Erdély uj és régi kulturája cimen írt Balla Ignác kis könyvet olasz nyelven. Ha az olvasó nem tudná: Balla, Ignác a Pesti Hirlap olaszországi munkatársa, fasiszta, (viseli az olasz fasiszta párt jelvényét is), s magyar „irodalmi munkák” olasz fordítója; ahogy irónikusan olasz irodalmi körökben nevezik: Magyarország hivatalos kultur nagykövete Itáliában. Minden magyar könyv olasz fordítása elé Balla Ignác ir előszót. A laikus azt hinné, hogy ezek után a magyar hivatalos irodalom a lehető legnagyszerűbb képviselettel rendelkezik Itáliában. Ez a feltevése azonban téves. Balla Ignác még a jó ujságíró nívóját sem éri el. Előszavai vérszegény, adatnélküli üres frázisok, melyekből az érdeklődő idegen nem tud meg többet a kezében lévő könyv szerzőéről, mint amennyit már tudott. Ilyen felkészültséggel ült B. I. annak a kis könyvnek a megírásához is, melyben Erdély kulturáját (irodalmát) „mutatja be.” Az olasz érdeklődő tehát a könyvből semmit sem tud meg Erdély kulturájáról. — Sok esetben nem fontos a megírt anyag mennyisége, de vannak esetek, amikor a részletesség elkerülhetetlen. B. I néhány rövid oldalon mond el valamit, ami alatt Erdély kulturtörténélme értendő. Ezen a néhány oldalon megírja, hogy Magyarország legnagyobb élő írója Herczeg Ferenc, kiemeli, hogy a magyarság Erdélyben nemzeti kisebbség, nemzeti jellege megőrzésére azonban nemeslelkű főurak őrködnek; akik egy irodalmi társaságot alapítottak és egy könyvkiadóvállalatot. Megemlíti pár rövid sorban, hogy az erdélyi írók között vannak olyanok is, akik nem értenek egyet az előbbi főuri irodalom céljaival, ezek „modernsége” és „avangárdizmusa” azonban nem káros, mert vitáik „új gyümölcsöket” hoztak. Ez mindaz, amit Erdély kulturájáról B. I. mondani tud. A könyv másik fele felsorolja az élő erdélyi magyar írókat. Harmincöt ilyen „élő” írót mutat be fél-, vagy negyedoldalas életrajzzal. Ezeknek az íróknak kétségtelenül szükségük van arra, hogy ezen a módon megörökitessenek, miután számunkra csak ez az egyedüli ut a halhatatlansághoz. A jövő irodalomtörténésze pedig csodálkozni fog, hogy nem találkozik velük a korszellemért sikraszállt művészek csoportjában s minden bizonnyal megalapítja majd, hogy ha nem álltak ki a korszellemért, akkor nem is léteznek az irodalomtörténet, a történelem számára. Mert a történelem csak a tetteket jegyzi fel. (Genf)

*Ignazio Balla: Vecchia e Nuova Cultura di Transilvania, Federazione Italiana Biblioteche Popolari, Milano. 1932.