A nyár folyamán számos légi hadgyakorlatot tartottak a fegyverkező államok különböző városok fölött részint azért, hogy kipróbálják hogyan lehet a leggyorsabban és a legalaposabban valamely várost robbanó, gyujtó és mérgesgáz-bombákkal elpusztitani, elhamvasztani és gázzal elárasztani, másrészt pedig, hogy a légi támadások elhárítására gyüjtsenek tapasztalatokat. A pusztítás minden esetben „ragyogóan” sikerült, a második azonban az idén is, mint az előző években, negatív eredményhez vezetett. Valamennyi, a próbaháboru színteréül választott városban ugy tapasztalták, hogy a légi támadások ellen védekezni lehetetlen. A világháboruban még viszonylag statiszta repülőgépből tiz év alatt olyan fontos hadieszköz lett, amelynek jelentősége csak a puskaporéval mérhető fel. Ha elgondolkozunk a repülőgép szerepének lehetőségeiről a bekövetkező uj háboru esetén, akkor — már a repülőgép-technika mai fejlettsége mellett is — a következőket kell megállapítanunk:

A repülőgép megváltoztatja a háboru célját és karakterét. — Azelőtt a háboruk, még a világháboru célja is az ellenséges hadseregek megsemmisítése volt, az uj háboruban a repülőgép révén a háboru célja az egész ellenséges nép megsemmisitése lesz. Ennek megfelelően a hadszíntér is kibővül. Nem egyes országrészek, vagy egyes „csataterek” jelzik majd a „hadszintért”, hanem az egész ellenséges ország teljes terjedelmében. Mindezt a repülőgép teszi lehetségessé. A repülőgépnek módjában áll romboló anyagait az arcvonalak és a hadtápvonalak fölött mélyen az ellenség mögöttes országrészeibe szállitani és ott a nagy városokra, a nagy ipari telephelyekre, közlekedési gócpontokra, fegyver- és lőszergyárakra s minden más, a hadviselés szempontjából fontos helyre levetni. Mindez azonban azt is jelenti, hogy a „civil” lakosság elveszti azt a megkülönböztetett jellegét, mely a régi háborukban még megvolt. Civil ruha és uniformis nem tesznek majd különbséget, a hare általános s a háboru tényleg a népek háboruja lesz. Mindez azonban csak általánosságban utal a változásokra, amit a repülőgép százszázalékos hadi alkalmazása jelent. Megváltoztatja a repülőgép a „hadsereget” is. A modern hadsereg a hübéri zsoldos hadseregből fejlődött az általános védkötelezettségen alapuló néphadsereggé. Ez a néphadsereg nem valószinü, hogy rövidesen eltünik a történelemből, de valószinü, hogy a repülőgép ennek a néphadseregnek egészen más részeit avatja döntő tényezőjü harci szervezetté. A világháború folyamán tanui lehettünk, hogy a hajdani háborúk legfontosabb harci szervének, a lovasságnak milyen kevés szerepe jutott s a harci döntés sulya mennyire a tüzérségre (s csak másodsorban) a gyalogságra tolódott át. A jövő háborujában az utóbbi évek légi próbaháborúi után kétségtelen, hogy a tüzérségnél is hatalmasabb szerep jut majd a repülőgépeknek. A háború tulajdonképeni lefolytatói a repülőgéprajok és hadosztályok lesznek s az egykori harciszervek, (amelyeket valószínüleg kivétel nélkül szintén gépekre, tankokra, motorokra és harci automobilokra ültetnek) csupán a tényleges birtokbavételre, a pánik elfojtására, a tüzek eloltására s a zászlók kitűzésére lesznek majd szükségesek vagy pedig, — mert az ember végül is könyörületes! — a holtak eltakarítása s a sebesültek gondozása lesz a főrendeltetésük. A repülőgép konzekvens beszervezése a haditechnikába, amint megváltoztatja a háború célját és jellegét, úgy látszik megváltoztatja a hadsereg szervezetét ,is. Bármely nagyhatalom 15—20.000 harci-repülőgépből álló légi-flottája elégséges lesz a leghatalmasabb, háború megvivásához. Egy ilyen szervezet viszont minden tartozékával nem kiván több „katonát” 100—150.000-nél. Mily elenyésző szám ez a világháborúban résztvett nagyhatalmak 6, 7, 8 és 10 milliós hadsereglétszámához képesti Nem a régi hűbéri zsoldos hadseregek térnek vissza a maguk kicsiny létszámával és kivételességeivel?

— A gép a stratégiában is meg csinálja a maga forradalmát. (Nagyvárad)