünk, hogy az örök ember szociális jóságába, az életmunka és kultúra ritmusába oldhassuk őrtálló merevségünk. A szívós jóság, kitartó okosság szerszámaival dolgozunk. A magyar nyelvterület északi részéről, a sziklás hegyekbe átmenő föld józanabb vidékéről tekintünk szét dunamedencei napjainkon. A tegnapokban Kossuth Lajos fanatikus hite, Jászi Oszkár tragédiába csukló akarása a holnapokban felszabadító valóságunk”. Első pillantásra megállapítható, hogy itt egy színtézisről van szó. A színtézist elemeire kell bontani. Nem tudjuk: mi az a „megértett magyar történelmiség hite”, nem tudjuk: mi az a „kisebbségi magyarság osztálytalan harmónikus, emberi egysége”. Lehetséges, hogy a kettő logikus kauzalitásban van egymással és ez akkor szociológiailag azt jelentené, hogy a Vetés körül csoportosuló fiatal gárda a magyar történelem hitével nem szocialistának, hanem Harmonie – Apostelnek csap föl. Osztálytalan társadalom lehetőségei ott kezdődnek, ahol a mai osztálytársadalom és kapitalista világrend tökéletesen megszűnik. Ám erre előbb fel kell készülnie egy magát szocialistának valló generációnak. Ez a felkészülés pedig, amig szocialisták vagyunk és pedagógiában maradunk, jelenti a modern társadalomtudomány analitikai módszertanát: a történelmi materializmust. Ez pedig mindenesetre a líra helyett a kisebbségi és az egyetemes magyarság teljes analízisét kívánja, úgy a multban, mint a jelenben. A holnapok felszabadító valósága aztán innen veheti kezdetét. Ha átesett a régi társadalmi egyenlet megoldásan, kerül csak a színtézis eredményéhez a mozgalom.

Az ideológiai program szélesebb freskóját Balogh Edgár színei komponálják. A kisebbségi kérdés című írásában így határozza meg az új nemzedék feladatát a mozgalom vezetője: — „A kisebbségi sorsba jutott magyarság-darab öncélú kisebbségi magyar munkaegységgé akar szervesülni és csakis ezen az államalkotó többségtől gyökeresen eldifferenciált nemzeti munkaegységen keresztül hajlandó résztvenni az állam átfogóbb munkaközösségében. Az új nemzedék olyan értelmiséggé akarja, magát fejleszteni, amely a maga szaktudásával a dolgozó tömegek érdekein nyugvó kisebbségi magyar munkaegység megteremtésére képes”. Ugyanez a szerző négy oldallal odébb következőkép határozza meg az irredentizmust: Van államirredentizmus és van etnográfiai irredentizmus. Az államirredentizmus feudális nemzetközi eredetű s egyrészt gazdasági, másrészt történelmi tényezőkre vezethető vissza. Az etnográfiai irredentizmus szerinte magától értetődő, a magyarság a maga kisebbségein keresztül a környékező népekkel való gazdasági és történelmi kiegyezésre tör. Szóval: elismeri, hogy mindkét irredentizmus gazdasági és történelmi tényezőkre vezethető vissza, de nem látja hogy mindkettő így lényegében egy és ugyanaz. Mert: minden gazdasági és történelmi valóság formát követel magának: államot. Egy állam keretében nem szeparálódhatik a tőke nemzeti színek szerint, mert ha a feudális hatalom nemzetközi volt: — százszorosan nemzetközi a mai világkapitalizmus. A kétféle irredentizmus egyetlen irredentizmus ideológiáját adja végeredményben. Szociológiai látás itt sincsen tehát. Érdekes, hogy Balogh Edgár a Sarló generációs szándékát egyszer szocialistának nevezi, egyszer pedig (a 11. oldalon) „a korszerű idealizmus befogadásának és realizálásának Szlovenszkó jövendő életében”. Ekkora önkényes heterogénitás van a Vetés ideológiájában.

 Tisztalátású, szocialista vonalú, egyenes írása valójában csak Jócsik Lajosnak van a regősmozgalomról. Mennyire igaza van. Jócsiknak mikor ezt írja: „Minden mozgalom tisztulása az irányító egyének ideológiai tisztulásától függ”. Látjuk tehát, hogy a csehszlovákiai magyar ifjúság Sarlós mozgalma mindenképpen progresszív törekvéssel jön. Ez a törekvés már önmagában is értékítélet, mert össze van forrva a javítás és tökéletesítési gondolatával. Szocializmust vallók a Sarlósok, de még nem vonják le a következtetéseket. Ideológiájuk zavaros és tapogatódzó, de vannak már tetteik. Színtézisük nemzeti és szocialista mozaik, de a fő, hogy léteznek és a színtézisnek mozgatói. A szocializmus eszménye lassan keresztül töri az atavisztikus félelmet és tiszta szögekben helyt foglal a mozgalom ideológiájában. A Sarló célját egyelőre jól látják a vezetői: hogy minél több hívet szerezzenek a mozgalomnak; minél több fiatalembert állítsanak be a magyar társadalmi és kulturális-javítás és tökéletesítés gondolatfrontjába. Nem több és nem kevesebb, amit várni lehet tőle: magyar szocialista szellemi arisztokráciát. Erős állású értelmiségi szocializmust.