Az európai kolonizálók civilizatórikus képességei megint egyszer frappáns módon nyilatkoztak meg. Marokkó, amely már az európai kultúra különböző áldásait – a gépfegyvert, a repülőgéptámadást, gázbombát és az alkoholt – régebben megismerte, ujabban a jóakaratnak, amellyel a nevelő Európa a gyermeki Afrikával szemben viseltetik, új bizonyítékát nyerte.

Gyakran szemére hányják a fehéreknek, hogy az egyenlőséget, amit otthon prédikálnak, lábukkal tapodják, mihelyt egy annektált ország vagy egy gyarmat lakosáról van szó. Nem egyszer figyelmeztették azokat, akik kitüntetésekkel és érdemrendekkel akarják begyógyítani azokat a sebeket, amelyeket erőszakossággal és brutalitással ütöttek, hogy édes-keveset jelenthet a becsületrend szalagja annak a tisztviselőnek, akinek 300 alantasa van, ha ennek a háromszáznak olyan fizetése van, amely kb. 50 százalékkal kevesebb az európai hivatalnokénál – ugyanolyan munkateljesítmény, ugyanolyan iskolázottság mellett – csak azért, mert az egyik hivatalnok szolgálati sapkája alatt barna, a másik pedig fehér arcot visel. Mély benyomást kell tegyen például az a tény, hogy egy európai francia, ha százszázalékos rokkant, kb. 11 ezer frank nyugdíjat kap évente, míg az ugyanazon a harcmezőn, ugyanazon zászlóért megcsonkított és ugyancsak százszázalékos rokkant katonának, ha színes, csak 1.200 frankra megy az évi nyugdíja.

Ugylátszik, oly fáradhatatlan embernek, mint René Maran vagy Madagaszkár volt kormányzója, Augagneur ismételt kérései és figyelmeztetései végre elérték a legmagasabb helyeket. Legalább is, hogy nem zárkóznak el ily jogos figyelmeztetésekkel szemben, azt most bebizonyították egy elhatározásban, amely semmi kétséget sem hagy többé hátra, hogy meg van a jó szándékuk a gyarmatokban igazi, testvéries egyenlőséget teremteni.

Eddig a benszülöttet, aki a törvények ellen oly mértékben vétett, hogy a biróság halálra ítélte, felakasztották. A kolonizálók civilizált országában azonban ily esetekben a guillotine szokásos. El kell ismerni, hogy itt olyan kedvezés történik, amely a demokrácia eszméjével nem egyeztethethető össze. Miért akasztassék fel a vétkes marokkói, amikor az őt protegáló francia a guillotine előnyeit élvezi?

Igy született meg az elhatározás és emeltetett törvénnyé, hogy fehér és fekete, kolonizáló és kolonizált között nem szabad többé különbség legyen, amikor halálbüntetésről van szó. Mit fizetéskülönbség, nyugdíjmegrövidités és egyéb bagatell – egyenlőség a halál és az örökkévaló arca előtt, aki azt mondotta: Nincs se kicsiny, se nagy közöttetek. Mind testvérek vagytok...

Nyolc nappal ezelőtt fejezték le Casablancaban az első benszülöttet. Monsieur Deibler személyesen jött el Párisból s két segédjével végezte a ceremóniát.

Es itt mutatkozott meg megint, amit az összes gyarmat-szakemberek állítanak: a benszülött természeténél fogva hálátlan. Aki azt gondolná, hogy Casablanca népe a gesztusban rejlő nagylelkűséget elismeréssel fogadta, erősen téved. Csak nagy fáradtsággal lehetett a lakosság nyugtalanságát gátak közé szorítani s másnap a kormánynak fájdalmasan kellett tapasztalnia, hogy tiltakozó gyűléseket hívtak egybe azzal a szándékkal, hogy nyomást gyakoroljanak a kormányra avégett, hogy vonja vissza a guillotine-t s a halálraítélteket főbelövéssel végeztesse ki.

A mozgalom oka vallásos: a Korán ugyanis azt tanítja, hogy Mohammed az elhunytakat hajuknál fogva húzza be a Paradicsomba... Erre a részletkérdésre tényleg nem gondoltak a törvény referensei. (E. J.)