Tehát megjelent. Pedig két éven keresztül, amíg készült egyébről sem beszéltek az erdélyi kávéházakban, mint arról, hogy sohse készül el. Kész lett. Teljesen. Nem úgy ugyan, ahogy Osvát első komoly kitervelésekor elképzelte – egy Erdélyről való valamennyi ismeretek foglalatára gondolt, – hanem úgy, amilyen egy Lexikon, mely címében vállalt feladatának megfelel. Az élő és a legközelebbi mult Erdélyének a Lexikona a könyv. Első teljes Seregszemle, Számla és Nyilvántartó. Minden fontos dolog és jelentős közéleti-eleven benne van. Szászok, románok, magyarok. A három nép szellemiségei először kapnak egymásra világító, együttes értelmet. Tényleg egy köny egész Erdélyről s hogy egy és egységes ebben a a felfogásában – ez az első nagyon komoly értéke.

A többi értékét pedig az teszi, hogy hallgatnak róla épp azok, akiknek e lexikonnal kapcsolatban a legoldottabb nyelvűeknek kellene lenni. T.i. megint megjelent egy igazán erdélyi könyv, aminek igazi értelme, súlya, árnyéka és teste csak itt van. S megint nem törődnek vele. Pedig rengeteg munka húzódik mögötte s egy szerelmes türelem, melynek heve kicsap a vágott és éles sorokból. Persze mindezek felett egy egyetemes Szem áll őrt és értékeli a karámokon kívülit is, néha nyugtalan, de mindig találó írásjelekkel. Neveket és dolgokat exponál, melyeket eltemetett a provinciálizmus és címszavakat ír meg, melyekből a szubjektív alluziókon túl történeti scenáriók rajzolódnak fel. Egynémely címszava pompás kritikai miniatür s hoszszú fejezetekre való hevet és tartalmat komprimál. Általában Osvát kritikai erudiciója a nyereségismét e Lexikonban, mely lexikon ugyan, de a lapjain és a betüi közt nincs semmi doh. Éles és csipős szél fut a sorok közt. Erdélyi szél! Vajjon miért bújnak előle az „erdélyi gondolat” őrei? (G. G.)

* Erdélyi Lexikon. Szerkeszti Osvát Kálmán. Nagyvárad, 1928.