A quantum- és az erőtérelmélettel kapcsolatban fejlődött ki a modern fizika leghatalmasabb alkotása, az Einstein nevéhez fűződő relativitási theoria. Ma már köztudomású, hogy az új világszemlélet szerint a Mindenség egy négydimenziós sokaság. E négy dimenzió a régi szemléleti kategóriákból: a három dimenziós térből és az egy dimenziós időből leszármaztatható. Ezzel egyidejüleg a tér és az idő egymástól való függetlensége az új fizikai felfogás értelmében megszüntnek tekintendő, A világnézet e merész reformjával azonban, mint Einstein és mások legújabb kutatásaiból kiderült, nem zárultak le a modern buvárkodás e sokat vitatott fejezetei.

Néhány hónapja annak, hogy maga Einstein számolt be arról, hogy a fizika területén ujabb általánosítások váltak szükségessé. A quantumelmélet és az erőtérelmélet csak akkor hozhatóak maradéknélküli összhangba, ha a fizika világát nem négy, hanem öt dimenziós térnek tekintjük. Ily módon sikerült a gravitációs és az elektromagnetikus jelenségeket teljesen egységes alapra hozni.

Az ezzel vonatkozásban levő részletezést, amely igen messzire vezetne, mellőzzük, Az a tény azonban, hogy a fizika világa megint olyan sajátságosan bővült, hogy a köznapi képzeletet szinte áthidalhatatlan nehézségek és szakadékok elé állítja, beszédes bizonyítéka annak, hogy a fizika és a mindennapi polgári fantázia egymásnak teljesen idegenek. A technika, a gondolkodás és a gazdasági események szédületes rohanása olyan mérvű, hogy a jelenkor társadalma és ennek átlagegyedei egyáltalában nem tudnak vele lépést tartani.

A logika és az ismeretelmélet területén — sokáig úgy hitték, hogy Kant kimondta az utolsó szót, pedig erre minden vonalon rácáfoltak az ujabb események, az ujabb megállapítások. A logika sem az a stabil, sohasem változó kristály, aminek tartották. Nő, dagad a képzeletünkkel, a tapasztalatainkkal, ismereteinkkel, a mathematikai mentalitásunkkal. Szinte azt lehetne mondani, a dialektika betört az exakt természettudományok területére is és az új mechanika messzire túlszárnyalta a dialektikusuk álmait is. Dialektika és mechanika nem az az ellentét többé, aminek a burzsoá irodalom tartotta. A fizika, a chemia, a tapasztalat és a gondolkodás tudományában még rohamosabb a változás, mint a gazdasági és társadalmi területen. A forrongás pedig általános, amely az Osvald Spenglerek minden erőlködése ellenére előre rángatja az emberiséget.

Az öt dimenziós tér fizikai szükségszerűsége azért is meglepetés, mert ez az öt dimenzió mar sehogyan sem hozható összhangba a kanti szemléleti kategóriákkal. Ha a 4 dimenziós térről sokan — bár helytelemül — azt állították, hogy csupán a régi értelemben! vett euklidesi tér és idő mesterkélt összevonásáról van szó, az 5 dimenziós tér ötödik dimenziójához semmi sem koordinálható, amiben a köznapi polgári gondolkodás, akár apriori, akár aposteriori hihetett, amit akárhogyan is megláthatott volna. Spencer úgy vélekedett Kant szemléleti kategóriáiról, hogy a tér és az idő lehetnek ugyan az egyén számára apriori adottak, de az emberi faj számára aposteriori megállapított tulajdonságai a Mindenségnek. Ma azonban Kant és Herbert Spencer egyaránt anachronizmus számba mennek. Se Plátó, se Aristoteles, se Demokritos nem azok a kulturtörténeti fáklyák többé, amelyek a polgári bölcsészeknek oly sokáig szolgáltak elcsépelt témákul

A modern fizika és chemia olyan utakon jár, amelyeken a burzsoá logika haszontalan fegyvertár. Geometria és történelem feletti a fizika birodalma, amely az ismeretelmélet olyan reformjait és olyan magas szempontjait követeli, ahova ebben a jelenlegi társadalmi rendszerben megszerezhető világnézet már sohasem fog tudni felemelkedni.

A szellemi magaslatok természetes pendant-jai annak a felfelé ivelő törekvésnek, amely társadalmi és gazdasági téren a tömegek lelkében megmozdult. Ezért természetes, hogy a reakció úgy tudományos és szellemi téren hasonló ellenállást tanusit, mint amilyen görcsös makacssággal védekezik azokban a gazdaságpolitikai harcokban, amelyek napról-napra erősebben sújtják bomladozó intézményeit és korhadt szerkezetét. Uj emberek, új társadalom, új gondolkozás, új világnézet, gyökeres átalakulás van készülőben, amely sem. quantitativ méreteiben, sem minőségileg nem iktatható a történelemből eddig ismert, megrázkódtatásokkal járó metamorfózisok skálájába.

A még eddig meg nem ért általános válság és ennek megoldása olyan méretű és olyan mélyreható, hogy nincsen ténylegesen történelmi analógiája. E ténynek szimptomái azok a megdöbbentés erejével ható felfedezések, amelyek még a technikai haladás és az ezzel szervesen összefüggő gazdasági forrongás jelei fölött készítik elő az. új emberek útjait. (Nagyvárad)