Erre a könyvre* ügyet sem kellene vetni, ha nem H. G. Wells irta volna, akinek – mint ezt a „William Clissold világa” nagy sikere mutatta – meglehetős szuggesztív hatása van polgári körökben. „Mutasd meg”, irja Wells az. előszóban, „mi az, ami ebben a könyvben nem helyes.” Nos, erre itt nincs idő. Nincs idő bebizonyítani Wellsnek, hogy mindaz, amit ő a marxizmus szemére hány; frázisokkal és általánosságokkal való dolgozás tudományos analízis helyett, s hogy egyrészt utópia, másrészt a szélesebb horizont hiánya az ő „tervezetének” hibái. De érdemes evvel a könyvvel foglalkozni azért, mert nagyon jellemző a polgárság ideológiájának legujabb fázisára, illetve arra a módra, ahogy a nemrég még sziklaszilárd polgári ideológia összeomlott. Nehéz is lett volna, különösen az intellektuel polgári fiatalságnak kitartani a szabadversenyes, liberálizmusos, demokráciás eszme és ezzel parallel az individuális eszme mellett. Egyfelől a splengeri teória a kulturakutatás eszközeivel bizonyította be kulturánk dekadenciáját és a polgárságnak, mint kulturaalkotó tényezőnek a megszünését, másfelől a marxizmus ostromolta a polgárság eléggé vattázott füleit. Az elvesztett ideológia helyett újat teremteni nehéz feladat és ezért érhető az a nagy érdeklődés és hatás, amit Wells kísérletei egy kompromisszumos kiegyezés irányában kiváltanak.

Wells nyilt összeesküvésének a gondolatmenete egyébként a következő: vallásra van szükség ahhoz, hogy egy eszme tömegekre tudjon hatni, tehát a társadalom megreformálásának eszméjét kell vallásnak propagálni, mely aztán a világ népeit egy közösséggé forrasztaná össze. Ez a vallás az értelem és józanság vallása volna és eleinte csak a legértelmesebb és legmagasabb szellemi nivóju emberek között terjedne. Később mindenütt egyes csoportok alakulnak, melyek aztán automatikusan átveszik a világ igazgatását a jelenlegi ideiglenes kormányzatoktól. Az ember kivetkőzné állati eredetének utolsó nyomait is és szellemi élete hallatlan magaslatokra emelkedne.

Hogy a termelés elosztását hogyan oldaná meg, arra nézve bizonytalan célzásokat tesz; a magántulajdon megmaradna, de sokkal értelmesebben kezelődne, mint eddig. Nagy handabandával vág neki Wells a kapitalizmusnak, a marxizmusnak, a parlamentárizmusnak, a demokráciának, a diktaturának, de mindegyikből van benne valami, ha lehigítva és a polgárság mentalitásának átalakításával is.

Analóg ez a törekvés az intellektuel polgári fiatalság egy részének ama kétségbeesett erőlködésével, hogy a kapitalizmus keretein belül különböző új, a kapitalizmussal merőben ellenkező rendszerek és ideológiák töredékeinek átmentésével olyan eszmét teremtsen, melynek intenzitása egybeforrasztaná az emberiséget. Hogy az ilyen kísérlet a legjobb akarat mellett is csak jámbor tervezgetés és csak látszatra egyenlítheti ki a differenciákat, arra legpregnánsabb példa épp Wells új könyve. (Bécs)

* H. G. Wells: Die offene Verschwörung Zsolnay Verlag 1928.