Tizenkilenc nagy petróleummezőt ismer a világ. Országokon, nemzeteken és kontinenseken át huzódnak ezek a mezők. Nincs történelemkönyv, amely nyilvántartaná ezeknek a birodalmaknak a keletkezését. S e birodalmak még sem árnyékvilágok. Kisértetiesen valóságosak és kísértetiesen hatnak. Vannak alkotmányaik, dinasztiáik, rabszolgáik s külön moráljuk. E birodalmak acélszondái a technika remek kivitelében, a hatalom szimbolumaiként emelkednek föl a szürke homokból s a barna zsiros televényü szántóból Észak-Amerikában, Dél-Amerikában, Ázsiában, Európában...

A petróleum története a mult század közepén kezdődik Penszilvániában. A szereplők, akik kezdetben körülveszik a nyers, hajdani évszázadok brutális férfiaira emlékeztetnek. Primitív barakk-táboraikban élnek ezer veszély közt, a törvény rendelkezéseit százszor és százszor lábbal tiporva. Valamennyi a 19. század gyermeke, bár profiljuk néha még a 9. századba sem illik. Életüknek két szilárd csillaga van: a spekuláció és a tranzakció. Ez a spekuláció és tranzakció állandó csillagzata a petróleum-ipar történetének.

A petróleum mai birodalmainak egyik megalapítója John D. Rockefeller él még. Hetven éves volt, amikor az életrajza megjelent. Ez az életrajz eredetileg legendagyüjteménynek készült legszükebb hivei körének, a petróleum hőskoráról. John K. Winkler ezzel a legendával szemben a petróleum király valódi (visszataszítóan valódi!) portréját rajzolta meg. Könyve (John D. Rockefeller: Transmare Verlag, Berlin) ugy viszonylik Rockefeller önéletrajzához, mint egy körözvény photografiája valami édeskésen megfestett szentképhez. J. K. Winkler azt az embert mutatja be, aki a világ képének megváltoztatásához üzletekkel, ipari vállalkozásokkal, spekulációkkal, háborúkkal, összeesküvésekkel és államcsínyekkel járult hozzá: s aki azoknak az uj birodalmaknak az alapitói közé tartozik, amelynek határai tekintet nélkül nyelvre, államokra, fajokra és kulturákra, egymás mellett, egymás fölött és egymásba futva vonulnak végig a világon. Winkler könyve „életrajz” s igy nem tekinthető szépirodalomnak. Ebben a tekintetben viszont jellemző, mily kevés az iró, aki felfedezte a petróleumot. A klasszikus témahagyományokhoz szokott irodalom még alig ragadja meg igazi és közvetlen témáit. A petróleum igazi eposzai (eposzai a spekulációnak és a tranzakciónak!) igy hiányzanak. Alábbiak tulajdonképpen csak a témát fedezték fel. Joseph Hergesheimer például (Tampico, németül Th. Knaur Verlag Berlin) még tisztára egyéni problémának látja s arról ir regényt, hogy a petróleum miként rontja meg az embert. Hergesheimer kétségtelenül látja azokat a sajátos összefüggéseket, amelyek a petróleum környezetében, a spekulációk és tranzakciók világában létrejönnek, a petróleum világának igazi törvényeit azonban nem látja. A petróleumpolitika okai és hatásai közt mozgó változatos játékot Upton Sinclair és B. Trawen látják először igazán. (Upton Sinclair a Petróleum (Malik Verlag Berlin), B Trafen pedig Fehér rózsa (Universitas Verlag Berlin) cimű regényében. Sinclair Dél-Kaliforniában töltött tanulmányévei nek eredményét foglai;a össze egységes képpé. Szorgalomban, lelkiismeretességben és felvilágosító buzgalmában (de nem művészi kivitelben) Zolára emlékeztet. Trawen a mexikói petróleumvölgyekben szerzett élményeit használja fel, hogy szenvedélyes vádiratát a petróleum ellen megirja. A petróleumvállalkozók brutális módszereit leplezi le, akiknek a jelszava: „Mit törődünk az emberrel? Pontos a petróleum!” — „A petróleum korszaka következik most. A petróleum korában élünk és a petróleum-imperializmus ül a nyeregben. A mostani s a legközelebbi két generáció élete a petróleumért való harcban fog kimerülni”. — Ezeket már egy publicista Louis Fischer mondja Petróleum-imperializmus (Neuer Deutscher Verlag, Berlin) cimü könyvében. Ludwell Denny hasonló megállapitásokra jut az Oelquellen-Kriegsquellen soraiban. (Orell Füssli Verlag Zürich). Mind a ketten a háboru utáni petróleumipar spekulációit és tranzakcióit tanulmányozták. Az eredmény viszszataszitó. A petróleummezők és a petróleumpiacok birtokáért folytatott harcok észrevétlenül a csataterek harcába vezetnek át... (Arad)