Az utolsó két évtized modern művészeti mozgalmaiban úgy tünt fel, mintha a franciák elállottak volna a kezdeményezéstől. Születtek ugyan Párisban is izmusok meglehetősen szép számmal, de általános érvényre alig jutottak és megteremtőjükön kivül gyakran nem is volt követőjük.

A szélesebben elterjedt új irányok közül az expresszionizmus német származásu, a futurizmusnak Olaszország a hazája (s nem is lett végeredményben egyéb, mint a romantikának utolsó, gesztusokkal teletüzdelt hajtása s mint ilyen tipikusan olasz jelenség) s a hirhedt dadaizmus Svájcban született, kreálói két német, két román s egy elszászi voltak. Ezzel szemben a francia kubizmus aránylag szük keretek között mozgott és az irodalomban Reverdy-n és Max Jacob-on kivül alig volt más követője.

Az elmult év őszén született meg aztán Párisban a szürrealizmus, A szürrealizmus elnevezés maga Guillaume Apollinaire-től, az 1918-ban meghalt francia költőtől származik, aki először használta azt irodalmi kritikáiban.

Már megjelenését megelőzőleg hatalmas viták támadtak körülötte. Maguk a szürrealisták több csoportot alakitottak, melyek legélesebben támadták egymást. Megjelentek a szürrealista kiáltványok, folyóiratok (Surrealisme, Le mouvement accéléré, La révolution surrealiste), majd az első fémjelzett szürrealista könyv: André Breton: Manifeste du Surrealisme. Poisson soluble.

Breton könyvében hatalmas felkészültséggel igyekszik a szürrealizmus ideológiai alapját megteremteni, rezonál a művészi és társadalmi jelenségek minden egyes pontjára és igyekszik azokat céljaira felhasználni. Ez adja aztán meg a mozgalom általános jellegét. A szürrealizmus nemcsak irodalom, de szükség esetén törekvéseiben az irodalmat is igénybe veszi. Nem új, könnyebb kifejezési eszköz vagy a költészet metafizikája, hanem ellenkezőleg megszabadulás a szellemtől és minden egyébtől, ami erre hasonlit. Ma, bár a logika uralma alatt élünk — mondják a szürrealisták — nem vagyunk képesek vele csak másodrendü fontosságu problémák megoldásához eljutni.

Természetesen a szürrealisták is — akár elődeik — mintegy bizonyitékképen regisztrálva az ellenük szórt rágalmakat és vádakat, megállapitják, hogy a szürrealizmus létezik. Majd szebben kifejezve: a szürrealizmus a szellem hangos kiáltása, mely kétségbeesetten fordul maga ellen, hogy megszabaduljon béklyóitól. Anton Breton definiciója szerint: A szürrealizmus tiszta pszihikai autonomizmus, melylyel szóban, irásban vagy bármely más módon a gondolat reális müködése nyer kifejezést.

Többször hivatkoznak Freudra, kinek pszihoanalitikai felfedezései bázisul szolgálhatnak további kutatásokhoz. Az álom a szürrealizmus egyik tényezője, hol a képzelet visszakapja a maga jogait és

 valósággá válik. Igy lesz az álomból az élet egyik formája. Már Saint-Pol-Roux francia iró elalvás előtt ajtajára kis cédulát helyezettkövetkező felirattal: „A költő dolgozik”.

A szürrealizmus irodalmi kifejezési módjának a felfedezését a következőképen mondja el Breton: Egy este lefekvés előtt hirtelen bizarr kifejezés ötlött fel benne, oly élesen tisztán, hogy lehetetlen volt rajta egy szót is változtatni. Ez a kifejezés csodálatosmódon semmi nyomát sem viselte azoknak a történéseknek és eseményeknek, amelyekbe tudata akkor keveredve volt. Az erőszakosan jelentkező kifejezés igy hangzott: „egy ember, kit kétfelé vágott az ablak” és ezt halványan kisérte a történés vizuális képe. Mikor ennek az anyagnak a költői megörökitésével próbálkozott, új, meg-megszakadó kifejezések merültek fel elő te. Közölte ezeket az eseményeket Philippe Soupaulttal és együtt próbálkoztak meg az irásnak ezzel a módjával, amelyet a gondolat tiszta, egészen a tudat legvégső határáról származó kifejezésének neveznek. Igy született meg Philippe Soupault és André Breton együttes könyve: Les champs magnétiques.

Mint már annyi művészi iskola hivei megtették, úgy a szürrealisták is maguknak vallanak több már régen meghalt nagyságot, kik ez ellen természetesen nem tiltakozhatnak. Igy szürrealisták Dante és Shakespeare is. Különben szerintük sok régebbi költőben és iróban szürrealista vonások fedezhetők fel. Igy szürrealista Swift a gonoszságban, Chateaubriand az exotizmusban, Poe a kalandban, Baudelaire a morálban, Sade a szadizmusban.

A szürrealizmus fejlesztése és problémáinak megoldása céljából létesitették a „Szürrealista Kutatások Irodáját”. Itt vetette fel Breton a költői müködés eredményesebbé tétele szempontjából a költők sztrájkjának eszméjét.

Hogy a szürrealizmus mivé fog fejlődni, az még nagyon bizonytalan. Mindenesetre van a megjelenésében valami, ami bizalmatlanságot ébreszt iránta és azt a benyomást kelti, mintha egyesek irodalmi munkásságának az érvényesülés felé való útja volna. Tekintve azonban, hogy olyan irók és művészek — ha egymással szembenállva is — dolgoznak ebben az irányban, mint Ivan Goll, André Breton, Pierre Reverdy, Paul Eduard, Pablo Picasso, Roberl Delaunay stb., az új művészeti törekvéseknek föltétlenül figyelemremél ó jelensége.

(Budapest) Tamás Aladár