Sokrates, a bolond

Sokrates után fut egy ember fejszével s üldöz egy másikat, aki az úton Sokrates mellett elrohan.

„Fogd meg, fogd meg! ” kiáltja az ember Sokratesnek. Ő azonban nyugodtan sétál tovább.

„Ember!” kiált rá a fejszés férfi, miért nem fogtad meg? Hiszen egy gyilkos volt.”

„Gyilkos? Mit értesz azalatt?” „Ne tedd magadat ostobának. A gyilkos egy ember, aki öl.” „Tehát egy mészáros.” „Vén bolond! Egy ember, aki egy másik embert megöl.”

„Ja úgy, szóval egy katona.” „Ostoba! Egy ember, aki egy másikat békeidőben megöl.” „Most már értem: egy hóhér.” „Szamár! Egy ember, aki egy másikat annak házában megöl.” „Helyes, tehát egy orvos.” A fejszés ember dühösen megfordult, mivel látta, hogy egy bolonddal akadt össze. (Die Wahrheit.)

Az önként kitörő háborús lelkesedés

Harold D. Lasswell a következő adatokat sorolja fel könyvében (Propaganda technique in the World War) a háborús propagandáról az Egyesült-Államokban: „Harminc különböző röpiratot nyomtak különböző nyelveken s hetvenötmillió példányt oaztottak szét belőle Amerikában, sok milliót meg külföldön. A „Four Minute Men” egy 75.000 önkéntea szónokból álló szervezetet teremtettek, akik 5.200 községben beszéltek s összesen 755.190 beszédet tartottak a háború mellett.” S ha ehhez még hozzávesszük a napi-, heti- és havilapok háborús uszítását, fogalmat alkothatunk magunknak Amerika háborús lelkesedésének spontaneitásáról. (Das Tagebuch.)

Fényreklám

Mikor Chesterton először látta a newyorki pazar fényreklámokat, egészen oda volt. „Milyen nagyszerű, kiáltott fel, milyen csodás mindenkinek, aki nem tud olvasni! ” Kevesen jellemezték ilyen találó és frappáns rövidséggel a távolságot korunk civilizációja és kulturája között.

Ecetreklám és istenkáromlás Amerikában

A hires amerikai ecetgyár Cochrane és társa pályázatot írt ki gyártmányának legjobb reklámplakátjára. Az egyik Krisztust ábrázolja a kereszten abban a pillanatban, amikor szomjának csillapítására ecetes szivacsot nyujtanak fel neki. Krisztus elfordítja a fejét s kedvetlenül mondja: „It is not Cochrane´s!” (Nem Cochrane-ecet! ) Ugyanakkor a bostoni vizsgálóbíró letartóztatta Horace M. Kallen-ţ, a Hoovard-egyetem volt tanárát, a nagy filozófus William James barátját és műveinek kiadóját istenkáromlás büntette miatt, mert egy beszédében azt mondotta, hogy ha Sacco és Vanzetti anarchisták voltak, akkor Krisztus is ehhez a fajta emberekhez tartozott. Szóval: az izléstelen ecetreklám nem sérti az amerikai puritánok vallásos érzékenységét, de azt mondani, hogy Jézus anarchista volt, istenkáromlás. Mert a business, az szentesít mindent és felold minden bűn alól. (–)

Az automobilos prostituált

Páris dicsősége az automobilos bandita fogalmának a megteremtése. De csak Ford dicső autóvárosában születhetett meg az automobilos prostituált. Egy gyárigazgató meséli, aki nem rég jött vissza tanulmányútjáról Amerikából:

„Megnéztük a Detroit Ford-műveket és hotelünk előtt állottunk, egy téres kerek téren. Feltűnt nekünk, hogy néhány automobil lassú tempóban a téren állandóan körülkocsizott, egy-egy csinos nő mindegyiknek kormányánál. Kezdtük jobban megfigyelni a dolgot, erre a hölgyek ránk mosolyogtak, az egyik megállott mellettünk, intett és odaszólt: „Do you like a french party? ” Aztán egy másik: „I will give gou a good time – fifteen dollars!”

A hölgyek az érdeklődőket egy hotelbe kocsikáztatták s egy idő mulva visszahozták őket saját – nem is mindig csak Ford, nem egyszer jobb márkájú – kocsijukon. Most aztán elismertük, hogy igazán az automobil városában vagyunk.” (Das Tagebuch.)

Az ipari termelés molochja.

Az amerikai iparban évenként több, mint 25.000 halálos baleset, 700.000 négy hétnél több munkaképtelenséggel járó és 2 millió olyan baleset történik, amely egy napnál több ideig tartó munkaképtelenséggel jár. Mértékadó tényezők véleménye szerinte balesetek legnagyobb része megfelelő intézkedések és berendezések által elkerülhető volna. Jelentékenyen csökkentette az ipari balesetek számát a munkaidő leszállítása 10, illetve 8 órára. Az ipari balesetek által elveszített munkaidő 296 millió munkanap, ami csaknem egymillió munkás egy évi munkája. A biztonsági berendezések költségét bőven kihozná a munkamegszakítások által okozott veszteségek és az orvosi kezelésre, kártérítésre kiadott összegek megtakarítása.

Betegség által is óriási munkaenergia megy veszendőbe. 1915-ben Amerika 30 millió ipari munkása átlag 9 napon át beteg volt. Ez 270 millió elvesztett munkanapot jelent csak egyetlen egy évben. Fischer prof. vizsgálatai szerint rendszeres orvosi ellenőrzés és megfelelőbb óvatossági rendszabályok által a hivatási betegségek 40%-a elkerülhető lenne. (Dr. Liebert az Umschauban.)