A jámbor halandó, akinek az élet rengeteg vonatkozásában gyufára van szüksége, nemis sejti, hogy a gyufaszál fellobbanó lángja milyen éles fényt vet társadalmi berendezésünk összefüggéseire. Az élet malomkerekei között őrlődő munkás, paraszt, kispolgár nyögve izzadja ki magából a társadalmi egyenlőtlenség anyagi kifejezőjét: a profitot, a járadékot. Ezt azonban inkább csak úgy ösztönösen érzi, mint tudja. Az államnak, városnak fizetendő egyenes adók ágaskodó summái azok, amelyek egy kissé megbolygatják a tudatát. Bár a hazafiság hivatalos prédikátorai azzal nyugtatják meg, hogy az adók a nemzet egyetemes érdekeit védő állam fentartására szükségesek. De a dolgozók széles rétegei még csak nem is képzelik, hogyan lehet egy rókái-ól nem két, hanem szinte számtalan bőrt lehúzni. A legcsekélyebb bevásárlásnál nyomon követik őket a láthatatlan állami és magán adószedők és anélkül, hogy csak sejtenék is, irgalmatlanul behajtják rajtuk a maguk részesedését. A közvetett adók ezernyi rejtett formája, a bankok uzsorahaszna, a trösztök monopólsarca iszonyú vámpírként szivja a társadalom termelőrétegeinek életerejét. Egy ilyen láthatatlan adószedő, szipolyozó a — gyufa. Igen, a senkinek sem ártó „biztonsági gyújtó”, amelyet csak a kis gyerekek elől kell elzárni, a tőkés termelési rend fejlődési tendenciája folytán, veszedelmes gazdasági nagyhatalommá vált. A haza gazdasági, főként ipari felvirágoztatásáért lelkesülő honfiak keble büszkén feldobban, ha olvassák a gyufadoboz címkéjén; „Szikra. Biztonsági gyújtó. Magyar gyártmány”. Az osztrákok, akik mindig praktikusabbak voltak, már felismerték a modern idők szellemét. Abból indulva ki, hogy „mindenki a maga módján üdvözül”, a „hazai” vagy „osztrák gyártmány” nagyon is általános fogalma helyett, a modern osztály és párttagozódásoknak megfelelően, a legkülönbözőbb társadalmi és politikai egyesülések címkéjével ellátott gyufát hoznak forgalomba. A zsidó tőke és az ausztrobolsevizmus ellen küzdő horogkeresztes vagy kakastollas fascista éppen úgy megkapja a maga fajtiszta gyufáját, mint a szocialista „Természetbarát”, vagy a Palesztináért lángoló cionista. Csak a címke egyik sarkában szerényen meghúzódó „SOLO” négy betűje árulja el, hogy az mind a nemzet, vallás és fajnélküli gyufatröszt gyártmánya, amelynek csak falazó vállalata a SOLO. Viszont meg kell jegyezni, hogy nálunk már 10 év óta irtják az osztályharc eszméjét, mig az osztrákok egyenlőre még csak elméletileg végezték ki ezt a szörnyet.

Ha valaki annak idején nem kisérte figyelemmel a gyufamonopóliumos törvény parlamenti tárgyalását, úgy halvány sejtelme sincs arról, hogy a honi ipar pártolása címén, évente sok millió pengő vándorol ki az országból, egy nemzetközi tőkehatalom, a gyufatröszt óriási nyereségeinek fokozására. Ez természetesen nemcsak Magyarországra, hanem a legtöbb európai és tengerentúli államra, köztük Romániára is vonatkozik. Mi ez a koloszálís világszervezet? Hogyan jutott mai gazdasági és ami ezzel egyértelmű, politikai hatalmához? — Svédország, amely mindig vezetett a gyufagyártás terén, volt a tröszt kiindulópontja. Kreuger & Tol építkezési társaság egymásután vásárolta meg a svéd gyufagyárakat, saját kezébe koncentrálva, nemcsak az egész termelést, hanem az elosztást is. Az így megszerzett monopólium által, a svéd fogyasztók korlátlanul ki lettek szolgáltatva a tröszt árdiktaturájának. Ezt kellően illusztrálja az a tény, hogy mig a kereskedelmi árúk általános indexe az 1914 évhez viszonyítva, 150, addig a gyufáé 287, tehát majdnem háromszor anynyi, mint 1914-ben volt. A koncentrált tőke expanziv természetének megfelelően, a svéd gyufatröszt nem elégedett meg a belső piac korlátlan uralmával, hanem további hódításokra törekedett. 1923-ban megalakult az International Match Corporation (Nemzetközi Gyufa Érdekeltség) amelynek 42 gyára van, főként az Egyesült-Államokban. Az érdekeltség részvénytöbbsége a svéd gyufatröszt kezében van, amely viszont a Kreuger & Tol társaság tulajdonát képezi. A külföldi piacok meghódításának módja rendkivül érdekes. A gyufa bevitele elé emelt vámok gátja nem volt akadály a tröszt számára, mert egyszerűen „önálló” nemzeti-részvénytársaságokat alapított, amelyek a tröszt titkos ellenőrzése alatt állnak. A trösztnek leginkább ellenálló versenytársak egyike a japán gyufaipar volt. Ez, a rendelkezésére álló rengeteg nyersanyag és a rendkivül alacsony munkabérek mellett, hosszú ideig sikeresen konkurált a tröszttel. Végül azonban sikerült a trösztnek a japán gyufaipar függetlenségét is megtörni és ma az a helyzet, hogy a világ gyufatermelésének 80 százaléka a tröszt kezében van. Némely országban dumping útján, máshol az államnak folyósított kamatozó kölcsönök révén szerezte meg a tröszt a gyufatermelési és eladási monopóliumot.

A szükséges fa és vegyi nyersanyagok biztosítása céljából a tröszt óriási erdőségeket és bányákat vásárólt Svédországban, Romániában, Lengyelországban és másutt.

A tröszt négy társaságának: International Match Corporation, Svedisk Tendstyckör Comp., Kreuger & Tol és Svedisk-American Investment Corporationnak tőkéje 900 millió svéd korona (250 millió dollár). Ebből 200 millió svéd tőke, míg a többi, különböző országokból származik. A tröszt egész tőkéje mindössze csak 10 százalékban svéd eredetű, úgyhogy jogosan állítható, miszerint a vállalat meglehetősen... kozmopolita. A tröszt természetesen tekintetbe veszi, hogy melyik ország adótörvényei a legkedvezőbbek a számára. Ennek megfelelően, tőkéjének egy részét Hollandiában helyezte el az Administratie Maatschappij Algemeene voor Nyverheidswaarden (Ált. Gyufa R. t.) formájában. De hogy még e kedvező adótörvények is lehetőleg megkerülhetők legyenek, a tröszt rendes részvények helyett bizonyos fajtájú kötelezvényeket bocsájt ki (participating debentures-adóssági részesedés).

A honi ipar hazafias maszkjáben fellépő hazátlan gyufatröszt a gazdaságilag gyönge államok piacát az üres államkasszákon keresztül hódította meg. Az alábbi táblázat szemléltető képet nyujt az eddig meghódított európai és délamerikai országokról:

Franciaország................... 75$

Jugoszlávia....................... 22’’

Lettország........................ 6’’

Litvánia............................ 6’’

Magyarország.................. 6’’

Románia.......................... 31’’

Ecuador (Délamerika)...... 3’’

Németország.................... 500 márka

Görögország.................... 1 font st.

A perui kormánnyal kötött szerződés értelmében, a tröszt, az államkasszának fizetendő évi 200 ezer font ellenében, megkapja a gyufa-árusítási monopóliumot. A monopólium következtében, Peru azon felette kétes hírnévnek örvendhet, hogy ott kapható a világ legdrágább gyufája u. i. egy szál gyufa ára 1/8 cent 1 — Hogy mit jelent a gyufatröszt magyarországi monopóliuma, arra nézve csak néhány adatot: a szabad gyufagyártás, eladás és behozatal idején I doboz gyufa 84 szálat tartalmazott és az ára 7 fillér volt. Jelenleg, a monopólium életbelépése óta, csak 56 szál van benne, de az ára 8 fillér. Viszont a mennyiség és árkülönbözetért kaptunk szép színes gyufaszálakat 1 A kormány, amelynek annyira a lelkén fekszik a „honi” ipar sorsa a gyufadrágítás ellen öngyujtóval védekező, dolgozó kis existenciákat súlyos adóval büntette, hogy teljesen zavartalanná tegye a hazátlan gyufatröszt monopóliumos kizsákmányolását. De magával a kölcsönnel is, brilliáns üzletet csinált a tröszt. A megállapodás szerinti és hivatalosan 36 millió dollár helyett, a magyar kormány csak 33 millió és 120 ezer dollárt kap. A tröszt t.i. 92 százalék kibocsájtási árfolyammal jegyezte a kölcsönt. Ami annyit jelent, hogy a magyar kormány minden 100 dollár helyett, tényleg csak 92 dollárt kap és a többi 8 dollárt a tröszt kibocsájtási jutalékként megtartja sajátmagának. Viszont a magyar állam 36 millió dollár tőkét és megfelelő kamatait köteles visszatéríteni. Minden hasonló kölcsönügyletnél kap a hitelező kibocsájtási jutalékot, de 8 százalék, példátlanul horribilis. Összegezve tehát a képet, a tröszt a kölcsön fejében megkapta a gyufagyártási, eladási és behozatali monopóliumot, ami a gyufa ára, mennyisége és minősége feletti korlátlan rendelkezést jelenti. Továbbá a névlegesen 36 millió, de a valóságban csak 33 millió és 120 ezer dollárért visszakap 36 millió dollár tőkét és annak 50 évi 5 százalékos kamatját. Hasonló feltételekkel kötött magánjellegű kis hitelügyletnél, a hitelezőt már régen lecsukták volna, mint szemérmetlen uzsorást. A tröszt előtt boldogan hajlonganak a kormányok, hogy az egyáltalán kegyeskedett, a kétes gazdálkodás következtében kiürült államkasszáikat figyelemre méltatni.

A trösztök horizontális és vertikális fejlődésének megfelelően, a fő-részes Kreuger & Tol-nak nemcsak szorosan a gyufagyártással összefüggő, hanem attól teljesen független érdekeltségei is vannak. Bankokkal, ujságokkal és a különböző országokban bérházakkal rendelkezik. Az utóbbi időben érdeklődni kezdett a faipar iránt is és megvette Északsvédország erdőségeit és fűrésztelepeit. Finnországgal tárgyalásokat folytat, ottani erdők és fűrésztelepek vételéről. Középsvédországban ércbányái (Grengesberg) és vasútai vannak.

A tröszt szervezetileg így épül fel ; a fő érdekeltség Kreuger & Tol, amelynek rengeteg fiókvállalata van. A gyufatröszt, ennek altrösztje. A tröszt értéktőzsdei pozíciója erős. Az egész tröszt tözsdei értéke 1929 áprilisban 2 milliárd 404 millió svéd korona volt (kb. 670 millió dollár).

A fontosabb országok közül, egyedül a Szovjetunió nincs a tröszt hatalmában. A gyufakapitalisták természetesen szeretnék ezt az országot is meghódítani. E törekvésük azonban hajótörést szenved azon körülményen, hogy a szovjetállam, saját léte veszélyeztetése nélkül, nem mondhat le az általa teremtett iparok szocialista alapjairól és piacát nem szolgáltathatja ki a zsaroló kapitalista trösztnek.

35 ország gyufagyári munkásainak száma 1927-ben 60.000 volt. A gyufagyári munkások fizetése a legnyomorúságosabb: 1—2000 svéd korona (280—560 dollár) évente. Ivar Kreuger főigazgató jövedelme az utolsó évben „csak” 2 millió svéd korona volt (kb. 560.000 dollár). Tehát kb. annyi, mint amennyiből Kreuger úr 2000 munkása egy évig a létét tengeti.

A német infláció szörnyű nyomorából nagyranőtt Stinnes koncern roppant arányaira és hatalmára emlékeztető, nemzetközi gyufatröszt a tőkekoncentráció legmagasabb formáját mutató gazdasági világhatalom. Ezzel szemben a munkásság szervezetei még mindig a koncentrációnak azon alacsony fokán állnak, ahol a tőke 20—25 évvel ezelőtt állott és még így is több, egymással szembenálló táborra oszlanak. Hogy ez mit jelent az egyes országok és az összmunkásság helyzetére, azt az angol bányászoknak az egész világon bámulatot keltő hősies- és hiábavaló küzdelme kellően illusztrálja. De hogy értekezésünk tárgyával, a gyufatröszttel összefüggő példát válasszunk; a tröszt svédországi (Grengesberg) vasbányájának munkásai hét hónapi sztrájk után kénytelenek voltak a munkát, minden eredmény nélkül, ismét felvenni, mert a tröszt az Északafrikában vásárolt bányákból exportálta a nyersvasat. Nagyon valószínű, hogy az arab és svéd munkás bére közötti különbség, kellően fedezte a szállítási költségeket. A gyufatröszt főigazgatója, Ivar Kreüger büszkén és gúnyosan jelentette ki egy intervjuoló ujságírónak: „Mi teljesen figyelmenkívül hagyhatjuk a munkásszervezeteket. Azok, számunkra mit sem jelentenek”. Miért? — Mert a különböző országok proletáriátusa közötti kapcsolatok annyira gyöngék s egy ország gyufagyári munkásainak sztrájkja eleve is teljesen eredménytelen. (Bécs)