I.

Amerikában az elmult esztendők folyamán nagyot lendűlt a felnőttek oktatásának mozgalma. Az „Adult Education Movement” most már behálózza az egész országot, s az európai szabad líceumokra emlékeztető s mégis eltérő törekvések szerves alkatrészei a politikai demokrácia erkölcsi filozófiájának. Nagyon is tisztában vagyunk azzal, hogy az „erkölcsi filozófia” fogalma marxista szempontból frázis, tény azonban, hogy a számottevő amerikai pedagógusok közül számosan hisznek benne s működésük célja összefügg ezzel a motívummal. Tudom, hogy olyan kiváló amerikai pedagógusok, mint John Dewey, Everett Dean Martin, Casvell A. Ellis, akik cselekvő tevékenységükkel és elméleti munkálkodásukkal alaposan kiveszik részüket a felnőttek oktatásából, minden racionális életfelfogásuk ellenére, minden pszichológiai és szociológiai képzettségük dacára a humanitásnak a kor szempontjaival számoló, szinte azt mondhatnám, vizionárius alkalmazásával igyekeznek feladatuknak eleget tenni. Történeti és nevelési elveikben lehetnek eltérések, mint ahogy kétségtelenül vannak eltérések a newyorki „The People´s Institute” és teszem fel a Cleveland College” irányítása között, de egyben a radikálisok és liberálisok (jobb fogalmak hiányában ezeket kell használnom) megegyeznek, s ez. a következő: a felnőttek oktatása Amerikában az emberségesség elvének alkalmazása az ismeretek terjesztésének segítségével..

S mert ez a szempontjuk, s mert ugyanakkor tisztában vannak azzal, hogy az ország szörnyű gazdasági válságon megy át, amelynek következményei kiszámíthatatlanok, s tudatában vannak annak is, hogy a polgári züllöttségből eredő sophisticated láz megmérgezte a mai amerikai fiatalok és felnőttek jelentékeny százalékát, tehát a megoldhatatlannak látszó gordiusi csomót úgy próbálják megoldani, hogy minden korszerű kérdést a lehető legtárgyilagosabb elvek érvényesítésével belevisznek tananyagukba. Mialatt a tanár irányit, a felnőttek értelmére, ítélőképességére bízza, hogy a megszerzett ismeretet miként értékelik nemcsak gyakorlati, hanem világnézeti szempontból is. Ismerek intézményt, amely kitünő szolgálatokat teljesít a felnőttek oktatásának terén, ahol a történelem tanára a történelmi materializmus alapján kezeli tárgyát; a pszichologia tanára a legszélsőségesebb „lélekgyilkoló”, de tudást a maga módján szolgáló elvek szerint tanít, viszont van tanár, aki gyógyíthatatlanul konzervatív. Ez a látszólagos rendszertelenség, ez a felszínes szempontból vett iránytalanság egy magasabb rendszer, sőt rend szolgálatában áll. Egyértelmű a hallgatók értelmének megbecsülésével. Ez nem jelenti azt, hogy a tanár ráerőszakolja véleményét hallgatóira; ép az ellenkezőjét, azt ugyanis, hogy a tanár maga elvárja hallgatóitól, hogy legalább olyan agymunkát végezzenek, amikor tanulnak, mint amikor ő tanít. A tanár informál, s legfeljebb akkor reformál, ha a hallgató kész a reformálásra.

A tizennyolcadik század felvilágosodottságából eredő tárgyilagosságra irányuló nevelési felfogás ellenére nyilvánvaló, hogy a legtöbb esetben a felnőttek oktatásában is, akárcsak más természetű iskolákban, az uralkodó eszmekör azonos az amerikai Egyesült Államok politikai és társadalmi alkatának ideológiai pilléreivel. A világ óriási vajudása ellenére itt még mindig hisznek abban, hogy a jeffersoni és lincolni eszmék, megfelelően alkalmazva, jobban felelnek meg az emberi természetnek bármely más eszménél. Nem szabad azt hinni, mert például a Carnegie Foundation belevetette magát a felnőttek oktatásának mozgalmába, ennélfogva az indítóok elkerülhetetlenül hazugság. Lehet, hogy a mozgató erő a be nem vallott osztályöntudat a szó demokratikusan értelmezett felfogása szerint; mondom, lehetséges, sőt az az ember, aki az osztályharc elve alapján áll, meggyőződéssel fogja ezt a kijelentést tenni. Mindez azonban nem. mond ellent annak a valóságnak, hogy az amerikai Adult Education mozgalom semmiféle „hivatalos jelleggel nem bir; azaz tényleges működésében — mondjuk a tanár mozgási szabadságában — nem érezteti, hogy az „uralkodó osztály” pedagógiai eszköze. Jómagam cselekvő részt veszek a felnőttek oktatásában, ennélfogva kijelentésemtől távol áll az elméleti fontoskodás.

II.

A felnőttek oktatásának mozgalma vagy száz éves az Egyesült Államokban. A Chautauqua-nak nevezett szabad líceumok s a különböző open forum-ok tagadhatatlanul visszavezethetők a new englandi town meeting-ekre, ahol minden közt érdeklő kérdést a nyilvánosság előtt megtárgyaltak. A demokratikus felfogás, bármenynyire idejét multnak látszik, egyben modern: az emberi értelem felfogó képességét nem kicsinyli le. Olykor tulbecsülésére hajlandó. A mai értelemben vett nevelési mozgalom azonban a háboru végeztével indult meg. A háboru, ostobán romboló dühe dacára, rést ütött az amerikaiak sokszor nevetséges provinciálizmusán. A sikeremberek is rájöttek arra, hogy nemcsak pragmatikus filozófia van, hanem más is. Amerikai katonák az európai sáncárokból visszaérkezve, az egyenruhát felcserélték a civilruhával, de a szerzett nyugtalanságtól, a tudásszomjtól nem tudtak megszabadulni. S más körülménnyel is számolni kellett. A kenyérharc nehezebbé vált. Az élet bonyolultabb lett. Mig a multban az egyéni kezdeményező képesség számított, újabban az állás betöltésénél az iránt is érdeklődtek, hogy kinek milyen a képzettsége. Szóval az intellektus látóhatárának kitágulása s a megnehezült gazdasági harc volt az a két tényező, amely a felnőttek oktatásának mezigalmát siettette s működési terét kiszélesítette. Amikor a mozgalom megérett arra, hogy megszervezzék, megalakult az American Association for Adult Education, amely működésében annyira fejlődött, hogy két évvel azelőtt Londonban, a felnőttek oktatásának nemzetközi konferenciáján a dán delegátusokon kivül az amerikaiak szerepeltek a leghathatósabban.

A felnőttek oktatását különböző intézmények szolgálják. Az American Association for Adult Education jelentése szerint a mult esztendőben százezer férfi és nő hallgatója volt az esti iskoláknak. Az esti iskolák hallgatóinak javarésze bevándorló, aki angolul tanul. A mozgalom szempontjából ezek az esti iskolák tulajdonképpen elemi iskoláknak felelnek meg”. A bevándorlót megismertetik az angol nyelv törvényeivel, az amerikai alkotmánnyal, az amerikai történelem nagy vonalaival.

Magasabb fokú iskolákat jelentenek az ipari és „business-iskolák, s a „correspondence school”-ok (eszközük a levelezés utján való tanítás), de nagy részük annyira üzleti szempontok szerint irányítódik, hogy ismertetésük alig vág ennek a cikknek keretébe. Kellett rájuk utalnom, mert hallgatóik tulnyomó százaléka túl van a high school koron. A Young Men´s and Young Women´s Christian Association, a Knights of Columbus és a Hebrew Association ugyancsak ipari, technikai, kereskedelmi és college-szerű intézményeket tartanak fenn; ezekben az intézményekben elkerülhetetlen a vallási befolyás érvényesítése, ha nem is történik szembetünő módon. A hatalmas ipari és üzleti vállalatok, mint az „American Telegraph and ´Telephone Co.” s hasonló vállalatok, „education departament”-eket vezettek be munkásaik, hivatalnokaik részére. Ez az oktatás persze egyoldalú, majdnem, kizárólag a technikai szakmákat öleli fel, a cél a vállalatok részére szakképzettebb alkalmazottakról gondoskodni.

Sokkal komolyabban kell venni azt a szerepet, amelyet az amerikai felnőttek oktatása terén a könyvtárak töltenek be. Az American Library Association együtt működik a különböző egyetemi és college „extension divizion”-okkal. Négyezer amerikai városban, községben van közkönyvtár. Tekintélyes részüket az adófizetők tartják fenn, viszont nem szabad megfeledkezni Andrew Carnegie adományáról, amely lehetővé tette, hogy ezerötszáz amerikai városban ízléses könyvtárépületeket építhettek. A könyvtárak nagyszerűen vannak megszervezve. Az alkalmazottak javarésze nő; nemcsak kötelességből, hanem meggyőződésből informálják az érdeklődőket. Az American Library Association isemeretterjesztő füzeteket ad ki; minden könyvtár előadásokat rendez a felnőttek részére, s kezdve Einstein relativitási elméletétől Szovjet-Oroszország problémájáig, a szakértők minden életbevágó kérdést megvitatnak. Az előadások a legtöbb esetben ingyenesek. Annak illusztrálására, hogy a könyvtárak mennyire együttműködnek az Adult Education egyéb intézményeivel, személyes élményről emlékezhetem meg. Tavaly nyolc (angol nyelvű) rádióelőadást tartottam. Irókat, ismertettem. S a clevelandi könyvtár vezetőségétől kapott értesüléseim szerint a rádióhallgatók minden ismertetett könyvet kivétel nélkül kivettek a könyvtárból; s ha nem volt belőle elegendő példány, a könyvtár a szükséges példányokat beszerezte. Itt említhetem azt is, hogy a rádió, amelynek rendszerint olyan értéktelen a programja, mint amennyire művészietlen az amerikai film, időről-időre ráébred kulturális jelentőségére. Ez alatt azt értem, hogy zenei és irodalmi programja néha olyan, hogy használ a felnőttek szellemi életének.

Meg kell említenem a muzeumokat, amelyek a felnőttek oktatásának fontos tényezői. A muzeumok vezetősége rendesen képzőművészeti, de gyakran egyéb tárgyú előadásokról gondoskodik. Ezeket az előadásokat munkások ép úgy hallgatják, mint a polgári társadalom képviselői. Megemlítendők a klubok, templomok, ahol előadásokat, vitaestélyeket rendeznek, s ahol csekély belépődíj ellenében a hallgatóknak módjukban van megismerkedni a kinai bölcselettel, a francia kulturával, vagy az evoluciós elmélettel. Külön hangsulyozni akarom azt az amerikai szokást (s szerintem jó szokást), hogy családok kitünő nevelőket, írókat, művészeket meghívnak otthonukba, s a vendégeknek vacsora után azzal kedveskednek, hogy valami korszerű kérdésről színesen, elevenen előadott információt kaphatnak.

A felnőttek oktatásának terén azonban a tudományos szempontból vett legfontosabb munkát a college-ek végzik, helyesebben az egyetemekhez, college-ekhez beosztott „adult college”-ek, amelyeknek tanárai nem egy esetben elsőrangu pedagógusok, sokszor költői a tanításnak Teremtő, formáló, felfedező munkát végeznek. Érdekes megfigyelni egy-egy ilyen tanár, vagy „lecturer” tantermét, ahol a művelődni akaró levélhordó mellett ott ül a Jale egyetemet végzett orvos, a. gépirókisaszszony mellett a Smith collegeet végzett társaságbeli hölgy. Egymásmellett ülnek a tárgy iránti szeretetből, s ámbátor a tanárnak vajmi gyakran nehéz eltalálnia azt a hangot, amely a hallgatók keresztmetszet intelligenciájának megfelel, mégis eléri célját, mert abból a felfogásból indul ki, hogy akik a kurzusra beiratkoztak, azokat a tárgyszeretet hozta a tanterembe, s a tárgyszeretet inspirációja az értelem felfogó képességének.

III.

Mi történik a munkások oktatásának ügyében? Voltaképpen nagyon kevés az osztályöntudatos amerikai munkás. Aki van, annak is többsége a bevándorlókból kerül ki. Amint ismeretes, az American Federation of Labor-ben szervezett munkásság eszmekörében inkább kispolgári, mint proletár. Ilyen körülmények közepette érthető, hogy a kimondott munkásliceumok, ahol a munkásság osztálysorsa alapján foglalkoznak a nevelés, tanítás kérdésével, csak az elmult esztendőkben keletkeztek, s egyelőre inkább a kísérletezés, mint az eredmény stádiumában vannak... Konzervatív munkásnevelő intézmény az American Federation of Labor-rel együttműködő Workers Education Bureau, amelynek megbízottai az ipari és bányaközpontokban a munkásoknak előadásokat tartanak, s könyveket írnak a részükre, amelyek a munkásokkal meg akarják ismertetni az amerikai munkásság mozgalmainak történetet, a nők szerepét a munkásmozgalmakban, a „trade union” szerepét a modern civilizációban s hasonló kérdéseket. Minden nagyobb városban van „Labor College”.

Szélesebb látókörü intézmény számba megy a Brookwood Labor College”, amelynek két éves kurzusában azokat az embereket nevelik ki, akik hivatásszerűen részt karnak venni a munkásmozgalmakban. A hallgatók között hivők vannak és atheisták, konzervativek és kommunisták, bevándorlók és született amerikaiak, keresztények és zsidók. Tananyaga gazdag, változatos, természetesen leginkább a társadalmi tudományokat hangsulyozva.

Radikális színezetű az International Ladies Garment Worker´s Union-jától fenntartott Workers Universitty.

Meg kell említenem azokat az amerikai és bevándorló „munkásotthonokat” is, ahol néha rendszeresen, néha bizonytalan időközökben a marxi ideológiának megfelelő elődások hangzanak el.

IV.

Már most milyen következtetésre lehet jutni az amerikai felnőttek oktatásával kapcsolatban? A helyzet az, hogy európai értelemben az amerikai „munkás liceum”-ok bizony kon?.ervativek, s amit osztályöntudatos munkásnevelésnek neveznek, az a kezdet nehézségeivel küzködik. Viszont bizonyos: általános emberi szempontból, a multtal összehasonlítva, fejlődés tapasztalható az amerikai felnőttek oktatásának terén. Ma rettentőbb a könyökharc, mint a multban volt, ugyanakkor azonban mindinkább gyökeret ver az a meggyőződés, hogy a helyesen értelmezett és alkalmazott tudás a jó élet egyik elengedhetetlen feltétele.

A tárgyilagosság megköveteli, hogy a felnőttek oktatásában résztvevők jóhiszemüségét s a legtöbb esetben hozzáértését ne vonjuk kétségbe. Bertrand Russel: Education and the Good Life c. művében megjegyzi, hogy a kellőképpen irányított nevelés eredménye az egészség, szabadság, boldogság, gyöngédség, műveltség. Meg vagyok róla győződve, hogy a felnőttek oktatását irányító amerikai nevelők ezzel a végső céllal erősitik meg lelkiismeretüket a fejlődésért folytatott harcban. A beteg zürzavarban, amely a mai amerikai életet jellemzi, egészséges hang a felnőttek oktatásának mozgalma. Hogy hová vezet: nem tudni. De hogy ki akar vezetni ebből a türhetetlen nyomottságból, az kétségtelen.