A háború utáni években egymást érő Juszticmordok azt a véleményt érlelték ki a német közvéleményben, hogy a bíró büntetőjogilag felelőssé teendő ítéleteiért. A hanyagul itélő bíró éppen úgy bűnhődjék, mint a hanyagul hajtó soffőr. Ezt a feltétlenül helyes szempontot Németország haladó szellemű intellektuálisai törvényjavaslat formájába öntötték s most aláírásokat gyűjtenek reá. A javaslat Wilhelm Herzog újból megindult harcos lapjában, a Forum-ban jelent meg, Heinrich Mann kisérő szavaival.

„Törvényjavaslat. Aki mint elnök avagy valamely törvényszék tagja durva hanyagságból kifolyólag ártatlan embert bűnösnek mond ki, abban az esetben ha a büntetés halálos ítélet, legalább öt évi, ha pedig az ítélet szabadságvesztésre szól legalább hat hónapi börtönnel büntetendő, a törvény szellemének meghamisítása címén.

Bírák, ügyvédek valamint rendőrségi tisztviselők, akik durva hanyagságból kifolyólag ártatlan egyént üldöznek, illetve letartóztatnak vagy bármi másképpen károsítanak a törvény szellemének meghamisítása címén szintén börtönnel büntetendők.

Mindezek felöl egy 12 ésküdtből álló “esküdtbíróság” tartozik dönteni.”

Az érvényben levő törvény bünteti azt az orvost, aki ha nem is súlyos, de egyszerű hanyagságból kifolyólag a páciens halálában vagy testi sérülésében hibás s ugyanúgy bünteti az építési vállalkozót, akinek a hanyagságából kifolyólag valamely épület összedől s egyuttal közvetve emberek halálát vagy sérülését idézi föl. Büntet a törvény minden szállítmány vezetőt, aki a közlekedési rendelkezéseket hanyagságból nem veszi figyelembe. Egyedül a bíró örvend teljes büntetlenségnek még a legdur-

 vább hanyagságok, a legegyszerűbb szabályok be nem tartása esetén is, pl. ha nem vesz figyelembe felajánlott fontos mentőbizonyitékokat, vagy pedig bizonyíték nélkül fogad el hamis tényt a vád ügyében. Stb.

Csak egyetlen egy valamire támaszkodik a törvény. A bírónak csupán „jóhiszeműnek” kell lennie. Nem szabad hogy szándék vezesse ítélet hozatal illetve bíráskodás közben. Hogy azonban hol végződik a rossz és hol kezdődik a jó szándék, azt nem mondja meg semmiféle törvény. Ki tudná ezt megmondani? Ezek a dolgok láthatatlanok.

Az autó, a volantnál ülő férfi és az elgázolt gyerek viszont világosan láthatók; a gyorsaságot, amivel, az autó haladt meg éppenséggel egy apparátus méri. A felelősséget a kocsivezető viseli. Ezek szerint tehát az a férfi se maradhat felelősség nélkül, aki a szavak hamisan vezetett kormányát körültekintés és ítélő erőre való képesség nélkül vezeti, csak azért mert a kocsija láthatatlan és nincsenek arcára írva számszerint a történendők. Az áldozata ugyanis legalább annyira látható mint a másiké.

A bíró erkölcsi folyamatokért felelős. Szellemiekért kell helytállania, – ami természetesen nem nagyon szokásos. Hisz napjainkban minden napra esik egy lelkiismeretlen itélkező, aki munkát, életet és exisztenciát tesz tönkre. Már pedig aki ítélni és bíráskodni akar a legfőbb hatalomra, az államra, a népre és a társadalomra való hivatkozással, az nem szabad, hogy a maga fogyatkozását megbízatásának nagyságával fedezze. Megbízatásának épp a nagysága az az alap, amiért elsősorban felelni tartozik azért, ahogy eljárt és ahogy ítélkezett”.