A külvárosi orvos L. P. Celine; regényének a cime pedig: „Utazás az éjszaka mélyére”. A regény remekmű, tul azon az üzleti izű beharangozáson, ami a kiadóknak ma már szinte lelkiismeretbeli kötelessége és amely ténykedésükben őket a kommünikéirókon kívül a kritikusok, hivatásos dicshimnusz zengedezők és egyéb bábaasszonyok fogadott hadserege kiséri. Külvárosi orvosnak lenni ma már csak annyiban polgári foglalkozás, minit mondjuk külvárosi éjjeliőrnek, vagy külvárosi uccaseprőnek, legjobb esetben külvárosi csatornatisztítónak. Speciális helyzete csak azt teszi részére lehetővé, hogy relative mélyről lássa a körülötte bomladozó életet és a saját maga élete is bizonyos mélységeket érhessen el. Celine külvárosi orvos, de egészen más értelmezésben mint ahogy tegyük fel Voltaire csehországi papirgyáros. G. B. Shaw biztosítási ügynök, vagy Gorkij pékinas volt. Remekműve magán viseli polgári foglalkozásának minden hatástalan jelét, akárcsak receptjei és diagnózisai, amelyeken keresztül inkább kórtüneteket jelez, mint gyógyulási lehetőségeket, nemcsak polgári működésének e perifériájára, hanem még a perifériákon is tul, Afrikában, Amerikában és Európa »szűkebb belterületeire is vonatkoztatva. E kül- és belterületek eseményeire, nagyon is aktuális eseményeire, intézményeire és eszméire, de mindig olyan tónusban, hogy szinte látja az ember maga előtt ezt a külvárosi orvost, akinél senki jobban e világon nem kívánja, hogy betege minél előbb pusztuljon bele átkos nyavalyáiba és kiszenvedjen. 2. A remekmű is árucikk. Társadalmunkra jellemző, hogy a remekművek iránti kereslet nem éri el a selejtes produkciók iránti kereslet fokát. Ez korántsem a remekművekre vagy a selejtes produkciókra jellemző, hogy ismételni legyek kénytelen, hanem korunkra és annak remekbekészült társadalmára. Remekműnek lenni továbbá korántsem jelenti azt, hogy tökéletesnek lenni. Ez a szó, hogy tökéletes különben is magával mit kezdeni nem tudó emberiségünk egyik legfelelőtlenebb és leghaszontalanabb értékjelzője, amit éppugy alkalmazhatunk a Bata cipőre, amely 6 pengőért kapható, jól van sveifolva, a kirakatban fénylik, akár a tavaszi nap, de idő előtt szétrongyolódik, akár egy álom. A Bata cipő is tökéletes a maga nemében, akárcsak egy jólfejlett gyomorrák is tökéletes, vagy a szomszéd vizfejü fia is az a maga nemében. Ily értelemben véve tökéletes irás e regény, tökéletlen kompozíciójával, kimeríthetetlen figuraraktárával, émelyítően plasztikus Afrikájával, Amerikájával és Európájával, kültelkeivel és belterületeivel, a háborúval, lógósokkal, afrikai vad benszülötteivel, csirkefogó ügynökeivel, szemforgató abbéjaival, mozit látogató hülyéivel, csökönyös, nyakas és gonoszan zsugori kispolgáraival, e kispolgárokra vadászó gyilkos Robinsonnal és mindenekfölött magával a szerzővel, aki Ferdinand Bardamu cinikus figurájában bukdácsol az eseményeken és a kétségbeejtő förtelmeken keresztül. 3. Mi történhetik azzal a világgal, amelynek egy belterületen fekvő kültelkén ilyen kétségbeejtő diagnózist állit fel egy orvos? Aki a szerelem kielégítő megtestesülését először egy kis amerikai prostituáltban találja meg, későbben egy dus izomzatu cselédlányban. Aki becsületesebbnek tartja faképnél hagyni kétségbeejtő betegeit, mint hazudozni nekik édes meséket a gyógyulásról és az élet visszatéréséről. Nyilvánvalóan csak ezen a világon van jövője ennek a világnak, ez a legprecizebb meghatározás. Ezen a világon, amely a kereslet és a kínálat megingathatatlan törvényei alapján kitermelte a vérbajt, a gyomorrákot, a nyomorékot, a hazudozót, a mazochistát és a szadistát, az egy kerékkel többel rendelkező bolondot éppugy mint az egy kerékkel kevesebbel rendelkező félhülyét. Végsőkig menve az ős csirasejt megfertőzöttségéről lehet itt csak szó, amennyiben ezt a kézenfekvő magyarázatot elvetjük, agy magunk mögött égetjük fel az utolsó hidat és szegény, épnek, sajnos, már nem igen mondható agyunkat fosztjuk meg a tisztánlátás reményétől.

4. Celine kötete kissé vigasztalan és szelíd lelkeket könnyen kétségekbe ejtő. Vigasztalansága kibírható, nem tulzott, mondhatnám tiszta szivvel, hogy nem vigasztalanabb egy csalódott szerelemnél, nem sivárabb egy toloncháznál, nem kibirhatatlanabb egy házsártos anyósnál, amik viszont hogy kibírhatók, mi sem bizonyítja jobban mint hogy realitások, léteznek ezen a világon, sőt mi több, léteznek, sőt megvalósultak, a kereslet örök törvényei szerint, egyikünknek örömére, másikunknak melankolikus bánatára. A külvárosi orvos Celine lehangoló diagnózisa nyomán legboldogabbak azok, akik e terjedelmes recept tanulmányozása után azonnal hinni tudnak a beteg közeli elhalálozásában. A beteg sokkal betegebb ennél, sakkal betegebb semmint hogy jólnevelt egyénhez illően szépen meghalna, nem, sajnos, a beteg nem hal még meg, nyomorékká lesz halott helyett, és ez a legrettenetesebb. A világnak és emberiségünknek e perspektiváját Celine csak sejteti, kezével eltakarva szemét az események e sötét partján. Tudja hogy nem háládatos valami prófétának lenni. Prófétának és világmegváltónak. Amit e nyomorékul beteg világ kibír, legfeljebb egy diagnózis; és aki még ezt adja, annak is börtönben vagy őrültekházában a jól megérdemelt helye. (Budapest)