A nagy nemzeti népszámlálások a társadalmi tudományok legfontosabb adattárai. Ezek szolgáltatják számszerü pontossággal azokat a tényeket, amelyek alapján társadalomtudományi meggondolások lehetségesek. De nem csak a társadalmi jelenségek tudományának, hanem a gyakorlati társas cselekvésnek, a politikának is, különösen pedig a gazdasági és szociálpolitikának képezik a népszámlálások adatai nélkülözhetetlen kiindulópontját. A statisztika már régen nem csak érdekesség, hanem az előrelátó politikus és közgazdász bibliája. Egész hosszu sora van az olyan gazdasági és szociálpolitikai problémáknak, amelyekre épen a statisztika hivta fel a figyelmet s készitette elő a megoldást. Hogy csak egy példával illusztráljuk a statisztikai felvételek óriási fontosságát a mai társas élet szempontjából, a népesedési statisztikának azon fejezeteit, amelyek a népesség kor szerinti tagozódását mutatják be, a laikus aligha tudja többnek látni gyakorlati jelentőség nélküli érdekes számoknál. Mert mi haszna lehet annak, hogy pontosan tudjuk, hogy a népesség hány százaléka esik a 0—1, az 1—2, 2—3, etc. évfolyamokra. Pedig épen a háboru utáni népszámlálások eredményei igazolják, hogy milyen fontos közgazdasági és politikai következtetéseket engednek meg e számok. Ugyanis a háboru a születések egy részének kimaradása és a háborus ember-veszteségek által lényeges eltolódásokat hozott létre a népesség korszerinti összetételében. S ez az eltolódás olyképen fog megmutatkozni a munkapiacon, hogy attól az időponttól kezdve, amikor a háborus évfolyamok lépnek ki a munkapiacra, a munkátkeresők évi szaporulata lényegesen kevesebb lesz a normálisnál. Vagyis a háboru után bizonyos évekkel a mai munkanélküliségre érezhető munkáshiány fog következni kb. annyi évig, ameddig a háboru tartott. S előre lehet és kell számolni ennek az előrelátható ténynek gazdasági és szociális következményeivel.

Igen fontos esemény tehát egy társadalmi közület életében a népszámlálás. Nem játék, nem kuriozitás, hanem számadás önmagával. Ezért fordul most nagy érdeklődéssel az egész európai közvélemény az új német népszámlálás felé.

 Annál fokozottabb ez az érdeklődés, mivel a háboru miatt 1910 óta nem volt Németországban teljes népszámlálás. Mig azelőtt minden ötödik évben megtartották, most 15 évig nem tudott sor kerülni reá. Az elmult év nyarán, 1925 junius 16-án folytatták le a népszámlálást s egy év alatt feldolgozták az adatokat néhány fő szempontból. Hogy ez milyen óriási munkát igényel, arra következtetni enged egyetlen egy adat: a népszámlálás felvételi ivei 350 tonnát tesznek ki. Az eddig feldolgozott adatokat leközli a hivatalos „Wirtschaft und Statistik” c. folyóirat, amelyből átveszünk néhány érdekes számot.

A Német Birodalom népessége 1925 junius 16-án 63 millió és 300 ezer főt tett ki. Ugyanannyi, amennyi 1908-ban volt. 1910-ben 64 millió és 900 ezer, 1914-ben 67 millió és 800 ezer volt a lakosság száma s ma, ha a háboru közbe nem jön a háborus embervesztességekkel és a területi lekapcsolásokkal, Németország lakosságának a birodalmi statisztikai hivatal becslése szerint 75 millión felül kellene lenni. Tehát kb. 20°/o-kal kevesebb ma, mint a háboru nélkül lenne. Ennek dacára Németország mégis második legnépesebb állama Európának. Csak Oroszország népessége nagyobb (101 millió). Az összeurópai népességnek (454millió) 13´9 százaléka esik Németországra.

Meglepő, hogy Németország 1920 óta, a háboru után megindult nagyfoku kivándorlás dacára sem veszitett népességéből a kivándorlások által, hanem ellenkezőleg nyert. Több a bevándorlója, mint kivándorlója (pedig a háborut követő években 274.000 ember vándorolt ki). Magyarázata ennek az, hogy a volt német koloniákból s az ellenséges országokból igen sok német tért vissza kényszerüségből vagy önkéntesen az anyaországba.

Németország fokozódó indusztrializálódására jellemző adatokkal szolgál a városi lakosság aránylagos megnövekedése. Ma e szempontból igy oszlik meg Németország lakossága: 100.000 lakosnál nagyobb városokban lakik             26´2%

50—100.000 lakos városban 51%

20—50.000 „         „           8´2%

10-20.000 „              „         6´6%

10.000 lakosnál kisebb „ 53.9%

Tehát a lakosságnak negyede nagyvárosokban él; 1919-ben még csak 23´8%, 1871-ben csak 4´8% élt nagyvárosokban. Mig 1871-ben még csak minden 20 ember volt nagyvárosi, addig ma minden negyedik. Csak Angliában nagyobb az elvárosiasodás, ahol a lakosságnak 38´7%-a él nagyvárosokban. Ellenben Franciaországban csak 15´3°/o, Svájcban 15%, Olaszországban csak 13´1%.

A nemek megoszlási arányában a háboru még mindig érezteti hatását. Az újszülötteknél, amint mindenütt, a fiúk vannak többségben

 (106 fiúra esik 100 leány újszülött), a felnőtteknél azonban a nők vannak többségben. 1000 férfire esik 1068 nő. A háboru előtt, 1910-ben, az arány kedvezőbb volt: 1000 férfire csak 1029 nő esett. Legroszszabb volt mindjárt a háboru után, 1919-ben, amikor 1000 férfire 1101 nő esett.

Erősen emelkedett a népesség sürüsége. Egy négyzetkilométerre ma 133´3 lakos esik. 1910-ben csak 123´1 esett. Természetes következménye ez a népesség száma emelkedésnek és a területi veszteségeknek, amelyeknél a terület százalékszáma (13%) magasabb volt a népesség százalékszámainál (9 9). A legsürübben lakott rész Szászország (333 lakos egy négyzetkilométerre), a legritkább népességü Keletporoszország(43 lakos négyzetkilométerenkint). A városok között Breslau a legsűrűbben lakott, ahol 37.000 lakos esik egy beépitett négyzetkilométerre.  

B. K.