Erdélyben van más is mint stilromantika ós epigonizmus. Erdélyben pl. vannak fiatalok, akik tudják, hogy az írásművészet komoly feladatok megoldását jelenti: tudást és kötelességeket: együtthaladást az idővel: saját szemeket: mondanivalót: mesterségbeli éthoszt: igényességet: önkritikát: a felesleges könyvek kiadásának kerülését: az írás és a dolgok belülről és mélyről való komolyan vevését: őszinteséget. Ezeket a fiatalembereket persze nem ismeri és nem támogatja senki. Nem baj. Igy legalább csak magukhoz tartozhatnak. Az irodalompolitika legalább nem rontja meg a tolluk és a szivük... Idejük meg amugy is eljön.

Egy ilyen csak maga magához tartozó fiatalember jelentkezett most: Antal János; – egy közepes terjedelmű regénnyel,* mely első munka dacára is jelentékenyen meghaladja az Erdélyszerte szokásos regény és próza nívóját. Pontos és határozott témája és tartalma van. Két fiatal teremtés szerelme. Kevés történés (és ez is a lélek síkján) és rengeteg analízis, meglepően biztos lélektannal és ökonomiával, rengeteg konciz és alámerülő megfigyeléssel, sok objektiv és fojtott lírával, egy két-ember közti tárgyi- és lelki atmoszféra visszaadásának mély és komoly igényével, – mely a legvégén sikerül is, – úgy, hogy az olvasó a súlyos könyvek keltette megindulással teszi le. Antal János már is többet tud, mint amit megszoktunk itt. S főleg szemlélete van: regényre és formáló képessége: az élményei közt. Az ifjuság szövevényes és homályos mélyeiből merít ugyan, az alaktalan vonzalom és pubertás sodródásaiból, de abban a pár alakban, akik a könyvben szembe és egymásmellé kerülnek s keresik ós kerülik, vonzzák és taszítják egymást élesebben kirajzolódó epikai plasztikát ad, mint amennyire hasonló korú elbeszélők akár itt, akár idegenben képesek és tudják. Mindezeken kívül azután a könyvnek és figuráinak megvan még az a korvonása is, mely nélkül semmiféle igazi regényírás vagy kísérlete nem lehetséges. Ami e könyvben történik csak ekkor és ezekkel a figurákkal történhet. A fiatalkori szerelem egy mai típusának regénye ez, – bizonyára felismerhető indítékokra, a mai európai nagy-próza legnagyobb mestereinek epikai szemlélete után: – de eredeti változat, mely nagyon sokat ígér. Természetesen minden qualitása ellenére vannak hibái is. Elsősorban ol datlan, keresetlen és mégis komplikált stílusa, mely kifejezései minden egy szerűsége dacára is valami süket rít mikájú, hináros szövevény: talán a belső monológ legintimebb részleteiben találó csak, amikor vizuális szépsége ket vet föl; különben azonban kemény vezetésű, viszfénytelen ceruzarajz,mely ből a kellő meleg hiányzik: valószínű leg ez az „objektit�ät” az, amely felé fejlődik s ahonnan visszanézve ez az egész regény és megírása is csak kezdő stádium, még ha teljességgel kikerekí tett és kiírt is. – De mindenképpen sokat igérő. (G. G.)

*Antal János: Szüzesség (Két lélek története) Pallas kiadás. Cluj-Kolozsvár, 1928.