Megjelent Arthur Holitscher regénytrilógiájának második kötete is. (Es geschiet in Berlin S. Fischer Verlag Berlin 1931.) Holitscher ezzel a trilógiával a mai tudat világát — mult, jelen, jövő — akarja megragadni három városon, Moszkván, Berlinen és New-Yorkon keresztül. Berlin-regényében Holitscher egy olyan társadalmat rajzol, amely az utolsó világháború sebeiből még ki sem gyógyulva tehetetlenül már egy ujabb világháboru felé tántorog. A regényben nagyon sok a mozgás és a szin, a zárt kép lekerekített egységes hatását azonban nem kapjuk. Hollischer mindent az érzelmei szerint lázadozó szemével lát. Az ilyen érzelme szerint tájékozott szemlélet nagyon épkézláb részleteket ragadhat meg, az olyan dialektikusan sok értelmű képazonban, mint a világ eltöredezik a kezei között s a még oly éles ceruzavonásokkal kirajzolt részletképek sem nyujtanak valóságos betekintést napjaink egyik legjellemzőbb életű városának valódi strukturájába, Viszont kétségtelen az az elvitathatatlan készség, amivel Holitscher ebben a költői riportageában is rendelkezik. Egész sereg ismert és ismeretlen figura tolong a regény lapjain. Irodalmi kokottok, politikusok, szalon dámák s ifjak, akik apjuk gazdagságát kávéházi lázadások tirádáiba pazarolják. Kiskocsma militáristák és pacifisták, orosz emigránsok és oroszországi megbízottak, ipari és szinházkonquistádorok s a nagyvárosi rumlinak minden más mindenütt felbukkanó és mindig a napi szenzációkhoz tapadó hősei. Holitscher felvonultat regényében dolgozókat is, ezeknek a rajzában azonban mindig a külsőségeken marad. Megrajzolja a. vagyon henyélőit s a kispolgári munkásmozgalom figuráit s a forradalmi pártot, amely önmagát és nem a tömeget mozgatja. Röviden: Holitscher lát mindent, rezignációval és életképtelenséggel s a regény lapjain ellenére a rengeteg tanulószoba-, vendéglő-, munkahely- és szalonbeli diszkuszióknak, sehol sem jelentkezik az a perspektíva, amely a tátongó ellentmondásokat, vágyakat és vádakat valami kivezető útra terelné. Holitscher az örök utazó és „lebegő értelmiségi” nem hiszi, hogy volna a világon ember, aki igazán gyökeret vert volna. Nagyon jellemző a regénynek a levegőjére, hogy ebben a Berlinben sehol és sohasem dolgoznak. Kétségtelen, hogy a mai társadalmak megtörése és mozgása a világvárosokban tapasztalható a legvilágosabban. Mindezek ellenére azonban az omló és recsegő homlokzatok mögött Berlinben is megtalálható a józan ész világa. A tegnap továbbépithetetlen Bábeltornya mögött a jövő metropolisa. (Nagyenyed)